Murray Rothbard
Működésben a verseny: 25 éves a Xerox

(The Freeman 1985. február)

Valamivel több, mint 25 évvel ezelőtt forradalmi esemény történt az üzleti világban, illetve általában Amerika életében. Ámde ez a forradalom nem járt sem vérontással, sem kivégzéssel. Történt ugyanis, hogy New York városban bemutatták a sajtónak a Xerox 914-et, a világ első teljesen automatikus, hagyományos papírra nyomtató másológépét.    

Persze másológépek már előtte is léteztek, de azok a gépek bénák voltak és bonyolultak, a másolás sok időt vett igénybe, a végeredmény pedig egy nem túl attraktív, speciális tintapapírra nyomott homályos maszat volt. A Xerox érkezése viszont megnyitotta a fénymásolás korát. A gép olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy fennállt a veszélye, a "xerox" szó egy évtizeden beül márkanévből átalakul egy közhasználatú kifejezéssé.

Sok ember, még néhány közgazdász is, úgy véli, hogy a nagy, tőkeerős cégek mindig le tudják nyomni a kicsiket. De semmi sem lehet ennél távolabb az igazságtól. A Xerox előtti időkben, a fotóipart egyetlen hatalmas cég uralta, legalábbis az Egyesült Államokban. Nevezetesen az Eastman Kodak. És mégsem a Kodak, vagy valamelyik másik üzleti óriás vagy nagy kutatóközpont találta fel a xerografikus eljárást. Hanem egyetlen ember, bizonyos Chester Carlson, egy New-York-i szabadalmi hivatalnok, aki az első kísérleteket saját lakásának konyhájában végezte el 1938-ban.

Carlson aztán próbált olyan céget találni, amelyik a találmányból kereskedelmi terméket fejleszt, és elsőként az Eastman Kodakra gondolt. De a Kodaknál azt a választ kapta, hogy a dolog soha nem fog működni, az egész túlságosan bonyolult, a fejlesztés túlságosan költséges, és (ami a leginkább figyelemre méltó ellenvetés) potenciálisan kis piaca lenne a terméknek. Carlson hasonló választ kapott még további 21 nagy cégtől. Olyanoktól, mint amilyen az IBM is. És ezek a cégek kivétel nélkül "szakértők" voltak, hogyan is tévedhettek volna mindahányan!

Legvégül egy kis rochesteri cég vállalkozott a Xerox-projectre. A 7 millió dollárnál kisebb éves bevételű, fotópapírt gyártó cég, a Haloid Co. vette meg Carlsontól a gyártási jogot 1947-ben, hogy aztán a következő 12 évben 20 millió dollárt költsön rá, mielőtt 1959 őszén a nagyszerű Xerox 914 piacra került. A Xerox 914 vezető mérnöke, Horace Becket a következőképp vall: "Technikailag nem tűnt egyértelműen nyertes ügynek... Szóval azt, amit mit tettünk egy nagy vállalat nem tehette volna meg. Mi valóban kockáztattunk, mert egyszerűen nem tehettünk mást". A kis vállalkozások igenis lenyomhatják, és innovációban felülmúlhatják az óriásokat.

A Haloid Co. (később Haloid Xerox Co., végül Xerox) lett az 1960-as évek egyik legnagyobb üzleti és tőzsdei sikertörténete. Az 1970-es évek elejére szinte teljes egészében megszerezte a fénymásológépek új és hatalmas piacát, bevétele pedig 1983-ban elérte a 8,5 milliárd dollárt. Ámde a '70-es évek közepére a Xerox maga is egyre nagyobb, bürokratikusabb és lomhább lett, Japán pedig a népszerű Savin másolóval elárasztotta a fénymásolók piacát.  Ahogy az új kis cégek által támasztott verseny felgyorsult, a Xerox piaci részesedés úgy csökkent: 1975-ben 75% volt, 1980-ban 47%, 1982-ben pedig 40% alatt. Ahogy az egyik befektetési elemző megjegyezte: "A termékeik kiöregedtek, és ők ott álltak meglepetten".

Az üzleti világban egyetlen cég, még az óriás cégek sem ülhetnek a babérjaikon. A bajban a Xerox ellentámadásba kezdett az új és tovább fejlesztett "Marathon" 10-es szériával, és 1983-ban a vállalat - 1970 után először - növelni tudta a piaci részesedését a fénymásolók piacán, majd 1984-ben az eredménye számottevően javult.
 
Így aztán isten éltesse a Xeroxot! A Xerox sikertörténet emléket állít annak, hogy egy egyedülálló, ámde briliáns és határozott feltaláló mit képes véghezvinni. Élő bizonyság arra, hogy egy kis cég miként képes az innovációra, és legyőzni az óriásokat, és hogy egy kis cég, miután óriás lett, miként képes újragondolni és újraszervezni magát, hogy lépést tartson egy sor újonnan jött versenytárssal. De a Xerox történet mindenekelőtt tisztelgés a szabad verseny és a szabad vállalkozás előtt, vagyis az előtt, hogy mire képesek az emberek, ha megengedjük, hogy szabadon gondolkozzanak, dolgozzanak, befektessenek és felhasználják energiáikat. Az emberi fejlődés és szabadság kéz a kézben járnak.

(saját fordítás)