Olvasom Tallián Miklós posztját a Kapitalizmus blogon. Ennyi sületlenséggel ritkán találkozni ilyen rövid szövegben. Egyetlen állítást emelnék csak ki, épp mert világosan hangzik: "ha Európa nem indul el a tényleges szövetségi állammá alakulás felé, akkor közép- és hosszútávon lényegében le is húzhatjuk a rolót, mert az egyes európai államok gazdasága önállóan képtelen lesz fenntartani a technikai innováció és a versenyképesség feltételeit". Tallián persze nem indokolja állítását.

Viszont jó okunk van ennek az állításnak az ellenkezőjét feltételezni. Európa évszázadok óta tartó történelmi sikere valójában épp abból fakad, hogy ezen a földrészen — Kínától és Indiától eltérően — sohasem állt fenn huzamosabb ideig egyetlen nagy birodalom se, és sosem volt a kínai császárhoz hasonló páneurópai uralkodó. A középkorban még több száz versengő autonóm állam volt Európában, és az uralkodók közötti verseny nem csak az uralkodók hatalmát szorította korlátok közé, hanem ösztönözte a politikai, gazdasági és technikai innovációt. A kereskedelmi utaktól az ezüst lelőhelyekig mindenért késhegyre menő verseny folyt. És ha a protestáns órások 1685 után nemkívánatos személyekké váltak Franciaországban, akkor a svájciak szíves-örömest fogadták őket (Ferguson). Emellett az egyes államokon belül is folyt a rivalizálás: a vidéki báróktól a kléruson át a városi céhekig minden és mindenki hatalomra és autonómiára törekedett. Ez Európa felemelkedésének titka.

Az a társadalom fogja az idők folyamán legvalószínűbben megoldani a problémákat, amelyik a maximális számú próbálkozást engedi meg. Hayektől tudjuk, hogy a verseny mint felfedező folyamat teszi lehetővé az alternatív megoldások felkutatását, és hogy mennél decentralizáltabbak a döntéshozatali folyamatok, annál nagyobb az adaptív hatékonyság. Bár Európa etnikai, politikai és vallási megosztottsága számtalan háború forrása volt, ugyanakkor ebben áll történelmi sikere is. Amennyiben Európa a központosítás útján jár és egy európai nagyállam kialakítására törekszik, úgy feladja ezt a történelmi sikerreceptet, és az ázsiai modell felé fordul. Brüsszel pedig olyan lesz, mint egykor a pekingi Tiltott Város, ahol az új konfuciánus mandarin had, a bürokrata-eurokrácia tízezrével tipeg-topog, szabályoz, harmonizál és őrzi az Égi rendet, miközben a birodalom hanyatlik. Tallián téved: az innováció nem a centralizációból, harmonizációból stb. fakad, hanem a versenyből. A versenynek pedig a diverzitás az alapja.