(Úgy tűnik, jövőre megjelenik egy Stiglitz könyv az euróról. Az előzetes ismertető szerint a könyv központi kérdése: megmenthető-e az euró? Mivel Stiglitznek van egy tavalyi Can the Euro Be Saved? című tanulmánya, sejteni vélem, hogy miről fog szólni a könyv. Gyanítom, az alap tézis a következő lesz: az 1992-es Maastrichti Szerződés megszületésekor a neoliberális ideológia a "levegőben volt". Az aláírok úgy vélték, hogy bármiféle kormányzati fejlesztéspolitika nélkül, pusztán szigorú költségvetési fegyelmet tartva, a természetes piaci erők majd megteremtik a konvergenciát a termelékenységben a különböző országok között (pedig a tapasztalat már akkor is azt mutatta, hogy azokban az országokban (főként Kelet-Ázsiában), amelyekben valóban sikerült jelentős gazdasági fölzárkózást produkálni, az államnak számottevő szerepe volt a gazdaságfejlesztésben, állítólag). De miért is írom ezt? Lóránt Károly nemrég megjelent könyvéből idézem: „A Maastrichti Egyezményt 1992-ben a neoliberális eszmeáramlat zenitjén kötötték, és ennek megfelelően a neoliberális gazdaságpolitikai elveket tükrözi”. Amivel nem azt állítom, hogy Stiglitz Lóránt Károlyt plagizálja, hanem azt, hogy Stiglitz a Nobel-díjas Lóránt Károly.))