Nekem azóta Eötvös Péter a Mick Jagger, hogy egy verőfényes kora nyári reggelen életemben először meghallgattam az Atlantiszt a szegedi Somogyi-könyvtár olvasótermében. Közben néztem ki a Dómra a sötétített üvegfalon át, és könnyűnek éreztem a szívem. Steve Reich Sextetje, Miles Davis Doo Bop albuma vagy Eötvös Atlantisza nélkül bizonyosan sokkal szegényebb lennék. Az egyik hősöm távozott.
Olvasom. Rákay „Philip” Kálmán a Kossuth Rádió vendége volt, ahol arról mesélt, hogy vidéki és budapesti helyszínekről olyan jelzéseket kapott, hogy a Most vagy soha! vetítésén „spontán tapsban törnek ki az emberek, fölállnak és könnyes szemmel ünneplik a filmet”. Egy fővárosi nő csodás gyógyulásról számolt be: a film nézése közben megszűnt a térdízületi porckopása. Egybehangzó beszámolók szerint az egyik vidéki vetítésen egy születése óta néma férfi felkiáltott: Éljen Mao elvtárs!
Fábry Ádám szerint az argentin gazdasági miniszter 118 százalékkal leértékelte a pesót az amerikai dollárral szemben. Marxistáknak sosem ment a matek. Valamit legfeljebb 100 százalékkal lehet leértékelni. Ha korábban 400 peso volt 1 dollár, amiből 800 peso lett, akkor a peso a korábbinak a felét éri, ami 50 százalékos leértékelés. "Közgazdász-kutató, a Chilecitói nemzeti egyetem docense".
A második világháborút követő nyugatnémet gazdasági csoda Erhard 1948-as gazdasági- és pénzreformjával vette kezdetét. E kezdet nem volt zökkenőmentes. A szakszervezetek széleskörű tüntetéseket szerveztek. Páncélozott járművekkel, könnygázzal, kijárási tilalom elrendelésével lehetett csak fenntartani a közrendet. 1948. november 12-én közel kilencmillió munkavállaló sztrájkolt a reformok ellen. A munkanélküliség rövid időre 10 százalék fölé emelkedett. Erhard kitartott. A következő évtizedben a nyugatnémet gazdaság termelékenysége megduplázódott. 1960-ra a munkanélküliség 2 százalékra csökkent.
*
Paul Hollander (alias Hollander Pál) Marx és a Korán című kötete nagyszerű tanulmányokat és esszéket tartalmaz a kommunista rezsimek természetéről. (Békés Márton értelmes dolgokat is tud csinálni.)
*
Donald Trump 2015-ös könyvében azt írja: „Az egységes alaptanterv működésképtelen”. Az „egy kaptafára” elvén alapuló felülről lefelé irányuló megközelítés elvetendő, az Oktatási Minisztérium túl régóta diktálja az oktatáspolitikát; a helyi körzetek képesek maguk is eldönteni, hogy miképp szervezzék meg az oktatást.
Megnéztem Rob Reiner 1990-es Tortúra (Misery) filmjét, ami King 1987-es regényének az adaptációja. Kiskamaszként még olvastam is. Kathy Bates Oscar- és Golden Globe-díjat kapott a filmbeli alakításért.
Óvakodjunk az olyan közgazdásztól, akinek a mézzel leöntött mogyoróvajas-banános szendvics az egyik kedvenc reggeli étele. Avagy Ha-Joon Chang korábbi írásai újramelegítve, bizarr tálalásban. Maradjunk a vajas pirítósnál és a feketekávénál.
Milton Friedman Chilében. Széljegyzetek címmel írásom olvasható az individualista blogon. Remélhetőleg sikerült árnyalnom valamelyest a szokásos balos narratívát. Köszönet Seres Lászlónak a közlésért. Pogátsa Zoltán becses figyelmébe.
A ’80-as évek amerikai akciófilmjének minden hőse járt Vietnamban. Anélkül nincs kemény csávó.
A tegnap esti hangversenyen középkorú férfi ült előttem, az ölében hároméves kisfiúval. A kisfiú példás csendben figyelte végig az előadást. Láttam, ahogy kis ujjacskáival a levegőben klimpíroz, majd időnként eksztázisba esik (a Sibelius szimfóniától), és a karjaival vezényelni kezd, ami távolról sem tűnt a karmesteri mozdulatok gyermeki utánzásának. Jóllehet, az ilyesmi elvonja a figyelmet, mindenki mosolyogva figyelte a tündéri fiúcskát. Nekem mégis az volt az érzésem, mintha valamiféle rejtett fonal feszülne a zene és a kisfiú között. Olyan, amilyenhez nekem sosem lesz közöm. Kifelé menet nem álltam meg, és megszólítottam a férfit azzal, hogy mindnyájunk közül talán a kisfia értette a legjobban azt, amit hallottunk. Nem mondott ellent.
Zsidó nők testüregétől Vlagyimir Putyin testüregéig. Harmonia Caelestis.
*
Bayer Zsoltnak van egy harca.
John Landis (r.) Kémek, mint mi (Spies Like Us) (1985)
Hasznos olvasnivalók.
És akkor azt mondta, hogy sovinisztáknak nem jár tisztelet.
Művészi élményben volt részem.