A szegény rokonok többnyire úgy vélik gazdag rokonaik élete felszínes, üres és elidegenült; vagy egyenesen romlott és dekadens. A szegény rokonok az életüket boldogabbnak és szeretetteljesebbnek gondolják; természetesebbnek, mélyebbnek, emberibbnek – tkp. gazdagabbnak, amennyiben intenzívebben élik meg az emberi létezést. Ugyan mit tudhatnak a gazdag rokonok a belső életről, az ember legmélyebb gondjairól, örömről és bánatról!

A szegény rokonok valójában neheztelnek: a gazdag rokonokról való lesújtó véleményük forrása a sértettség. Nietzsche szerint a sértett emberek, akik nem tudnak valóságos elégtételt venni, morális elégtételt vesznek: sérelmük okozóját rossznak mondják, önmagukat jónak; sérült önérzetüket morális fölényük gondolatával állítják helyre. A szegény rokonoknak a gazdag rokonokról alkotott rossz, illetve saját magukról alkotott jó véleménye pusztán szublimált ressentiment.

Isaiah Berlin a nacionalizmus szellemtörténeti forrását Johann Gottfried von Herder történelemfilozófiájában fedezi fel, amit a sértett német önérzet produktumának látott. A 17. század nyugati világát politikailag és kulturálisan a franciák uralták; Németország nem vett részt a Nyugat felemelkedésében; a német fejedelmi udvarok és városok provinciálisak. Semmi sem sebezhet mélyebben, mint a gazdag szomszédok megvetése és atyáskodó toleranciája. Herder teóriája az individuális kultúrákról, vélekedik Berlin, a francia felvilágosodás univerzalizmusával szembeni támadás, amit titkos neheztelés fűt, és aminek üzenete egyértelmű: nem vagyunk szegények és provinciálisak – a németek így szállnak le a bicikliről. A népek vagy kultúrák egyike sem magasabb rendű a többinél, egyszerűen csak különböznek; és legfőképpen nem állnak a történelmi fejlődés magasabb vagy alacsonyabb lépcsőfokán. Na persze a francia kultúra üres, felszínes és dekadens, míg a német kultúra színtiszta tradíció és mélység. Mit tudhatnak a franciák a belső életről, az ember legmélyebb gondjairól! A franciák rosszak, a németek jók.

A szegény országok is neheztelnek gazdag rokonaikra; és mennél elmaradottabbak, annál inkább. A felszínes, üres és hanyatló Nyugat tézise merőben ressentiment, a szegény országok ópiuma. A hirtelenjében újra megtalált nemzeti kultúra, a romlatlan szakralitás és eredeti népélet, pláne szembeállítva a vezető országok hanyatlásával, biztos jele az elmaradott nép sértettségének. (…)