(...)
Nehéz megmondani, hogy Onur Bayramoğlu gyorselemzése Jacques Rueffről vagy Törökország hatalmi ambíciójáról szól inkább.
hocinesze
Skandináv krimi-komédia
Hans Petter Moland (r.) Az eltűnés sorrendjében (Kraftidioten) (2013)
(...)
(Idehaza frissen megjelent kis könyvében Helmut Kohl tagadja, hogy az eurózóna válságát a közös pénz „végzetes szerkezeti hibái” okozták volna. Aztán Kohl a „kétkedőknek és bírálóknak” azt tanácsolja, hogy gondoljanak csak bele, hogy az „elmúlt évek pénzügyi és gazdasági válságai alatt” egyben maradhatott volna-e az EU ha nincs az euró, mint „biztos fogódzkodó”. Hát nem hinném, hogy azokat, akik szerint maga az euró okozta az eurózóna válságát különösebben meggyőzne az érv, hogy az euró nélkül a válság akár az EU teljes felbomlásához is vezethetett volna. Hova fajulhatott volna az euróválság, ha nincs az euró, ugye.)
(...)
(Kohl, Orbán, Merkel-ről jut eszembe. Merkelt, aki Kohl felfedezettje és protezsáltja volt, politikai karrierje kezdetén az ellenlábasai Kohl girlnek csúfolták.)
A Rueff-törvényrul
Elolvastam John D. Mueller A közgazdaságtan megváltása: A hiányzó elem újrafelfedezése könyvét. A munkanélküliségről szóló fejezetben Mueller azt állítja, hogy a munkanélküliség ingadozása szoros összefüggést mutat a munkaerő relatív árának változásával, amit Rueff-törvénynek nevez(nek) (Jacques Rueff francia közgazdász után, aki elsőként bizonyította empirikusan az összefüggést). A törvény egyszerű: ha a munkaerő relatív ára növekszik, akkor a munkanélküliség szintén növekszik, és fordítva. A munkaerő relatív árát pedig mindazon munka- és transzferjövedelmek együttes összegének a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya méri, amit nem a vagyontulajdonosok kapnak. Mueller egy idehaza tartott február 20-i előadásában (amiben zanzásítva kifejti tkp. a teljes könyvet) hoz egy ábrát: az ábra tanúsága szerint a Rueff-törvény nálunk is érvényes. Ecce!
Háború és kapitalizmus
Béndek Péter facebook bejegyzése háborúról és kapitalizmusról. Ajánlott olvasmány: Ayn Rand 1966-os cikke a háborúk eredetéről. Általános tanulság: az állam, ami befelé elnyomó, kifelé agresszor; a béke alapja az önkéntes csere (doux commerce).
Joseph L. Mankiewicz Julius Caesar (1953)
Franz Schubert C-dúr vonósötös, op. 163, D 956Az EU és az európai csoda
Louis Rouanet cikke a valódi és a hamis európaiságról. A cikk idézi Ralph Raico nagyszerű esszéjét az „európai csoda” okairól (amihez érintőlegesen egy korábbi kis posztom).
Kertész RIP
Meghalt Kertész Imre, és én alig akarom elhinni. Tegnap értem új könyvének a végére (A néző: Feljegyzések 1991-2001). Tegnap még beszélt hozzám, elmesélte, hogy Ligetinél járt Bécsben. Hiszen tegnap még Ligeti is élt, és nem értette a Felszámolást! Egy pillanatra megszédülök.
Szemben az árral
A Tom G. Palmer szerkesztette A jóléti állam után című könyv letölthető a Szabad Piac Alapítvány honlapjáról. Jó olvasást mindenkinek!
Szekuláris stagnálás
Summers és a szekuláris stagnálás elmélete végül eljutott a Time olvasóihoz is. Jacob Davidson cikke.
*
Beszédében Stanley Fischer is röviden megemlékezik (egyebek mellett) a szekuláris stagnálásról.
Túl szigorú
Cikkében Lars Christensen előadja a market monetaristák kedvenc tézisét: a recessziókat és válságokat a szigorú monetáris politika okozza. Christensen szerint a Yellen vezette FED monetáris politikája pedig túl szigorú. És ezt a szigorú monetáris politikát importálják aztán a „dollár blokk” országai is. Kivált Kína és a Perzsa-öböl kőolajtermelő államai. Christensen úgy véli, hogy a kínai gazdaság alacsonyabb növekedése és az alacsony olajár valójában a FED monetáris politikájának a következménye.