a-ha I've Been Losing You (1986)

Tangerine Dream Cinnamon Road (1983)

Gyanítom, Emmanuel Todd idehaza a 2001-es A birodalom után: Tanulmány az amerikai rendszer széteséséről című könyve okán ismert leginkább. Legalábbis a Bayer-Bogár-Boros-háromszög által kijelölt intellektuális közegben. Todd már ebben a kötetben arról értekezik, hogy az USA célja fenntartani a feszültséget Oroszország és önmaga között, melegen tartani a hidegháborús időkből származó ellentéteket, ezáltal akadályozva Európa és Oroszország közeledését, vagyis Eurázsia nyugati felének újjáegyesítését.  

Elolvasom David Nicholls A nagy kvízválasztó című 2003-as regényét. Miért is ne? A regényből készült 2006-os filmet is megnézem. Ami azt illeti, a regény sokkal humorosabb, mint a film.

BBC History Magazin januári száma. Benne Krausz Tamás írása Lenin szocializmusáról, melyben számba kívánja venni, hogy „mi maradt fenn maradandóként abból a politikai és elméleti örökségből, amelyet a nagy forradalmár és teoretikus az utókorra hagyott”.

Kis közértben könyvek egy forgóállványon. Frédéric H. Fajardie Így jár minden politikus bűnöző! című opusza 699 forintért vihető. Hátsó borítója szerint a regényből Ne ébreszd fel az alvó zsarut! címmel 1988-ban film készült Alain Delon főszereplésével. A krimi 1984-es. Engedek a szeszélynek, megveszem, elolvasom. Miért is ne? A filmet is megnézem. A filmből sajnos kimaradt a jelenet, amikor két francia zsaru az étteremben Schopenhauerről, Fichtéről és Hegelről diskurálnak; cserébe Grindel főfelügyelőnek, akit Delon alakít, szupermodell barátnője van. Nota bene a francia zsaruk a ’80-as években csípőből tudták, hogy az A.A.A. az Alianza Anticomunista Argentina rövidítése. Ami a regény kulcsa.

Olvasni kezdem Hortay Olivér és Fűrész Gábor Egy új hidegháború küszöbén című könyvét. Az 51-ik oldalon megtudom, hogy az amerikai központi bank elnöke „Ben Bark”, aki „bevezette” a Great Moderation elnevezést. 

Raid over Moscow. Számítógépes játék Commodore 64-re 1984-ből. 

*

A hal neve: Wanda. Charles Crichton szenzációs vígjátéka 1988-ból. „Az döntetlen volt”.

*

Lovesong. A The Cure dala 1989-ből. 

Épp Richard Vague nemrég megjelent könyvét olvasom. A könyv nyitó fejezetében Vague azt fejtegeti, hogy a pénzt —ami a modern gazdaságokban messze túlnyomóan számlapénz— a kereskedelmi bankok teremtik azzal, hogy hitelt nyújtanak; a pénzt „az adósság hozza létre”. Később Vague több fejezetben tárgyalja, hogy a főbb vagyoneszközök árának növekedését az adósságállomány növekedése okozza, vagyis az a pénztöbblet, amit a hitelállomány növekedése teremt. Aztán a hatodik fejezetben Vague félelmetes következetességgel megállapítja: „Az infláció nem monetáris jelenség”. (Avagy a hatodik fejezetben már nem emlékszik arra, hogy mit írt az elsőben.)

Pogátsa Zoltán vélhetően egyetértene azzal, hogy az 1980-as évek óta a háztartások vagyoni egyenlőtlensége egyre növekszik az Egyesült Államokban; végtére olvasott Thomas Pikettyt. Vélhetően Pogátsa azzal is egyetértene, hogy az amerikai háztartások vagyonának az 1980-as évek óta tartó növekedése szorosan követi az USA államadósságának növekedését; végtére olvasott Stephanie Keltont, ezért tudja, hogy a költségvetési deficit leginkább a magánszektor többleteként jelenik meg. Kérdés, miért gondolja Pogátsa azt, hogy a költségvetési deficit a szegények barátja, és nem a tehetőseké.

Más néven, "karácsonyfa-csillagköd".

Johann Sebastian Bach Goldberg-variációk: Ária
Rosalyn Tureck

Formális hadüzenet utoljára a második világháborúban fordult elő.

a-ha Hunting High and Low (1986)

Egy folyosói széken ülök a kórház diabetológia osztályán, és miközben várok, Mellár Tamás tanulmányát olvasom a Mozgóban. Masszív sonkás melegszendvics illat terjeng a kórház közeli büféjéből, a háttérben némi zsivaj szól. Ennyire karácsonyi hangulatom még nem volt idén.

Első elnöki beszédében Javier Milei sokkterápiát ígért az argentinoknak. Közben sehol egy helikopterből kidobott holtest a Río de la Plata partjainál, sehol egy katonai junta, sehol egy Milton Friedman. Hogyan történhetett ez? Pogátsa Zoltán, segíts! (A beszámoló szerint Orbán és Milei „ideológiailag” hasonlók. Orbán titkon libertárius? Idehaza egy Milei-szerű ellenzéki figura IMF-, CIA- és Soros-ügynök lenne a kormánysajtóban; ahogy egy Geert Wilders-szerű figura meg egy hidegháborús neokon héja.)

Karikó Katalin és Krausz Ferenc ma veszik át a Nobel-díjat. ❤️❤️

*

A magyar—argentin örök barátság jegyében az MCC Press kiadhatná idehaza Javier Milei —ma beiktatott— argentin elnök 2022-es El camino del libertario című könyvét. 👍👍

Steve Reich Reich/Richter: Cross fades (2022)
Ensemble InterContemporain/George Jackson

Hofi poénja jut az eszembe: Elvtársak, a jövőben jobban rá kell feküdni a női vonalakra. (Meg persze Novák Katalin köztársasági elnök.)

*

Safe place az antiszemitáknak. A polkorrekt személyes névmások számítanak. UPDATE. Seres László írása.

Nathan Glazer amerikai szociológus Amerikai értékek és amerikai külpolitika című 1976-os esszéjében tesz egy figyelemre méltó észrevételt: mivel a hidegháború alatt a szabad világ védelme az USA-ra hárult, ezért Nyugat-Európa országainak megadatott az a luxus, hogy a külpolitikában tisztességesebben és erkölcsösebben viselkedjenek, mint az USA. Amiben, teszem hozzá, kimondatlanul benne van a következő: ha a szabad világ védelme Nyugat-Európa országaira hárult volna, akkor számukra sem adatott volna meg az efféle luxus. A hidegháború ui. háború volt; és egy háborút nem lehet patyolat tiszta kezekkel megúszni; a szabad világ —és benne nem kis részben Nyugat-Európa— védelme érdekében időnként el kellett végezni némi piszkos munkát; és ha a szabad világ védelme Nyugat-Európára hárult volna, akkor a piszkos munka is rá hárult volna; akkor Nyugat-Európa országainak éppúgy be kellett volna piszkítaniuk a kezüket. Ami viszont a legkényelmesebb: erkölcsileg kioktatni azt, aki helyettünk és értünk végzi el a piszkos munkát, és tiszta kezeinkkel azok piszkos kezeire mutogatni, akiknek a tiszta kezeinket köszönhetjük. Mint amikor az idősebb testvér elveri azokat trógereket, akik a kistestvérét zaklatják, amit a kistestvér azzal hálál meg, hogy szerinte a nagyobbik testvér egy verekedős rossz gyerek, bezzeg, maga milyen jófiú. (…)

(Érdekes ennek az állítólagos kínai meteorológiai léggömbnek az esete, amit a cikk szerzője "relatíve jelentéktelen ügyként" említ. Nevezetes, hogy amikor 1960 májusában az oroszok Szverdlovszk terület közelében lelőttek egy U-2-es kémrepülőt, az amerikai külügyminisztérium —miután úgy vélték, hogy se az U-2-ből, se a pilótából nem maradhatott semmi— nyilvánosan azt hazudta, hogy a gép, egy az útvonaláról letévedt ártalmatlan meteorológia repülő volt. De a pilóta épségben megúszta, és fény derült a hazugságra. Mivel az amerikaiak által év elején lelőtt léggömbről Peking hajszálra ugyanezt állította, vagyis azt, hogy az egy eltévedt meteorológiai eszköz volt, ezért kicsit olyan, mintha a kínaiak így akarták volna cinikusan beismerni, hogy kémkedtek.)

A képretusálás régi demokratikus hagyomány. (Nota bene olyan mintha Von der Leyen és Soros kő-papír-ollót játszanának. Von der Leyen — kő, Soros — olló. Vagy Soros mond valamit, mire Von der Leyen beint neki, hogy lófaszt. Ebben az esetben a vasöklű Von der Leyen nem engedi, hogy úgy táncoljunk, ahogy Soros fütyül. Vagy Soros az E.T., aki hazatelefonál. Apának.)