hocinesze

Chips

Tudta? Penderecki "egy rekviem formájú darabot" komponál az '56-os áldozatok emlékére.

***

Bond. Újra néztem a '73-as Bond filmet, az Élni és halni hagynit. Ez Moore első Bond alakítása, és egészen tűrhető. Moore még nem az a kamerába kikacsintgató elhízott bájgúnár kétsoros lila zakóban arany mandzsettagombbal, Trump frizurával. A nyitó jelenetben egy MI6-ügynököt megölnek a new yorki ENSZ palotában, aminek a továbbiakban semmi jelentősége. A '70-80-as évek politikai krimijeiből nem hiányozhatott egy korrupt ENSZ-tisztviselő vagy merénylet az ENSZ székházban (persze jellemzően egy, a közgyűlésen felszólaló afrikai államfő ellen („harmadik világ”-, centrum-periféria-, „egyenlőtlen csere”- és neokolonizáció-fíling)). A ’70-es évek első Bond-filmje sem hagyhatott ki egy ENSZ-hullát. (A mai filmekben már nincsenek ENSZ-hullák. Az ENSZ már szart ér?) (Már amennyire én ismerem a politikai krimiket.)

***

Kincsek a neten. Ihász Gábor 2 dala 1980-ból: Mikor az álom és Amíg dobog a szív.

***

Gazdag és gyenge. A migrációs válság kapcsán Orbán Viktor több fórumon is kifejtette: "Európa jelenleg gazdag és gyenge, ez pedig a lehető legveszélyesebb kombináció". Később George Friedman könyvéből megtudtam, hogy „Hannah Arendt, a jelentős német filozófus egyszer azt mondta, hogy a legveszélyesebb dolog a világon, ha gazdag és egyben gyenge az ember”. Gondoltam, valami PAGEO-s szövegíró leleményes volt. Esetleg Orbán kormányfő önkezüleg húzta alá pirossal a saját Friedman kötetében. Vagy maga Friedman mondta neki. Még csettintettem is: Hannah Arendt, ügyes. Most viszont Habsburg Ottónál olvasom Európáról: „Nagyon gazdagok vagyunk és ugyanakkor nagyon gyengék. A történelem bizonyítja, hogy az ilyesmi mindig rendkívül veszedelmes, aki ilyen állapotban leledzik, annak minden oka meglehet az aggodalomra”. Végül is jó nagy közhely.

Címkék: chips

Mentés

Johann Sebastian Bach c-moll passacaglia és fúga (BWV 582)
Lionel Rogg

Mendelssohn szerint, ha a világegyetem elpusztulna, akkor ebből az egy darabból újjá lehetne építeni. (Szóval ez a poszt most egyfajta biztonsági másolat arra az esetre, ha a világegyetem elpusztulna, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a blog mégis megmaradna.)

Címkék: zene Bach

(Kornai & public choice elmélet)

(A közösségi döntések elméletének kardinális tézise, hogy minden politikai alkotmányos/intézményi környezet rendelkezik bizonyos inherens politikai ösztönzőkkel, amelyek szisztematikusan torzítják a politikai döntések egyes körét. A demokráciák pl. hajlamosak a költségvetési deficitre. Mert a demokrácia inherensen hajlamosít. Ahol különböző politikai pártok versenyeznek a hatalomra kerülésért vagy maradásért, ott egyszerűen nagy a késztetés a túlköltekezésre. De a demokrácia éppen így hajlamosít pl. a hosszú távú, közvetett hatású gazdaságpolitikai lépések halogatására is. Érdekes lenne Kornainak a szocialista rendszerről írt elemzését (marxista-leninista egypártrendszer, paternalizmus, puha költségvetési korlát, beruházási kényszer stb.) a public choice elmélet keretében (re)interpretálni.)

Címkék: (...)

A kisistenekről

Már a görögök is ismerték a kisisteneket. A kisisteneknek kilenc fajtája van. Úgy mint házi kisistenek, zseb kisistenek, bebalzsamozott kisistenek, a kertben futkározó kisistenek, mesebeli kisistenek, távolról légynek látszó kisistenek, megveszett kisistenek, Immanuel Kant, vállról indítható kisistenek. Páncélököl kisistenek nincsenek. Viszont kisistenekkel könnyebb meghódítani egy országot, mint páncélöklökkel. A páncélöklöket, tankokat, rohamosztagokat stb. ugyanis meg lehet állítani a határon, de a kisistenek, mint az olcsó áruk mindenhova betörnek.

*

Családon belüli erőszak.

*

Schacht szerette bosszantani a náci pártfunkcionáriusokat. A Weitz életrajz ír egy esetről: Göring kastélyszerű udvarházában, Karinhallban Schacht meglátott egy festményt. A kép Hitler ajándéka volt Göringnek. Schacht tudattal Göringgel, hogy a „festmény egy jól ismert, bécsi, zsidó származású társasági hölgyet ábrázol”. Egy Klimt kép lehetett?

*

A köntörfalazás nélküli politikai inkorrekt: egy H.-H. Hoppe interjú.

Címkék: (...)

Rorty Heidegger nácizmusáról

Rorty jópofa, játszik a gondolattal: egy merőben új életutat talál ki Heideggernek. E szerint Heidegger 1930-ban beleszeret egy szép zsidó lányba, akit ’32-ban feleségül vesz. Egy évre rá gyermekük születik: Abraham. Apósát ’33 végén elbocsátják hivatalából, és magát Heideggert is fúrni kezdik az egyetemen zsidó felesége miatt. ’35-ben már Bernben tanít, később Princetonban, majd ’39-től a chicagói egyetemen. Heidegger harcos antifasiszta, aki nagy hatású náciellenes rádióbeszédeket tart, ami által széles népszerűségre tesz szert. Házassága időközben tönkremegy. ’47-ben Tel Avivban tanít, egy évre rá Freiburgban. Aztán a Harvardon. A német választásokon rendre a politikai jobboldal mellett kampányol, és mert náciellenes nimbusza nem kopott meg, ezért támogató kiállása nagyban elősegíti a jobboldali politika újbóli elfogadottságát. ’76-ban meghal. Szóval tegyük fel, hogy így történt. Vajon más lenne ettől az 1927-es Lét és idő? Nagyobb vagy épp kisebb mű lenne? Másként alakul Heidegger bölcseleti munkássága? — kérdezi Rorty. És válaszol is: nem. Rorty szerint semmi köze nincs az életműnek az élethez. Rorty konklúziója: az elképzelt világban Heidegger egy hős pacifista, a humanista értelmiség bálványa. És a XX. század legnagyobb gondolkodója. A való világban viszont csak egy sunyi, gyenge ember, egy pitiáner náci. És a XX. század legnagyobb gondolkodója.

(Kostolany & Rueff)

(A közismert tőzsdeguru, André Kostolany utolsó könyvében megemlíti Jacques Rueff egy 1932 előadását, amelyben „az aranystandard rendszert dicsőítette”. Nem vagyok benne biztos, de gyanítom, hogy a „Defense et Illustration de l'Etalon-or” című eladásról van szó. Kostolany dehonesztáló megjegyzéseket tesz Rueffre. Pedig az előadás az ún. aranydeviza-rendszer talán egyik legelső kritikája, és Kostolany összes könyve együtt sem ér fel vele. Az előadás szövege angolul: 30-61. o.)

Címkék: (...)

(...)

A véleményhez idő kell, vélte Nietzsche. Hovatovább, Nietzsche szerint a szellemi nívó általános hanyatlásának félreérthetetlen tünete, hogy az embereknek mindenről van véleményük, méghozzá mindenről azonnal.

*

A hírlaposnál az ELLE magazin friss számához (címlapon Palvin Barbara) hozzáfóliázva Szerb Antal Utas és Holdvilág regénye. Nem vitás: a műveltség szexi.

*

(„Az angol kilépési kampány miatti helyénvaló undor nem jelenti esetemben a kései kapitalizmus egyik fő neoliberális intézményével, az EU-val szembeni rokonszenvet” — írja Tamás Gáspár Miklós. Ehhez csak annyit: a kommunisták az európai integrációt kezdettől fogva az amerikai imperializmus eszközének tekintették, és a Marshall-segélyben Nyugat-Európa gazdasági leigázását látták. A Marshall-segélyt szentesítő 1948-as amerikai törvény (Economic Cooperation Act) kétség kívül megfogalmazta egy európai közös piac szükségességét, illetve az első „európai” szervezet, az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete végső soron azért jött létre, hogy összehangolja a segély szétosztását. Épp így: a kommunisták a Montánunióban is szimplán a fegyvergyártás amerikai központosítását látták, melynek célja már egy harmadik világháború a Szovjetunió ellen.)

Címkék: (...)

Scott Sumner és a válság

Scott Sumner korábban többször megírta már, hogy — szemben a közkeletű vélekedéssel — nem a subprime-válság indította el a 2008-as világgazdasági válságot, hanem a FED restriktív monetáris politikája. Most újra megírta. Hovatovább, Sumner szerint, reálgazdasági sokkok valójában nem okoznak mély recessziót. „Helyette a monetáris politika hibái okozzák a nagy recessziókat”. Illetve: „Az, ami kiváltja (trigger) a recessziókat: az NGDP (nominális GDP) hirtelen visszaesései”. De akkor mi okozta a nominális GDP visszaesését 2008 júniusában? Azt olvassuk, hogy a FED nem reagált kellő gyorsasággal a subprime-válságra — „melynek eredményeként NGDP meredeken zuhant”. Ezek szerint tehát a válságot a subprime-válság váltotta ki, az elhibázott monetáris politika pedig csak annyiban volt oka a válságnak, amennyiben a FED nem állította meg a nominális GDP zuhanását — „és a pénzügyi válság, amit eredetileg a lakásépítések pangása váltott ki (trigger), valami sokkal rosszabba fordult”. Itten ugyanaz a probléma merül föl, mint a Nagy Válság Friedman-féle magyarázatánál: okozta-e a FED a Nagy Válságot azzal, hogy nem akadályozta meg? (Erről már írtam.) Kiváltotta-e a nominális GDP zuhanása a recessziót, amit subprime-válság váltott ki, és amit a FED állítólag félrekezelt? (Ráadásul Sumner egy korábbi cikkében a monetáris bázis 2007 februárja és 2008 áprilisa közötti szokatlanul alacsony, mindössze 1 százalékos, növekedését rója fel a FED-nek, és nem a subprime-válságra adott elhibázott monetáris politikáját.)

Címkék: válság
süti beállítások módosítása