A 2023. június 20-i temesvári koncert duplalemezes felvétele.

A kínai hatóságok 300.000 lakost költöztettek ki kényszerrel otthonukból a 2008-as pekingi nyári olimpia előkészülete során. Komplett körzeteket dózeroltak el. A kilakoltatások ellen tüntetőket bebörtönözték. Voltak tiltakozók, akik végleg eltűntek. Máskülönben semmi botrány. Az olimpia megnyitója nagyon decens volt. (Orbán kormányfőt idézve: „Minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy megmutassa magát".)

Rod Dreher hosszú cikkben kommentálja Orbán Viktor idei tusványosi előadását, és miközben elragadtatásának ad hangot ("kivételes látnok"), vitába száll Orbán azon állításával, mely szerint „a zéró vallási állapot akkor áll be, amikor egyenjogú intézménynek ismerik el a különneműek házasságával az azonos neműek közötti házasságot”. E véleményét Orbán kormányfő Emmanuel Todd A Nyugat veresége című idén megjelent könyvéből veszi, gyakorlatilag szó szerint (8. fejezet). Todd úgy véli, nagyjából 2015 tájékán lépett be a Nyugat a "zéró vallás" korszakába (az USA esetében: "zéró protestantizmus", rasszista felhangokkal). Valójában az Orbán-beszéd nagy részén tetten érhető a francia szerző művének hatása. Pl. az, hogy az LMBTQ-ellenes propaganda jelentené az új orosz soft powert szintén szó szerint megtalálható Todd könyvében (11. fejezet), miként Orbán azon megállapítása is, mely szerint az európai elitek számára kizárólag a diplomások értékei elfogadhatók (6. és 9. fejezetek). Todd egyébként hazánkról is röviden értekezik (3. fejezet). (Nota bene könyvében a francia demográfus, miközben messzemenő következtetéseket von le az USA csecsemőhalandósági adataiból, elfelejti megemlíteni, hogy az USA-ban más gyakorlatot követnek az élveszületés meghatározásában, mint a világ többi részein.) 

Interjú Geert Wildersszel a Mandiner hetilapban. A balos sajtó, hazai és külföldi egyaránt, rendre rasszistának, szélsőséges populistának állítja be Wilderst, aki valójában egy klasszikus liberális és piacpárti politikus. 2012-es Halállistán című kötetében az olvasó egy olyan hidegháborús harcossal találkozhat Wilders személyében, aki a Szovjetunió bukása után is folytatja elszánt küzdelmét a szabad világ védelmében, csak immáron nem a marxizmus-leninizmus, hanem egy másik totalitárius politikai ideológia, az iszlamizmus ellen. Wildersnek Reagan, Thatcher, Orwell és Szolzsenyicin a hősei; könyvében Leszek Kolakowskival és Karl Popperrel érvel — már-már anakronisztikusnak ható — antikommunista szellemben. Ugyanakkor nem meditál „kevert fajú népekről”; az individuális szabadságot és nyugati demokráciát félti. Wilders alapvetően egyetért Orbánnal a muszlimok Európába történő bevándorlását illetően, de ettől még nagyon más figura. (Ahogy pl. Václav Klaus is más figura. Példának okáért, nem illiberális.) Gyanítom, Wildersnek meg van a maga külön bejáratú véleménye a magyar kormányfőről, ami nem biztos, hogy túlzottan feldobná a Mandiner olvasóit. (Nyilván a Hetek olvasói is tévednek, ha netán azt gondolják, Wilders azért rajong Izraelért, mert Jézus második eljövetelét várja.)

Djabe & Steve Hackett
2024.08.09. 

Olvasom. 2016. november 8-án India egy rendkívül merész kormányzati intézkedésbe fogott: a Modi-kormány azonnali hatállyal betiltotta a forgalomban lévő 500 és 1000 rúpiás bankjegyek használatát. A teljességgel váratlan lépést Narendra Modi kormányfő jelentette be aznap a televízióban. Az intézkedés 50 napos határidőt adott az ország 1,3 milliárd lakosának, hogy bankjegyeiket bankszámlára befizessék vagy megújult 500 és 2000 rúpiás címletekre váltsák. Mivel a lépés célja a feketegazdaság visszaszorítása, valamint a forgalomban lévő nagy volumenű hamis bankjegyek kivonása volt, a kormány számára elkerülhetetlennek tűnt az előkészületek szigorú titokban tartása, és a meglepetésszerű bevezetés. Valójában semmi nem állt készen az átmenetre; még a kereskedelmi bankokat sem avatták be előzetesen.

2016-ban, az intézkedést megelőzően, Indiában a pénzforgalom — döbbenetes — 98 százaléka készpénzben valósult meg, 86 százaléka 500 és 1000 rúpiás bankjegyekkel. Mivel a megújult bankjegyek nem álltak azonnal rendelkezésre, a régi bankjegyek bankszámlán történő elhelyezése pedig — szó szerint — lépésben haladt a bankok előtt kígyózó hosszú sorokban, ezért a kormány az intézkedésével lényegében az egyik pillanatról a másikra eltűntette a gazdaságból a pénzmennyiség nagy részét. Egy szinte tökéletes természetes kísérlet történt a monetarizmus tesztelésére! Az eredmény röviden: a teljes zűrzavar okozta gazdasági bénultság. Az intézkedés egyik szomorú következményeképp pl. egy kisgyermek meghalt, mert a szülők nem tudták kifizetni az orvosi ellátását. A kormány lépését a Nobel-díjas Amartya Sen mellett Raghuram Rajan, az indiai jegybank nem sokkal korábban távozó elnöke is élesen bírálta. (Nota bene hasonló természetes kísérletek persze korábban is előfordultak. Pl. a Napóleon fölött aratott győzelmet követően az angolok visszatértek az aranyalapra a háború előtti paritáson, amihez a pénzkínálat szűkítésére volt szükség. Az angol kormány kölcsönt vett fel a lakosságtól bankjegyekben, amiket aztán megsemmisített — recesszió lett a vége.) Külön pikantériája az esetnek, hogy a hivatalos statisztikák szerint India gazdasága 2016-ban éves szinten 7,1 százalékkal bővült. Nem hivatalos becslések szerint közel ennyivel csökkent. Ami nem ugyanaz. (Indiában az informális- és feketegazdaság aránya elképesztő mértékű. Akár a termelés 40-45%-ra is tehető, így a statisztikák is olyanok, amilyenek. Meglehet, a gazdaság fehéredése okán a hivatalos adat valóban gazdasági növekedést mutatott.)

Sokan úgy vélik, a klímaváltozással szembeni szkepszis a tudományos felvilágosulatlanság tünete, és a klímaszkeptikusok az alacsonyan képzettek közül kerülnek ki. Ami tévedés. Miként egy 2009-es Cultural Cognition Project vizsgálat feltárta: mennél magasabb valakinek a matematikai és természettudományos intelligenciája, annál inkább lesz hajlamos a klímaváltozással kapcsolatban szélsőséges álláspontot képviselni. Röviden, az okos emberek döntően klíma-pánikolók vagy klíma-szkeptikusok. Ami egyúttal azt jelenti, hogy a klímaszkepticizmus nem valamiféle természettudományos felvilágosulatlanságból fakad. (Nota bene a dolog általában érvényes. Azaz, bármely kérdésben radikális vagy szélsőséges állaspontot képviselők többnyire magasan képzett, intelligens emberek. A politikai vagy világnézeti radikalizmus tipikusan értelmiségi jelenség, aminek eklatáns példája, hogy a terroristák is általában magasan iskolázottak.)

Ruchir Sharma könyve eljutott Orbán Viktorhoz. Hálás köszönet érte Orbán Balázsnak. Hátha.

Emilio Estevez (r.) Bobby Kennedy: A végzetes nap (Bobby) (2006)

Sting I Hung My Head (1996)

Ruchir Sharma A sikeres nemzetek tíz szabálya című kötete tanulságos olvasmány. A valuta- és adósságválságról szóló fejezetek teljesen jók, de a további részek is megfontolásra érdemesek. Az eredetileg 2020-ban megjelent művet idehaza az MCC Press adta ki nemrég. Talán még Orbán Balázs kezébe is eljutott. Ebben az esetben a kormányfő politikai igazgatója olvashatott arról, hogy a „bababónusz”, vagyis a gyermekvállalás különféle anyagi juttatások által történő kormányzati ösztönzése „ellentmondásos és ritkán hatékony” (épp tegnapi hír); olvashatott arról, hogy egy, a többedik ciklusát hatalomban töltő politikai vezető jellemzően „kifogy az ötletekből”, és leginkább azzal foglalatoskodik, hogy „barátai és családtagjai anyagi jólétét biztosítsa”; ahogy olvashatott a kötetben arról, hogy „az energiatámogatások vezető szerepet játszanak az egyes országok kincstárának kiürítésében”; ahogy arról is, hogy „az ingatlanpiaci befektetési hullámok különösen veszélyesek a gazdaságra nézve”; vagy éppenséggel arról, hogy fölöttébb káros egy nemzetre, ha innovatív vállalkozók helyett „a milliárdos vagyon olyan mágnások kezében összpontosul (…), akik olyan nem produktív, illetőleg korrupcióra hajlamos iparágakban szereznek vagyont, mint az ingatlanszektor”. Orbán Balázs, aki időnkét MCC Press könyveket népszerűsít közösségi oldalán, esetleg oda csempészhetné Sharma könyvét a főnöke asztalára. Előre is hálás köszönet érte.

Al Di Meola új —dupla lemezes— albummal jeletkezett, Twentyfour címmel, ami első hallásra a 2018-as Opus egyenes folytatása, és ami számomra éppen elég ok ahhoz, hogy rögtön szeressem.

„Nem tartható, hogy állami intézmények üzengetnek egymásnak, ezt megmondták Matolcsynak is, ő pedig tudomásom szerint szólt az apparátusnak”, állítja Csaba László közgazdász egy tegnapi interjúban. Ezt az MNB-s könyvbemutatót éppen egy hete tartották, és én érzek itten némi üzengetést.

Egy 2001-es interjú a 92 éves John Kenneth Galbraith közgazdásszal. Ahogy más interjúkban (illetve memoárjában), Galbraith megerősíti: Alfred Marshall volt rá a legnagyobb hatással. Marshall, mint a neoklasszikus közgazdaságtan meghatározó alakja, Galbraith számára valójában állandó elméleti viszonyítási pont: „(…) amit az elkövetkező években csináltam, az valójában abban állt, hogy elindultam Marshalltól, aztán megnéztem, hogy milyen a világ úgy, ahogy ténylegesen van, majd elvégeztem a szükséges módosításokat, míg aztán Marshallból alig maradt valami, főleg módosítás”.

Anno Esther Duflo és Abhijit Banerjee közös — nem éppen Trump-barát — könyvében találkoztam J. D. Vance Vidéki ballada az amerikai álomról (Hillbilly Elegy) című memoárjával, amire a szerzők többször is hivatkoznak. Még fontolgattam is, hogy elolvasom. Végül a filmadaptációig jutottam el.

Madonna Into The Groove

1984. október 12-én az IRA pokolgépes merényletet kísérelt meg egy brightoni hotelben Margaret Thatcher ellen, ahol a Konzervatív Párt konferenciát tartott. De még előtte 1983. augusztus 6-án próbálta puskával lelőni egy férfi merénylő Thatchert egy lakóház ablakából. Utóbbi Hilary Mantel Margaret Thatcher meggyilkolása című novellájában.

„A liberalizmus másik, destruktív formája az, amit úgy hívunk, hogy woke liberalizmus”, állítja Francis Fukuyama a szombati Népszava interjúban. (Nota bene 2022-es „A liberalizmus vesszőfutása” című Fukuyama-kötet legfőbb tézise, hogy a klasszikus liberalizmusból a politikai jobboldal „gazdasági neoliberalizmust”, a politikai baloldal pedig „woke liberalizmust” csináltak. Minek okán Fukuyama —különösebb eredetiség nélkül— a „neoliberalizmust” a szokásos balos, a „woke liberalizmust” pedig a szokásos jobbos érvekkel kritizálja. Őszintén szólva, nem látok áthidalhatatlan szakadékot Fukuyama 2022-es kötete és pl. Patrick Deneen egy évvel korábbi, 2021-es "A liberalizmus kudarca" kötete között.)

Keynes mint az olcsó pénz és az infláció támogatója? Álljunk meg egy szóra!

Olvasom, hogy Kurtág György és Roska Botond Wolf-díjat kapott.

A kiküldetés (Chief of Station) című 2024-es amerikai akciófilm Aaron Eckhart főszereplésével. A történet nagyrészt Budapesten játszódik, és ott is forgatták. A film utolsó mondata meglehetősen költői: "Az erkölcsi univerzum íve hosszú, de az igazságosság felé hajlik". Ez a mondat valójában Martin Luther Kingtől származik, amit Barack Obama elnökként több, mint harminc alkalommal idézett nyilvánosan, és még az Ovális Iroda szönyegébe is beleszövette.

Pink Floyd Time (1973)

Már a cím maga mestermű: Nem véletlenül kaptak ki direkt a portugálok.