Három minnesotai közgazdász újragondolta Walt Rostow 1960-as klasszikus elméletét a gazdasági növekedés fázisairól (első rész & második rész). A szerzők négy fejlődési fázist különböztetnek meg: I. a malthusi csapda fázisa, amikor egy országban az egy főre eső jövedelem stagnál, vagyis a gazdaság növekedését kizárólag a népesség növekedése jelenti (tkp. a Rostow-féle „hagyományos társadalom”), II. a növekvő gazdaság (a rostowi „kibontakozás”), amikor az egy főre eső jövedelem tartósan növekszik, vagyis 25 év alatt legalább átlagosan évi 1 százalékkal, III. a felzárkózás fázisa, amikor egy országban az egy főre eső jövedelem legalább 15 évig folyamatosan eléri a vezető gazdaság (jelenleg az Egyesült Államok) egy főre eső jövedelmének 35 százalékát, és IV. csatlakozás a vezető gazdasághoz, amikor egy országban az egy főre eső jövedelem legalább 15 évig folyamatosan eléri a 65 százalékát a vezető gazdaságénak. (Nota bene Magyarország e kritériumok alapján a második fázisban van (azaz „felzárkózónak” sem tekinthető)).

A szerzők szerint a gazdasági növekedés forrása a termelékenység növekedése, és a malthusi csapdából a növekvő gazdaságba történő átmenet könnyebb, miként azt Rostow vélte, aki a „hagyományos társadalom” és a „kibontakozó” (növekvő) társadalom között egy átmeneti fázist (a növekedés előfeltételeinek megvalósulási szakasza) is megkülönböztetett. Ehhez elég annyi, hogy egy szegény ország átvegye a gazdagabbak országok fejlettebb technológiáit és bevált gyakorlatait (best practice). Így aztán néhány afrikai ország (Szenegál, Szomália, Niger) kivételével a világ országaiban növekszik az egy főre eső jövedelem. Ugyanakkor, vélik a szerzők, egy országnak a vezető gazdasághoz történő felzárkózása vagy ahhoz való csatlakozása már nehezebb: a magasabb fázisok eléréséhez ui. fel kell számolni mindazokat az intézményi korlátokat, amelyek gátat vetnek további technológiák és gyakorlatok adoptálásának, illetve a technikai fejlődésnek, vagyis a magasabb termelékenységnek. Egyetértve Douglass North nézetével, a szerzők úgy vélik, az intézményi változások jelentik a kulcsot egy magasabb fejlődési fázisba történő átmenethez. Példaként említik az 1870 és 1900 közti ún. Meidzsi-restaurációt, ami kiszabadította Japánt a malthusi csapdából, amivel a szerzők mintha rögvest ellent is mondanának némiképpen annak, hogy a malthusi csapdából történő kilépés viszonylag könnyű. De a koncepció érthető: a malthusi csapdából történő kilépéshez egy országnak elég pusztán átvennie a fejlettebb technológiákat, de ha fel akar zárkózni a kor leggazdagabb országai közé, akkor adaptív, a technológiai fejlődést nem korlátozó intézményrendszerre és politikára van szüksége.

(Ha valakit érdekelné, Rostow 1960-as klasszikus könyve teljes egészében olvasható Balogh József Modern polgári szociológia: szöveggyűjtemény II. (1965.) kötetben.)

verda

Olvasom: „Feng és munkatársai még ennél is meredekebb elméletekről spekulálnak: lehetségesnek tartják ugyanis, hogy nemcsak sötét anyag létezik a világegyetemben, hanem egy komplett „sötét szektor” is, a maga külön anyagával és kölcsönhatásaival”. Reménykedem, hogy a magyar fizikusok végül a Halálcsillagot is felfedezik. Az erő legyen velük!

Csóró országnak nem való nyári olimpia, vélekedik Andrew Zimbalist. Kevésbé sarkosan: "Az olimpia megrendezése bármely városnak gazdasági hazardírozást jelent".

Tudta? Penderecki "egy rekviem formájú darabot" komponál az '56-os áldozatok emlékére.

***

Bond. Újra néztem a '73-as Bond filmet, az Élni és halni hagynit. Ez Moore első Bond alakítása, és egészen tűrhető. Moore még nem az a kamerába kikacsintgató elhízott bájgúnár kétsoros lila zakóban arany mandzsettagombbal, Trump frizurával. A nyitó jelenetben egy MI6-ügynököt megölnek a new yorki ENSZ palotában, aminek a továbbiakban semmi jelentősége. A '70-80-as évek politikai krimijeiből nem hiányozhatott egy korrupt ENSZ-tisztviselő vagy merénylet az ENSZ székházban (persze jellemzően egy, a közgyűlésen felszólaló afrikai államfő ellen („harmadik világ”-, centrum-periféria-, „egyenlőtlen csere”- és neokolonizáció-fíling)). A ’70-es évek első Bond-filmje sem hagyhatott ki egy ENSZ-hullát. (A mai filmekben már nincsenek ENSZ-hullák. Az ENSZ már szart ér?) (Már amennyire én ismerem a politikai krimiket.)

***

Kincsek a neten. Ihász Gábor 2 dala 1980-ból: Mikor az álom és Amíg dobog a szív.

***

Gazdag és gyenge. A migrációs válság kapcsán Orbán Viktor több fórumon is kifejtette: "Európa jelenleg gazdag és gyenge, ez pedig a lehető legveszélyesebb kombináció". Később George Friedman könyvéből megtudtam, hogy „Hannah Arendt, a jelentős német filozófus egyszer azt mondta, hogy a legveszélyesebb dolog a világon, ha gazdag és egyben gyenge az ember”. Gondoltam, valami PAGEO-s szövegíró leleményes volt. Esetleg Orbán kormányfő önkezüleg húzta alá pirossal a saját Friedman kötetében. Vagy maga Friedman mondta neki. Még csettintettem is: Hannah Arendt, ügyes. Most viszont Habsburg Ottónál olvasom Európáról: „Nagyon gazdagok vagyunk és ugyanakkor nagyon gyengék. A történelem bizonyítja, hogy az ilyesmi mindig rendkívül veszedelmes, aki ilyen állapotban leledzik, annak minden oka meglehet az aggodalomra”. Végül is jó nagy közhely.

Kis olimpiatörténeti kiállítás

Johann Sebastian Bach c-moll passacaglia és fúga (BWV 582)
Lionel Rogg

Mendelssohn szerint, ha a világegyetem elpusztulna, akkor ebből az egy darabból újjá lehetne építeni. (Szóval ez a poszt most egyfajta biztonsági másolat arra az esetre, ha a világegyetem elpusztulna, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a blog mégis megmaradna.)

Ha ki egykoron röpülni tanítja az embert, az elmozdított minden határkövet; minden határkő maga is levegőbe röpül előtte, a földet újra fogja keresztelni — „könnyű”-nek fogja keresztelni.

Friedrich Nietzsche Így szólott Zarathustra (1883)

Venezuela régóta klasszikus példa. És mindent megtesz, hogy az is maradjon. Egy remek cikk.

Steve Reich Music for Pieces of Wood (1973)
Amadinda Ütőegyüttes

Kornai a rendszerparadigmáról. És hazánkról.

(A közösségi döntések elméletének kardinális tézise, hogy minden politikai alkotmányos/intézményi környezet rendelkezik bizonyos inherens politikai ösztönzőkkel, amelyek szisztematikusan torzítják a politikai döntések egyes körét. A demokráciák pl. hajlamosak a költségvetési deficitre. Mert a demokrácia inherensen hajlamosít. Ahol különböző politikai pártok versenyeznek a hatalomra kerülésért vagy maradásért, ott egyszerűen nagy a késztetés a túlköltekezésre. De a demokrácia éppen így hajlamosít pl. a hosszú távú, közvetett hatású gazdaságpolitikai lépések halogatására is. Érdekes lenne Kornainak a szocialista rendszerről írt elemzését (marxista-leninista egypártrendszer, paternalizmus, puha költségvetési korlát, beruházási kényszer stb.) a public choice elmélet keretében (re)interpretálni.)

Lech Majewski (r.) Malom és kereszt (The Mill and the Cross) (2011)

Szőllősy András Concerto No. 3 (1968)
Liszt Ferenc Kamarazenekar/Gazda Péter

Már a görögök is ismerték a kisisteneket. A kisisteneknek kilenc fajtája van. Úgy mint házi kisistenek, zseb kisistenek, bebalzsamozott kisistenek, a kertben futkározó kisistenek, mesebeli kisistenek, távolról légynek látszó kisistenek, megveszett kisistenek, Immanuel Kant, vállról indítható kisistenek. Páncélököl kisistenek nincsenek. Viszont kisistenekkel könnyebb meghódítani egy országot, mint páncélöklökkel. A páncélöklöket, tankokat, rohamosztagokat stb. ugyanis meg lehet állítani a határon, de a kisistenek, mint az olcsó áruk mindenhova betörnek.

*

Családon belüli erőszak.

*

Schacht szerette bosszantani a náci pártfunkcionáriusokat. A Weitz életrajz ír egy esetről: Göring kastélyszerű udvarházában, Karinhallban Schacht meglátott egy festményt. A kép Hitler ajándéka volt Göringnek. Schacht tudattal Göringgel, hogy a „festmény egy jól ismert, bécsi, zsidó származású társasági hölgyet ábrázol”. Egy Klimt kép lehetett?

*

A köntörfalazás nélküli politikai inkorrekt: egy H.-H. Hoppe interjú.

Az ismert bonmot szerint a zöld politika olyan, mint a görögdinnye. Kívül zöld, belül vörös. Ámde úgy tűnik, ennek a szellemességnek van előképe. Most olvasom (egy Hjalmar Schachtról írt életrajzban), hogy a ’30-as évek elején Berlinben az a mondás járta, hogy a nácizmus olyan, mint a bifsztek. Kívül barna, belül vörös.

Egy lelkes anarcho-kapitalista blogger lefordította Lawrence W. Reed Great Myths of the Great Depression című esszéjét.

Gwendolen (Jennifer Jones) És azok a bizonyos milliók fontban vagy dollárban értendők?
Billy (Humphrey Bogart) Az nekem mindegy.
Gwendolen Kérem, ne beszéljen így, tudja, a font árfolyama olyan bizonytalan manapság!

John Huston (r.) Ördögi kör (Beat the Devil) (1953)

Kattints a képre!

Kattints a képekre!

... a kikötőben.

Rorty jópofa, játszik a gondolattal: egy merőben új életutat talál ki Heideggernek. E szerint Heidegger 1930-ban beleszeret egy szép zsidó lányba, akit ’32-ban feleségül vesz. Egy évre rá gyermekük születik: Abraham. Apósát ’33 végén elbocsátják hivatalából, és magát Heideggert is fúrni kezdik az egyetemen zsidó felesége miatt. ’35-ben már Bernben tanít, később Princetonban, majd ’39-től a chicagói egyetemen. Heidegger harcos antifasiszta, aki nagy hatású náciellenes rádióbeszédeket tart, ami által széles népszerűségre tesz szert. Házassága időközben tönkremegy. ’47-ben Tel Avivban tanít, egy évre rá Freiburgban. Aztán a Harvardon. A német választásokon rendre a politikai jobboldal mellett kampányol, és mert náciellenes nimbusza nem kopott meg, ezért támogató kiállása nagyban elősegíti a jobboldali politika újbóli elfogadottságát. ’76-ban meghal. Szóval tegyük fel, hogy így történt. Vajon más lenne ettől az 1927-es Lét és idő? Nagyobb vagy épp kisebb mű lenne? Másként alakul Heidegger bölcseleti munkássága? — kérdezi Rorty. És válaszol is: nem. Rorty szerint semmi köze nincs az életműnek az élethez. Rorty konklúziója: az elképzelt világban Heidegger egy hős pacifista, a humanista értelmiség bálványa. És a XX. század legnagyobb gondolkodója. A való világban viszont csak egy sunyi, gyenge ember, egy pitiáner náci. És a XX. század legnagyobb gondolkodója.

Gondoltam, áldozok a tudomány oltárán, és lefordítottam Israel Kirzner „Verseny, szabályozás és piaci folyamat: az osztrák közgazdasági iskola szemszögéből” című cikkét. Itt olvasható.

(Némi támpontot jelenthet a cikkhez két korábbi posztom: I.) Közgazdaságtan és tudás, II.) Kirzner: felfedezés, szabályozás, piac.)

Stan Getz & Joao Gilberto Doralice (1963)
Rendre úgy képzelem el, hogy valamilyen egyszerű sütemény elkészítéséről szól.