"(...) a Sorstalanságban egy kissé magasabbra emeltem a nívót. Ott egy polgári családot írok le, holott mi inkább az alsó középosztályhoz, a kispolgársághoz tartoztunk. Apám még az árut sem tudta kifizetni, amivel kereskedett: „bizományba” kapta a deszkát a nagykereskedőtől, egy bizonyos Galambos úrtól, akinek fatelepe volt valahol Újpesten. Óriási terület a szabad ég alatt, a végeláthatatlan deszkarakások fölött ködfoszlányok ingadoztak, amikor egy látogatása alkalmával az apám engem is magával vitt hozzá. Ősz lehetett, s az ősznek olyan színe volt, akár Galambos úrnak. Galambos úr ugyanis a szürke legkülönfélébb árnyalataiból tevődött össze: szürke volt az öltönye, galambszürke kalapot viselt, és úgyszintén szürke, valódi kamásnit, az oldalán apró gombokkal. Szürke volt a szeme is, meg a rendkívül ápolt, elegáns bajusza."
Kertész Imre: K. dosszié