Hasonlóan korábbi könyveihez, Tim Harford új kötete, Az oknyomozó közgazdász szintén olvasmányos és szórakoztató. Harford ezúttal az ún. modern makroökonómiát mutatja be népszerű stílusban: negatív keresleti és kínálati sokk, infláció, kibocsátási rés, munkanélküliség, gazdaságélénkítés, a GNP kultusza és a nemzetek boldogsága. Phillips-görbe, Beveridge-görbe, Lucas-kritika, hatékony bérek, nominális GDP célkövetés és hasonlók mesélősen (már amennyire persze lehet; nem vagyok benne biztos, hogy egy laikus olvasó számára mindenhol kristálytisztán érthető a szöveg – szerénység visszakapcsolva). Bár Harford vonzódik a viselkedési közgazdaságtanhoz, és némi inflációs hajlam is tetten érhető nála, de alapvetően a mainstream tankönyvi anyagot hozza. Azt viszont nem dogmatikusan: érveket és ellenérveket ismertet, kellően kidomborítva a közgazdaságtan polemikus jellegét. A könyv műfaja is rendhagyó, dialógus. A szerző egy elképzelt kormányzóval (főhivatalnokkal vagy valami hasonlóval) beszélget arról, hogy mit lehet és érdemes tudni nagyjából a mai gazdaságok működéséről. Mert a közgazdászok csak nagyjából ismerik a gazdaság egészének működését. A könyvet természetesen végig áthatja a válság-fíling. Makroökonómia kurzusokhoz kötelező ajánlott olvasmány.