Tűnődöm, volna-e manapság szerző, aki azzal a felütéssel kezdene könyvfejezetbe, hogy a II. világháború utáni gazdasági rend terve egy „brit homoszexuális” és egy „amerikai kommunista szimpatizáns” fejében született meg. (Nota bene H. D. White konkrétan együttműködött a szovjet titkosszolgálattal.)
John Badham Zsarulesen (Stakeout) c. 1987-es filmjében — a Richard Dreyfuss által alakított — Chris Lecce nyomozó a Playboy magazint olvassa. Közelkép a borítóról: interjú Lech Walesával. Rákerestem: 1982. február. (Az elragadó hölgy neve Kimberly McArthur.)
Az Ellenpropaganda weboldal jóvoltából hamarosan bárki kézbe veheti Ludwig von Mises és Murray Rothbard lélegzetelállító esszéit, valamint Táborszki Bálintnak, a Rothbard-Hoppe-féle anarcho-kapitalizmus legelkötelezettebb és legavatottabb hazai képviselőjének felvillanyozó írásait.
„Kulturálisan a szegények mindig is közelebb álltak a nacionalista, patriarchális jobboldali értékekhez”, írja Pogátsa Zoltán fészbuk bejegyzésében. Erre Puzsér Róbert dühbe jön: Pogátsa osztályidegen, opportunista, renegát neoliberális, a szelvényvagdosó burzsoázia tányérnyalója, egy nyegle imperialista playboy, egy hivatásos ellenforradalmár—zsúrfiú; szívódjon fel. A pogátsaizmus a baloldaliság gyermekbetegsége. Pedig Pogátsának ez esetben meglehet igaza van. Pl. Orwell már 1941-ben leírta: „a szegények minden országban nacionalistábbak, mint a gazdagok”. A kozmopolitizmus és a progresszív attitűd valójában együtt növekszenek a vagyonnal (illetve együtt csökkennek vele).
Kevesebb gyerek, több jógatanfolyam, avagy a gazdasági növekedés csökkenő üteme az USA-ban. Dietrich Vollrath komolyan veszi Solowt.
A Századvég Kiadó nemrég megjelentetett egy kis könyvecskét, benne a következő mondattal: „E nép életszükséglete ne abban merüljön ki, hogy az emberi jogok védjék még a választott vezetőitől is, hanem a vezetői óvják meg az emberi jogoktól”. Van a mondatnak előzménye, szövegkörnyezete, amit érteni is vélek, persze. De azért ízlelgetem.
Elhunyt Earl Cameron színész. Úgy két hete láttam Sydney Pollack A tolmács című 2005-ös politikai krimijében, amiben egy fiktív dél-afrikai ország idős elnökét alakította, az egykori szabadságharcosból lett diktátort. Talán harmadjára néztem újra a filmet az elmúlt években. A film végén hangzik el Zuwanie elnök szájából a következő örökbecsű mondat: „A leghalkabb suttogás is áthallik a seregeken, ha az igazat mondja”.
Egy kereskedelmi adón elkapom a The Last of Us Part 2. videójáték reklámját. A reklám alatt szól egy dal, aminek dallama instant megtapad. Utánanézek: a New Order nevű formáció 1987-es True Faith dalának feldolgozása. (A reklám alatt Ashley Johnson énekel.)
*
Elolvastam Stephanie Kelton The Deficit Myth könyvét. (Az MMT-t pillanatnyilag nem taglalnám, talán majd máskor. Nota bene az elmélet megérdemli az érdemi tanulmányozást.) Pogátsa Zoltán azt írja a fészbukon, hogy a könyv az „új Piketty”, és „forradalmasítani fogja a közgazdaságtudományt”. Mindazonáltal Kelton könyve semmi nóvumot nem tartalmaz. Nagyjából L. Randall Wray 2015-ös Modern Money Theory c. opusának szimpla újrafogalmazása (legfeljebb Kelton nem írja le úgy tucatszor, hogy az adóztatás eredetileg azt szolgálta, hogy a lakosság körében mesterséges keresletet teremtsen a szuverén által kibocsátott pénzre). L. Randall Wray könyve ugyanakkor egy átfogóbb, technikailag alaposabb mű. Aztán az sem hozott forradalmat. Sőt a The Deficit Myth sok esetben Mosler Seven Deadly Innocent Frauds of Economic Policy c. kis könyvéhez mérten is felületesnek tűnik. (Kelton könyvének talán legjobb meglátása az, hogy miközben a Federal Reservenek kettős mandátuma van, maximális foglalkoztatottság és árstabilitás, kizárólag utóbbit tekinti valódi feladatának, amennyiben, segítségül hívva a munkanélküliség természetes rátájának koncepcióját, a maximális foglalkoztatottságot eleve azzal a munkanélküliségi rátával azonosítja, amely mellett az árak stabilak. És valóban. Ezzel az erővel az inflációnak is lehetne természetes rátája; az, amely mellett pl. 2 százalékos a munkanélküliségi ráta. Aztán definíció szerint az jelentené az árstabilitást. A NAIRU helyett pedig a NAURI lenne a téma: az inflációs ráta, ami fölött úgymond nem növekszik a munkanélküliség. (Amire persze továbbra is lehetne mondani, hogy a jegybank hosszabb távon kizárólag nominális változókra képes hatni, azaz a munkanélküliségi rátára nem.)
*
Még nem nyiratkoztam maszkban. A fodrászlányon szintén maszk. De legalább megúsztam a kötelező bájcsevegést.
Van, hogy az ember kicsit szórakozott. Én is felejtettem már vonaton kabátot.
*
Tamás elvtárs megmondta, aki nem antifasiszta, az fasiszta. Egyúttal harcra szólította a világ népeit a békéért, illetve a kongresszus időelőtti összehívását kezdeményezte Chilében. Követendő példaként Kubát hozta föl, ahol a feketék és a fehérek egyenlőek. Sajnálatát fejezte ki az elmúlt napok sajnálatos eseményeivel kapcsolatban, a közel-keleti béke lehetőségét illetően pedig a világbékére kívánta fektetni a fő hangsúlyt.
Clint Eastwood 90 éves. Épp múlt héten láttam a Kémek a Sasfészekben (Where Eagles Dare) című 1968-as filmet, amiben Richard Burton mellett Eastwood játsza a főszerepet. '68-ban Burton 43 éves volt, Eastwood 38. Burton több, mint 35 éve halott. Azt hiszem, ezt jelenti 90 évesnek lenni.
A Socialist Workers Party (USA) plakátja 1981-ből
Robert Wise (r.) Az Androméda törzs (The Andromeda Strain) (1971)
Két rövid.
Írói munkásság.