Időnként hallani politikusok, közgazdászok és publicisták szájából a >>szociális piacgazdaság<< fogalmát emlegetni. Magyarországon szociális piacgazdaságra van szükség, mondják. De mit is jelent a szociális piacgazdaság? Nos, a választ egyáltalán nem kell magunknak kitalálnunk, hiszen Ludwig Erhard, a szociális piacgazdaság atyja - nem mellesleg az ún. (nyugat-) német gazdasági csoda karmestere - a Jólétet mindenkinek című könyvében kellő részletességgel válaszolt már helyettünk. Íme az alapvetés, idézem: ’…csak a szabad verseny hívja életre azokat az erőket, amelyek elérik, hogy a gazdasági haladás és a munkamódszerek javítása ne magasabb nyereségekben, járadékokban vagy javadalmakban csapódjon le, hanem az eredmények eljussanak a fogyasztókhoz.’. Illetve más helyen: ’A gazdaságpolitika csak akkor nevezhető szociálisnak, ha a gazdasági haladást, a magasabb hatásfokú teljesítményt és a növekvő termelékenységet egyenesen a fogyasztó javára fordítja. A verseny volt és lesz a legjobb eszköz arra, hogy ezt a célt egy szabad társadalmi rendben elérjük; a verseny a rendszer tartópillére.’. (Minden kiemelés az eredeti szövegben.) A szociális piacgazdaság lényege tehát két szóban: növekvő termelékenység és verseny (a kettő egymástól nyilván nem függetlenül). A jó foglalkoztatás- és szociálpolitikát tehát versenypolitikának hívják: ui. nem a kormányzati szociálpolitika csinálja az alacsony árakat, hanem a verseny, és nem a kormányzati szociálpolitika növeli a jólétet, hanem a termelékenység növekedése, miként nem a foglalkoztatáspolitika teremt munkahelyeket, hanem a növekvő termelékenységű versenyképes vállalkozások. (Nota bene, Hayek egyszer megkérdezte Erhardot, hogy miért beszél >>szociális<< piacgazdaságról, amikor az olyan megtévesztő. Erhard pedig azt válaszolta: azért, mert a piac már önmagában is szociális, így azt nem kell még külön szociálissá tenni.)