A második világháborút követő nyugatnémet gazdasági csoda Erhard 1948-as gazdasági- és pénzreformjával vette kezdetét. E kezdet nem volt zökkenőmentes. A szakszervezetek széleskörű tüntetéseket szerveztek. Páncélozott járművekkel, könnygázzal, kijárási tilalom elrendelésével lehetett csak fenntartani a közrendet. 1948. november 12-én közel kilencmillió munkavállaló sztrájkolt a reformok ellen. A munkanélküliség rövid időre 10 százalék fölé emelkedett. Erhard kitartott. A következő évtizedben a nyugatnémet gazdaság termelékenysége megduplázódott. 1960-ra a munkanélküliség 2 százalékra csökkent.

*

Paul Hollander (alias Hollander Pál) Marx és a Korán című kötete nagyszerű tanulmányokat és esszéket tartalmaz a kommunista rezsimek természetéről. (Békés Márton értelmes dolgokat is tud csinálni.)

*

Donald Trump 2015-ös könyvében azt írja: „Az egységes alaptanterv működésképtelen”. Az „egy kaptafára” elvén alapuló felülről lefelé irányuló megközelítés elvetendő, az Oktatási Minisztérium túl régóta diktálja az oktatáspolitikát; a helyi körzetek képesek maguk is eldönteni, hogy miképp szervezzék meg az oktatást.

Hasznos olvasnivalók.

NATO-bővítés más megvilágításban. Jeszenszky Géza írása. 

*

Ókovács, a szellem lacikonyhása. 

És akkor azt mondta, hogy sovinisztáknak nem jár tisztelet.

Nirvana Very Ape (1993)

Tóth András írása Carl Mengerről.

Megnéztem Rob Reiner 1990-es Tortúra (Misery) filmjét, ami King 1987-es regényének az adaptációja. Kiskamaszként még olvastam is. Kathy Bates Oscar- és Golden Globe-díjat kapott a filmbeli alakításért.

A hangverseny szünetében újra látom a kisfiút az apjával. Most valahol máshol ülnek.

Óvakodjunk az olyan közgazdásztól, akinek a mézzel leöntött mogyoróvajas-banános szendvics az egyik kedvenc reggeli étele. Avagy Ha-Joon Chang korábbi írásai újramelegítve, bizarr tálalásban. Maradjunk a vajas pirítósnál és a feketekávénál.

A Milton Friedman Chilében. Széljegyzetek esszém alább is olvasható.

Milton Friedman Chilében. Széljegyzetek címmel írásom olvasható az individualista blogon. Remélhetőleg sikerült árnyalnom valamelyest a szokásos balos narratívát. Köszönet Seres Lászlónak a közlésért. Pogátsa Zoltán becses figyelmébe.

A ’80-as évek amerikai akciófilmjének minden hőse járt Vietnamban. Anélkül nincs kemény csávó.

Az emberek 1 százalékába tartozom.

A tegnap esti hangversenyen középkorú férfi ült előttem, az ölében hároméves kisfiúval. A kisfiú példás csendben figyelte végig az előadást. Láttam, ahogy kis ujjacskáival a levegőben klimpíroz, majd időnként eksztázisba esik (a Sibelius szimfóniától), és a karjaival vezényelni kezd, ami távolról sem tűnt a karmesteri mozdulatok gyermeki utánzásának. Jóllehet, az ilyesmi elvonja a figyelmet, mindenki mosolyogva figyelte a tündéri fiúcskát. Nekem mégis az volt az érzésem, mintha valamiféle rejtett fonal feszülne a zene és a kisfiú között. Olyan, amilyenhez nekem sosem lesz közöm. Kifelé menet nem álltam meg, és megszólítottam a férfit azzal, hogy mindnyájunk közül talán a kisfia értette a legjobban azt, amit hallottunk. Nem mondott ellent.

Zsidó nők testüregétől Vlagyimir Putyin testüregéig. Harmonia Caelestis.

*

Bayer Zsoltnak van egy harca. 

Művészi élményben volt részem.

a-ha I've Been Losing You (1986)

Tangerine Dream Cinnamon Road (1983)

Gyanítom, Emmanuel Todd idehaza a 2001-es A birodalom után: Tanulmány az amerikai rendszer széteséséről című könyve okán ismert leginkább. Legalábbis a Bayer-Bogár-Boros-háromszög által kijelölt intellektuális közegben. Todd már ebben a kötetben arról értekezik, hogy az USA célja fenntartani a feszültséget Oroszország és önmaga között, melegen tartani a hidegháborús időkből származó ellentéteket, ezáltal akadályozva Európa és Oroszország közeledését, vagyis Eurázsia nyugati felének újjáegyesítését.  

Elolvasom David Nicholls A nagy kvízválasztó című 2003-as regényét. Miért is ne? A regényből készült 2006-os filmet is megnézem. Ami azt illeti, a regény sokkal humorosabb, mint a film.

BBC History Magazin januári száma. Benne Krausz Tamás írása Lenin szocializmusáról, melyben számba kívánja venni, hogy „mi maradt fenn maradandóként abból a politikai és elméleti örökségből, amelyet a nagy forradalmár és teoretikus az utókorra hagyott”.

Kis közértben könyvek egy forgóállványon. Frédéric H. Fajardie Így jár minden politikus bűnöző! című opusza 699 forintért vihető. Hátsó borítója szerint a regényből Ne ébreszd fel az alvó zsarut! címmel 1988-ban film készült Alain Delon főszereplésével. A krimi 1984-es. Engedek a szeszélynek, megveszem, elolvasom. Miért is ne? A filmet is megnézem. A filmből sajnos kimaradt a jelenet, amikor két francia zsaru az étteremben Schopenhauerről, Fichtéről és Hegelről diskurálnak; cserébe Grindel főfelügyelőnek, akit Delon alakít, szupermodell barátnője van. Nota bene a francia zsaruk a ’80-as években csípőből tudták, hogy az A.A.A. az Alianza Anticomunista Argentina rövidítése. Ami a regény kulcsa.