A szocializmus ugyan nem elkerülhetetlen, mindazonáltal lehetséges; viszont egy pillanatra sem kívánatos. Bizonyíték erre Mises, Hayek, Popper, valamint Lenin és Sztalin munkássága. Bokros Lajos könyve alaposan körbejárja a témát. Valamennyi pártállású szocialistának.
Schmidt Mária érzékenyít a kínai diktatúrára. Nyugati imperializmus, fehér felsőbbrendűség ("white man's burden"), többpólusú világrend. Nagyon felébredt. Mondhatni, kinyílt a csipája.
Megnézem a Se istenek, se urak: Az anarchizmus története című kétrészes, közel három órás dokumentumfilmet. Mussolini fiatalon még Kropotkint fordított olaszra.
*
Az oszakai 2019-es G20-as csúcson Donald Trump és Hszi Csin-ping kereskedelmi tárgyalást folytattak, amikor Hszi váratlanul közölte Trumppal, hogy egy egyenlőtlen megállapodás olyan megaláztatást jelentene Kína számára, mint amilyen anno a versailles-i szerződés volt Németország számára, és ami könnyen nacionalista indulatokat gerjeszthet szerte Kínában. John Bolton, az akkori amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó így emlékezik: „Trumpnak halvány fogalma sem volt arról, mire hivatkozott Hszi”.
*
Kezembe akad Montaigne Esszék kötete. Eszembe jut egy firenzei éjszaka.
Lehoczki Noémi írja a Mércén, idézem: „[a] munkáltatók bérajánlatai gyakran az átlaginfláció mértékét sem érik el, tehát nemcsak hogy nem kompenzálják az inflációt, de még reálbércsökkenést is okoznak”. Nem elég, hogy nőtlen, de még felesége sincs.
Végére érek Douglas Murray Háború a Nyugat ellen című kötetének. Apró észrevétel: a kritikai fajelmélet hívei talán el akarják törölni a Nyugatot, de én azért az oroszok és a kínaiak ez irányú törekvését sem becsülném alá. Arra meg végképp nem hagyatkoznék, hogy majd Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping fogja a Nyugatot megvédeni a woke ellen.
Némi túlzással, kétféle közgazdaságtan van: a latin betűs és a görög betűs. Azaz, vannak egyfelől azok a szövegek, amikben hemzsegnek a μ, λ, ε betűk és egyenlőségjelek, másfelől azok a szövegek, amikben kizárólag latin betűk vannak. És én eddig úgy véltem, Király Júlia alapvetően egy latin betűs közgazdász, aki írásaiban szívesen él irodalmi művekből vett példákkal és hasonlatokkal (bizonyára nem függetlenül az almától és a fájától). Ám a kötetben olvasható tanulmány-memoár alapján kénytelen voltam e vélekedésemet revideálni: egyetemi tanulmányai és szakmai pályájának első évtizede alapján Király Júlia nyilvánvalóan matekos véna. De ennél persze azért sokkal többet megtudhatunk az írásából. (Büszkeséggel tölt el, hogy a tanulmány hivatkozik a Mengerblogon olvasható tavalyi írásomra. Miként Rainer M. János történész kötetben szereplő nagyszerű tanulmánya szintén.)
Howard Zinn darabjai jobbak, mint amire számítottam. Színdarabnak álcázott didaktikus észosztás helyett egészen szórakoztató szövegeket kaptam. Persze észosztás is akad bennük azért; leginkább a Marx visszatér darabban (nem politikai elfogultság), kisebb elánnal az Emmában. Az Emma egyik-másik jelenetén nagyokat derültem. Pl. amikor Sachs kávézójában Vito bolondozva, és nem kevés öniróniával, azt mondja (és akkor muszáj lesz idéznem): "A kapitalista válság marxi elmélete szerint a gazdagokon egyre inkább elhatalmasodik a székrekedés, a szegényeknek egyre kevesebb jut enni, így a szennyvízcsatornák kiszáradnak. Ekkor én és csatornamunkás társaim, az igazi proletariátus, felkelünk (drámaian feláll)... kiemelkedünk a drekből...". (A kötetet a Könyvmecénás oldalról rendeltem meg, még mielőtt az megjelent volna, így a könyvben szerepel a nevem, mint a könyv megjelenését támogató. :D)
Tegnap elhunyt Joseph Ratzinger, aki — olvasva a nekrológokat — pápább volt a pápánál. Immáron Pelével van a mennyországban. (Feltéve persze, hogy odakerültek. (Tudjuk, Jézus mindössze egyetlen embernek ígérte meg a mennyországot. A jobb latornak.)) De ez már tavalyi történet.
*
Éves horoszkópot olvasok. Jó tanács 2023-ra a Szűz csillagjegyben születetteknek: fontos a helyes táplálkozás. És még vannak, akik szerint az asztrológia áltudomány! „Rendszeresség, változatosság és mértékletesség, ez legyen a kulcsszó”. (Figyelem! A többi csillagjegy szülöttei se zabáljanak rendszertelenül idén.)
*
Beethoven VII. szimfóniáját hallgatom Soltival és a Chicagói Szimfonikusokkal. A második tétel mindannyiszor szíven üt, amikor hallom. (Bár számomra a Kurt Sanderling vezényelte londoni Philharmonia Zenekarral készült felvétel magasan kiemelkedik.) Nota bene nemrég akadtam egy 1990-es cikkre Soltiról, amiből megtudtam, hogy Solti anno Soros Györggyel közösen alapot hozott létre, hogy magyar hivatásos zenekari tagok Chicagóban tanulhassanak.
*
Álmos vagyok.
*
"Isten csodája, hogy még áll hazánk", kezdte újévi köszöntőjét Novák Katalin köztársasági elnök. Kicsit aggódom. Már csak a szentlélek tartja össze? Olyasmi csoda, mint az isteni gondviselés meg a világgazdaság pénzbősége? Akkor ez most az Orbán-kormány tevékenységének a mérlege lenne? Elbizonytalanodtam.
Szerény címe és külleme ellenére Joseph Wang 2020-as kis könyve hasznos olvasmány, jóllehet tárgya kizárólag a FED-re és az Egyesült Államok pénz- és tőkepiacaira korlátozódik. Két nagy erénye: I.) miközben technikai részletektől sem mentes, stílusa tiszta és világos és II.) felhívja a figyelmet a jelenlegi és a 2008 előtti időszak különbségeire. Emellett néhány mondata rendkívül frappáns. Például: „A jegybanki tartalékok soha nem hagyják el a FED mérlegét, pusztán körbemasíroznak, ahogy a kereskedelmi bankok naponta rendezik egymás közt fizetéseiket”.
A befektetés művészete című könyvében André Kostolany úgy emlékszik, atyai barátja, Albert Hahn 40 millió dolláros vagyont hagyott hátra. Kedvenc történeteim a pénzről című könyvében viszont már 100 millió dolláros vagyont. Inflációs idők.
Lélekmelegítő tea szürke kedd reggelen.
Helló 2023!