Vasárnap
Stone Temple Pilots Glide (1999)
Kis részlet Jean-Pierre Petit Minden relatív: Anselme Lanturlu kalandjai (Gondolat Kiadó, 1991) című könyvéből. (Persze George Gamowtól a Tompkins úr kalandjai a fizikával utolérhetetlen.)
(Jónap Richárd cikkét olvasom. I.) Az egyszerű tankönyvi okosság úgy szól, hogy ha magas az infláció, miközben magas a kibocsátás és alacsony a munkanélküliség, akkor az keresleti infláció; ellenben ha magas az infláció, miközben alacsony a kibocsátás és magas a munkanélküliség, akkor az kínálati infláció. Az Egyesült Államokban negyvenéves csúcson az infláció (a maginfláció szintén), miközben a munkanélküliség jelenleg szintén rekord alacsony, a kibocsátás (az idei enyhe visszaesés dacára) magas. (Ugyanez a helyzet az eurózónában, illetve idehaza dettó.) Ez tehát keresleti inflációnak tűnik a tankönyvi bölcsesség értelmében. Ehhez képest a legtöbb közgazdász, szakújságíró és beszélő fej kínálati inflációról beszél (a világkereskedelem lassan tér magához a pandémia miatti leállást követően, a globális ellátási láncok szintúgy, ukrán-orosz háború stb., stb., másról sem hallani). Mindeközben. II.) Volcker harca az USA infláció ellen 1981-82-ben recesszióba vitte az amerikai gazdaságot, takarékszövetkezeti (S&Ls) csődökhöz vezetett az Egyesült Államokban, valamint súlyos adósságválságba taszított több latin-amerikai országot. Mindez köztudott. Az akkori latin-amerikai adósságválságok mindazonáltal újfent rámutattak: mivel az amerikai dollár egyszerre az USA nemzeti fizetőeszköze és a világgazdaság kulcsvalutája, ezért az USA nemzetgazdasági érdekét szolgáló gazdaságpolitika összeütközésbe kerülhet más országok (vagy a világgazdaság általános) érdekével, illetve fordítva. Az angol font az 1920-as években ugyanez.)
Megnéztem John N. Smith Veszélyes kölykök (Dangerous Minds) című 1995-ös filmjét. És tessék, egy kis adalék Bob Dylan 2016-os irodalmi Nobel-díjához.
Tegnap értem Ben Bernanke idén megjelent könyvének végére. Ma Bernanke közgazdasági Nobel-díjat kapott megosztva Douglas Diamonddal és Philip Dybviggel a „bankokkal és pénzügyi válságokkal kapcsolatos kutatásaikért”. (Nota bene Bernanke 2015-ös válság-emlékirata 2017-ben idehaza is megjelent. Amiről anno írtam is röviden.)
Megnéztem Keith Thomas idei Tűzgyújtó (Firestarter) című filmjét, ami King azonos című 1980-as regényéből készült. Mivel a regénynek már létezik egy 1984-es filmadaptációja (amiben a kislányt Drew Barrymore játssza), egy remakere számítottam. De nem az. Valójában nagyban eltér a ’84-es filmtől, illetve a regénytől. (Összesen három King regényt olvastam: a Tortúrát, A ragyogást és a Tűzgyújtót. Egymás után, ebben a sorrendben; és mindegyiknél azt éreztem, hogy az előző jobb volt. Lehettem úgy tizenhárom éves. Szóval a regény cselekményére túlzottan már nem emlékszem, de úgy rémlik, a ’84-es film hívebben követi.)
(Hirtelen elhatározásból kommentárt írtam Trombitás Kristóf tegnapi cikkéhez a PestiSrácok.hu híroldalon. Az a megtiszteltetést ért, hogy a kommentet törölték.) (Kieg. Utoljára egy klasszikus zenei portál(!) fórumáról törölték a hozzászólásomat, sőt akkor egy hónapra ki is tiltottak a portál fórumairól. Ennek már jó pár éve. Egy ismert zenetörténészt bíráltam moderált stílusban. Állítólag maga a zenetörténész követelte a törlést. Ami roppant hízelgő, feltéve, hogy tényleg így volt. :))
Húszezer forintos bankjegy: Bartók Béla
Tízezer forintos bankjegy: Bolyai János
Ötezer forintos bankjegy: Ady Endre
Kétezer forintos bankjegy: Petőfi Sándor
Ezer forintos bankjegy: Szent István király
Ötszáz forintos bankjegy: Puskás Ferenc
Megnéztem Jonathan Demme 2004-es A mandzsúriai jelölt (The Manchurian Candidate) c. filmjét. Nomen est omen: MK ULTRA, Monarch program, programozott gyilkosok. Denzel Washingtonnal bármi jöhet.