Posztimperiális szindróma
Oroszország és a megkésett „posztimperiális szindróma”. Valerij Garbuzov esszéje a Válasz Online oldalán.
Oroszország és a megkésett „posztimperiális szindróma”. Valerij Garbuzov esszéje a Válasz Online oldalán.
Tavaly nyár elején Orbán Viktor kormányfő az Országgyűlésben azt találta mondani: ha körbe nézünk Európában, akkor „látható, hogy azok az országok, amelyek közelebb vannak a háborúhoz, ott magasabb az infláció”. Az augusztusi ukrán infláció 8,6 százalék.
A 82 éves Horowitz 1986. április 20-i koncertje Moszkvában. Az orosz sajtó hallgatott róla. Az egész világon közvetítette a televízió, kivéve a Szovjetuniót. Illetve mégis: miután Horowitz játszani kezdett, az oroszok váratlanul meggondolták magukat, és elkezdték közvetíteni.
Közgazdaságtan című nevezetes tankönyvének 1961-es ötödik kiadásában ad Samuelson elsőként prognózist arról, hogy a Szovjetunió gazdasága várhatóan mikor éri utol az Egyesült Államokét. Aztán az 1980-as tizenegyedik kiadásig bezárólag Samuelson minden egyes újabb kiadásban revideálja az előrejelzést úgy, hogy az utolérés dátuma egyre távolabbra tolódik. A ’85-ös tizenkettedik kiadástól kezdődően felhagy a prognózissal. Samuelson két évtizeden át szorgalmasan számolgatta, hogy a Szovjetunió mikorra éri utol az USA-t. Aztán rájött, hogy soha az életben. Mindazonáltal a ’89-es tizenharmadik kiadásban még megállapítja (akkor már Nordhausszal közösen): a szovjet gazdaság a bizonyítéka annak, hogy a szocialista parancsgazdaság működik. A kötet tizennegyedik átdolgozott kiadásának idején már nem létezett Szovjetunió.
A gránitszilárdságú Alaptörvény preambuluma az ún. Nemzeti Hitvallás. E szerint „mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki”.
*
Lapulnak, mint szar a gyomban.
*
Az oroszok belénk törölték a szaros csizmájukat. A kormány egy tankönyvtől sem tudja megvédeni az országot, nemhogy mástól. Szijjártó Péter bujdosson el, és rágja szégyenében az ökleit élete végéig. Az olyan nagypofájúak, mint Schmidt Mária, Orbán Balázs és a többi kókler meg szordínósra vehetik innentől.
*
Avagy minden narancsos forradalom főpróbája: 1956.
(Kieg. Az orosz tankönyvben szereplő bélyeg valójában egy blokk, amit anno 235.000 példányszámban adtak ki. Az egyik példány büszke tulajdonosa én vagyok.)
Mérő Vera azt írja, Tóth Gabinak jár az emberi méltóság, amivel csakis egyetérteni lehet. Mindazonáltal nekem egy ország-világ előtt felszarvazott férj látszik leginkább ebből a történetből. Amit, kétség kívül nem ismerek jól.
Megnéztem Nolan filmjét, az Oppenheimert. Kamaszként fizikus szerettem volna lenni. (Én valóban az a kis srác voltam, aki tizenhárom évesen Hawking Az idő rövid történetét olvassa. Meg Simonyinak A fizika kultúrtörténetét.) És a film első félórájában megelevenednek kamaszkorom hősei: Niels Bohr, Werner Heisenberg, Albert Einstein, Enrico Fermi. És velük egy kicsit megelevenedett a kamaszkorom is. Aztán föltűnnek Emily Blunt és Matt Damon, és azzal nagyjából vége a varázsnak. Nem lettem fizikus.
Maurice Ravel G-dúr zongoraverseny: Adagio assai
Krystian Zimerman
The Cleveland Orchestra/Pierre Boulez
"A Nyugat-ellenes vádaskodás lett a megszokott magyarázat mindenre, ami rossz fényt vethet Putyin Oroszországára. Sok orosz számára ez a retorika kellőképpen meggyőző ahhoz, hogy elhiggyék, az ellenséges nyugati erők a hazára támadnak, amire a hazafiak válasza csakis az lehet, hogy összetömörülnek a Kreml támogatására". (Hodorkovszkij)
A New York-i Szabadság-szobor nem a levegőben lóg, hanem egy huszonhét-ezer tonnás beton talpazaton áll. Mert kell valami, ami tartja a szabadságot. Valami, ami nagy és erős. Erről szól Az amerikai világrend védelmében. Kaganiánus rövidposzt című írásom. A szöveg Seres László publicista blogján olvasható. Innen is köszönöm a közlést.
A londoni nagy szmog 1952. december 5-én kezdődött, és öt napig tartott. Mintegy ötven kilométer széles sárgás szmogfelhő ült Londonra, ami fekete, olajos lerakodást hagyott mindenen, amit beborított; beleértve az emberek arcát. A tömegközlekedés leállt, az autó vezetők az út közepén hagyták a járműveiket, mert nem látták az utat. A mozikat bezárták, mert az épületekbe beszivárgott szmog miatt nem lehetett látni a vásznat. A madarak belerepültek az épületekbe. Végül az időjárás megváltozott, és a szél kisöpörte a szmogot Londonból.