Infláció. Allan H. Meltzer 1980-as National Affairs cikke. Miközben a cikk végéből egyértelműen kiderül, hogy az inflációt a pénzmennyiségnek a kibocsátást tartósan meghaladó növekedése okozza — elvégre egy monetarista nagyágyú a szerző —, addig az árszabályozás kapcsán Meltzer mégis azt sugallja, mintha az infláció oka önmagában a túlzott állami költekezés lenne.
***
Magyar kultúra napja. Galagonya.
Eszembe jut. Erik Truffaz Mantis albumát hallgatom. Sok évvel ezelőtt volt szerencsém egy fergeteges Truffaz koncerthez. Emlékszem, aznap este a Rómerben találkoztam a srácokkal. Épp kortyolgattuk az italunkat, amikor egy jegyszedő váratlanul az asztalunkhoz lépett. Döntenünk kellett: vagy veszünk jegyet a kezdődő koncertre vagy távozunk. Milyen koncertre? Aztán mint kiderült, a srácoknak már volt jegye. :)
***
EU. Kathleen McNamara könyve kapcsán Ngaire Woods latolgatja az EU jövőjét. Woods szerint rövidtávon német vezetéssel folytatódik az EU tagállamok jelenlegi együttműködése, hosszabb távon viszont tovább mélyülhet az integráció, amennyiben Európa etnikai összetétele „változatosabbá” válik.
***
Boulez. A Heti Válasz néhány mondatban beszámol Boulez haláláról. A lap főként a karmestert méltatja. És valóban, Boulez karmesternek is egyéniség volt sajátos elképzeléssel a művek interpretációját illetően (nevezetesen, hogy a műveket a karmesternek nem interpretálnia kell, hanem egyszerűen eljátszatnia a zenészekkel azt, ami a partitúrában áll). De ennél azért talán fontosabb, hogy Boulez a XX. század második felének legjelentősebb zeneszerzője volt.
„Soha nem találkoztam még emberi lénnyel, aki ekkorát változott volna. Havel talán némileg feszesebb tartást vett fel, megtanult acélosabb tekintettel nézni, de Wałęsa… Nemcsak a modora alakult át, hanem egész fizikai megjelenése is. Az egykori széles csontú hajógyári vagányból mára holmi pohos Fenséggé, méltóságteljes Marsallá változott. Amíg a Szolidaritás vívta a maga (békés) háborúját a kommunista diktatúra ellen, ez rendjén is volt. A háborúban az embereknek Hadvezérre van szükségük. De mihez kezdjenek egy Hadvezérrel a békés demokrácia beköszönte után?” Timothy Garton Ash Kelet-Európa: A vízözön után (1990) (in)
„Igaz, nincs többé masszív középosztály. De miért is kellene, hogy ez izgasson minket, ha összességében viszont több magas jövedelmű és kevesebb alacsony jövedelmű háztartás van?”
Az előző FED-elnök, Ben Bernanke kis poszt-trilógiája arról, hogy (1) az Egyesült Államok a válság alatt nem folyatott "tedd koldussá a szomszédodat” politikát, (2) nem a FED dolga a nemzetközi pénzügyi stabilitás biztosítása, illetve (3) arról, hogy az amerikai dollár, mint globális tartalékvaluta ma már nem jelent „túlzott kiváltságot” az Egyesült Államok számára.
Olvasom Philip K. Dick 1962-es Az ember a Fellegvárban című lektűrjét. És a következő mondatba futok bele: „Mert elhagyatnak akkor mindenek”. Ez ugye Pilinszky Apokrif versének első mondata. Utána kerestem az angol eredetiben: „The sages leaving”. Jó kedvében volt a fordító.
(Joseph Stiglitz 2016-os beköszönő Project Syndicate cikke. És nem adhat mást, csak mi lényege: old school keynesianizmus padlógázzal. De van itten egy mondat: „A folyamatosan külső többletet fenntartó országok, mint Németország, jelentősen hozzájárulnak az elégtelen globális kereslet fő problémájához”. Ez sem ismeretlen gondolat Stiglitztől, ahogy másoktól sem. Igazi ’70-es évek. És tényleg: Carter amerikai elnök anno éppen azzal próbálta presszionálni Schmidt kancellárt, hogy az NSZK folytasson élénk keresletbővítő politikát, így segítve ki a világgazdaságot a recesszióból, egyúttal mérsékelve az amerikai fizetésimérleg-deficitet. Mert nyilván a németek tehettek róla. Persze Schmidt ellenállt a nyomásnak, mondván, az NSZK egyetlen „bűne”, hogy sokkal felelősségteljesebb politikát folytat más országoknál. De ez csak amolyan kis érdekesség.)
Egy könyv, ami inkább három. Hosszban, tematikában egyaránt. Nagyon tartalmas.
Klikk a képre!
Lefordítottam Murray Rothbard What Has Government Done to Our Money? című 1963-ban megjelent, majd később kibővített kis könyvének záró fejezetét. Ebben Rothbard röviden, közérthetően elmeséli a nemzetközi pénzügyi rendszer 20. századi történetét. Rothbard a klasszikus aranystandard híve volt, így számára az arany demonetarizálódásának 20. századi folyamata igazi hanyatlástörténet. Emellett a '70-es évek magas amerikai inflációja is erősen érződik a szövegen. Mindezek ellenére is tanulságos bevezető olvasmány.
Mivel a szöveg kicsit talán hosszabb a szokásosnál ezért itt olvasható. Innen pedig letölthető.
2013-ban a nők bruttó órabére az EU-ban átlagosan 16,4 százalékkal maradt el a férfiakétól a gazdaság egészét tekintve. Idehaza 18,4 százalékkal, amivel előzzük a finneket. A svédeknél ugyanez az érték 15,2 százalék.
Borotválkozás közben. Időnként szórakozottan dúdolgatok borotválkozás alatt, vagy zümmögök valami témát. Ilyenkor néha, amolyan tudattalan spontán asszociációval, átköltöm a szöveget is. Ma például: „Mondd meg, hogy imádom az ibizai nőket, ha arra jársz”. Ezen aztán magam is meglepődtem. Majd erre hirtelen belém ötlött: „Andy, vedd meg nekem a várost”. Na, ekkor vágtam meg magamat.
A fiskális egyensúlytalanság nem az aktuális költségvetési deficitet vagy az államadósságot jelenti, hanem az államháztartás hosszú távú fenntarthatatlanságát. Vagyis arra a kérdésre keresi a választ, hogy változatlan gazdaság- és szociálpolitika mellett mekkora tartós állami többletbevételre lenne szükség ahhoz, hogy az államháztartás hosszú távon fenntartható maradhasson. Bevezetés a fiskális egyensúlytalanság fogalmába: egy kisokos.
Olvasom, hogy a Stone Temple Pilots egykori énekese, Scott Weiland meghalt. A Tiny Music albumot sokat hallgattam. Állítólag álmában halt meg a turnébuszon. Weilandtől kitelik, hogy ez egy médiahack.
***
Kenan Malik szerint a multikulturális társadalom a multikulturális politika eredménye.
***
Este Farkas Gábor zongoraestje. Eredetileg a 20-i Kocsis-Perényi kamarakoncertre vettem jegyet még csütörtökön, aztán a jegypénztáros egy texasi használtautó-kereskedő tempójával (ahogyan én azt elképzelem) rádumált a mai koncertre is.
A Kapitalizmus blogon ma posztom olvasható A német Európa címmel. A szöveg nem teljesen friss, de még fogyasztható.
1925-2016
Jacques Deray (r.) Borsalino (1970)
Újabb év. Újabb Rákász.
Városháza
Kocsis, Perényi és Berkes (
Grace Kelly és James Stewart 
Újra Zsinagóga. Fenyő Gusztáv zongorakoncertje.