hocinesze

2016\06\27 ricardo komment

(Kostolany & Rueff)

(A közismert tőzsdeguru, André Kostolany utolsó könyvében megemlíti Jacques Rueff egy 1932 előadását, amelyben „az aranystandard rendszert dicsőítette”. Nem vagyok benne biztos, de gyanítom, hogy a „Defense et Illustration de l'Etalon-or” című eladásról van szó. Kostolany dehonesztáló megjegyzéseket tesz Rueffre. Pedig az előadás az ún. aranydeviza-rendszer talán egyik legelső kritikája, és Kostolany összes könyve együtt sem ér fel vele. Az előadás szövege angolul: 30-61. o.)

Címkék: (...)
2016\06\25 ricardo komment

(...)

A véleményhez idő kell, vélte Nietzsche. Hovatovább, Nietzsche szerint a szellemi nívó általános hanyatlásának félreérthetetlen tünete, hogy az embereknek mindenről van véleményük, méghozzá mindenről azonnal.

*

A hírlaposnál az ELLE magazin friss számához (címlapon Palvin Barbara) hozzáfóliázva Szerb Antal Utas és Holdvilág regénye. Nem vitás: a műveltség szexi.

*

(„Az angol kilépési kampány miatti helyénvaló undor nem jelenti esetemben a kései kapitalizmus egyik fő neoliberális intézményével, az EU-val szembeni rokonszenvet” — írja Tamás Gáspár Miklós. Ehhez csak annyit: a kommunisták az európai integrációt kezdettől fogva az amerikai imperializmus eszközének tekintették, és a Marshall-segélyben Nyugat-Európa gazdasági leigázását látták. A Marshall-segélyt szentesítő 1948-as amerikai törvény (Economic Cooperation Act) kétség kívül megfogalmazta egy európai közös piac szükségességét, illetve az első „európai” szervezet, az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete végső soron azért jött létre, hogy összehangolja a segély szétosztását. Épp így: a kommunisták a Montánunióban is szimplán a fegyvergyártás amerikai központosítását látták, melynek célja már egy harmadik világháború a Szovjetunió ellen.)

Címkék: (...)
2016\06\22 ricardo komment

Scott Sumner és a válság

Scott Sumner korábban többször megírta már, hogy — szemben a közkeletű vélekedéssel — nem a subprime-válság indította el a 2008-as világgazdasági válságot, hanem a FED restriktív monetáris politikája. Most újra megírta. Hovatovább, Sumner szerint, reálgazdasági sokkok valójában nem okoznak mély recessziót. „Helyette a monetáris politika hibái okozzák a nagy recessziókat”. Illetve: „Az, ami kiváltja (trigger) a recessziókat: az NGDP (nominális GDP) hirtelen visszaesései”. De akkor mi okozta a nominális GDP visszaesését 2008 júniusában? Azt olvassuk, hogy a FED nem reagált kellő gyorsasággal a subprime-válságra — „melynek eredményeként NGDP meredeken zuhant”. Ezek szerint tehát a válságot a subprime-válság váltotta ki, az elhibázott monetáris politika pedig csak annyiban volt oka a válságnak, amennyiben a FED nem állította meg a nominális GDP zuhanását — „és a pénzügyi válság, amit eredetileg a lakásépítések pangása váltott ki (trigger), valami sokkal rosszabba fordult”. Itten ugyanaz a probléma merül föl, mint a Nagy Válság Friedman-féle magyarázatánál: okozta-e a FED a Nagy Válságot azzal, hogy nem akadályozta meg? (Erről már írtam.) Kiváltotta-e a nominális GDP zuhanása a recessziót, amit subprime-válság váltott ki, és amit a FED állítólag félrekezelt? (Ráadásul Sumner egy korábbi cikkében a monetáris bázis 2007 februárja és 2008 áprilisa közötti szokatlanul alacsony, mindössze 1 százalékos, növekedését rója fel a FED-nek, és nem a subprime-válságra adott elhibázott monetáris politikáját.)

Címkék: válság
2016\06\18 ricardo komment

Ferguson

Most látom, hogy az ünnepelt skót történész, Niall Ferguson egy éve ilyenkor előadást tartott Budapesten A nagy hanyatlás kérdése rövid, európai és magyar perspektívában címmel. (Nota bene Ferguson nézetei még a jegybankelnökre is hatottak. Matolcsy azt írja az Egyensúly és növekedésben (55. old.): „Hat európai vívmány vállalt kulcsszerepet az európai sikerben: a verseny, a tudomány, a tulajdonjog, a gyógyszerek, a fogyasztói társadalom és a munkaerkölcs”.)

Címkék: Ferguson
2016\06\15 ricardo komment

Fut a nyúl a mezőn

(UPDATE! A szakdolgozatomat anno a korai neoklasszikus és posztkeynesiánus növekedési elméletekről írtam. A dolgozatban célba vettem egy-két közkedvelt, a Steelman-Weinberg cikkben szintén olvasható, félreértést is. Két részlet: I. Harrod-Domar modell, II. Harrod-Domar modell kritikája.)

1947 és 2007 között évente átlagosan 2,1 százalékkal növekedett az egy főre eső GDP az Egyesült Államokban. 2010 óta mindössze 1,3 százalékkal. Erre kell mostantól számítani? Aaron Steelman és John Weinberg cikke. Kis növekedéselméleti áttekintés, optimista végszóval. (adalék)

Címkék: gazdasági növekedés USA
2016\06\11 ricardo komment

(...)

(Az ordoliberális gazdaságpolitika hosszú évtizedek óta sikeresen működik. A német keynesiánus, Peter Bofinger ezt szemlátomást nehezen emészti meg, ezért Walter Euckent támadja. És hogy védje a keresletösztönző politika becsületét, azzal érvel, hogy a német gazdaság valójában azért teljesít jól a válságban, mert más országok viszont költségvetési deficitet produkálnak. Tehát ezek szerint: a deficit finanszírozás azért sikeres politika, mert keresletet teremt — valahol máshol.)

Címkék: (...)
2016\06\04 ricardo komment

Burzsoá áltudomány

Mark Thoma szerint a közgazdaságtan nem pártsemleges. Burzsoá részrehajlás a kompetitív árrendszer működésére alapozni a közgazdaságtant. Hol marad, kérem, az állam jótékony szerepe az erőforrások hatékony allokációjában! Gondolom, az szintén konzervatív elfogultság, hogy a makroökonómia en bloc keynesi alapvetésű (tananyagként Hicks, Hansen és Samuelson által kanonizált formában), hiszen arról nem esik szó. Illetve mégis: a ragadós bérek és árak polgárjogot nyertek a tudományban, szóval most már a Szovjetunió is utolérheti az Egyesült Államokat. (Nota bene a chicagói iskola egyik vezéralakja, George Stigler még ’59-ben írt egy esszét (A közgazdászok és a politika. KJK. 1989.), amiben elismeri, hogy a közgazdaságtan képzés konzervatív (liberális) nézetek elfogadására ösztönzi a leendő közgazdászokat. De miért is? Mert az, aki csak minimálisan ismeri a piac működését, még akkor is szkeptikus a különféle „gazdasági csodaszerekkel” szemben, ha egyébként tudja, hogy a valóságos gazdasági rendszer jelentősen eltér az elméleti modelltől.)

Címkék: közgazdaságtan
2016\05\30 ricardo komment

A nap idézete

„Ha egy buddhista találkozik egy nyugati hedonistával, aligha fogja elítélni őt. Csak jóindulatúan megjegyzi, hogy a hedonista boldogságkeresése zsákutca. Az igazi fundamentalistákkal szemben a terrorista pszeudofundamentalistákat mélységesen bosszantja és zavarja a nem-hívők bűnös élete. Az az érzésünk, a bűnös másikkal harcolva a saját kísértésükkel viaskodnak. A fundamentalista csőcselék izzó szenvedélyessége az igazi meggyőződés hiányáról tanúskodik; mélyen magukban a terrorista fundamentalistákból is hiányzik az igazi meggyőződés — ezt bizonyítják erőszakos kitöréseik. Milyen törékeny volna egy muszlim hite, ha fenyegetve érezné magát, mondjuk, egy kis példányszámú dán újság buta karikatúrájától! A fundamentalista iszlám terror nem a terroristák azon meggyőződésén alapszik, hogy ők felsőbbrendűek, nem is az a vágy a mozgatója, hogy megvédjék kulturális vallási identitásukat a globális fogyasztói kultúra támadásától. Nem az a probléma a fundamentalistákkal, hogy mi tekintjük alacsonyabbrendűnek őket, hanem az, hogy titkon ők tekintik alacsonyabbrendűnek magukat. Ezért teszi csak még dühösebbé őket, ezért táplálja bosszúvágyukat, amikor politikailag korrektül és leereszkedőn biztosítjuk őket arról, hogy nem érezzük magunkat felsőbbrendűnek náluk.”
Slavoj Žižek Zűr a Paradicsomban

Címkék: idézet
süti beállítások módosítása