Szorongásaink második oka abban a meggyőződésünkben gyökerezik, hogy valami elviselhetetlen (4. irracionális érzés). Ez ötlik fel bennünk mindannyiszor, amikor rossz jegyet kapunk, válunk, kirúgnak az állásunkból, vagy visszautasításban részesülünk szeretteinktől. No igen, mindez kellemetlen és roppant sajnálatos, de igazán egyik sem szörnyű, rémes, elviselhetetlen avagy katasztrófális esemény. Nekünk mégis az a neurotikus meggyőződésünk, hogy ha kellemetlen dolgok történnek velünk, az nem egyszerűen sajnálatos, hanem a világ vége. Amikor ilyen katasztrófastílusban társalgunk magunkkal, és be is beszéljük magunknak, hogy minden rémes, iszonyatos, szörnyűséges avagy elviselhetetlen, hát előbb-utóbb szépen kiborulunk. Ehelyett azt ajánlom, legyünk csak normálisan izgatottak, igerültek és frusztráltak. Már ez is sokkal jobb, mint félni, idegeskedni, aggódni.
(...)
Csak az nem nyer, aki nem mer. De persze hibákat a nyerő is követ el. Sőt! Még több hibát, mint az, aki veszít. A kettő között szerintem az a legfőbb különbség, hogy a nyerő nem fecsérli azzal az idejét meg az energiáját, hogy utálja magát a tévedéseiért vagy éppenséggel bűntudatot érezzen miattuk. És nem fél újra próbálkozni.