Heller Ágnes mondta egy interjúban: Lukács Györgyöt soha nem érdekelte a munkások nyomora, vagy általában a szegénység; semmiféle szolidaritást nem érzett az elesettek iránt. Mindez percig nem foglalkoztatta. Lukács számára a marxizmus merőben filozófia volt, amihez kizárólag intellektuálisan viszonyult. Erről jutott az eszembe.
Rossz közérzet Hollywoodban. Már hetek óta várom Tamás Gazsi cikkét örömelvről és kapitalista realitáselvről, Erószról és civilizációról, Freudról és Marcuseról.
*
Sziriana. A filmben George Clooney, az ügynök az egyetemista fiával beszélget. A fiú kérdezi: Mondd apa, mi az a munka, amit anya sehol máshol nem csinálhat csak Iránban? Mire a válasz: Ezt már többször megbeszéltük, anyád titkárnő.
*
Az eurózóna dilemmája. Martin Feldstein az eurózóna tagállamainak fiskális koordinációjáról.
Róna Péter közgazdász többnyire a ’70-es évek poszt-keynesiánus dogmáival szokta kábítani a népet, következésképp ritkán mond bármi értelmeset, de abban nem téved, hogy Soros György „ellenzi a gazdasági liberalizmust”. Nincs Sorosnak könyve, aminek ne a „piaci fundamentalizmus” volna legfőbb céltáblája (vö. „reflexivitás”, „pozitív visszacsatolás”, „dinamikus egyensúlytalanság”). Csakis azok képzelhetik Sorost a liberális vadkapitalizmus szószólójának, akik kizárólag a Magyar Időkből tájékozódnak.
A Minsky Meltdown: Lessons for Central Bankers címmel tartott 2009. áprilisi beszédében Janet Yellen azt mondja, a válság hatására — korábbi álláspontját némiképp felülvizsgálva — nyitottabb lett azokra a véleményekre, hogy bizonyos esetekben a jegybanknak közvetlen lépéseket kellene tennie tőzsdebuborék mérséklésére (szemben a hagyományos nézettel, miszerint a jegybanknak pusztán a buborékok makrogazdasági következményeire kell reagálnia). Minsky apropóján ez kissé különös. Minsky maga ui. úgy vélte, a jegybank lehetőség szerint ne cselekedjék túl korán, hanem hagyja, hogy a piac szereplői felismerjék a krízist. Jobb jegybanki politika a piac szereplőit szembesíteni a krízissel, majd végső hitelezőként megakadályozni az eszközárak mély válságot okozó összeomlását, mint bármilyen piaci rendellenességet vagy válságközeli állapotot elhárítani, és ezáltal megerősíteni a befektetői hangulatot. Vagyis Minsky szerint a jegybanknak inkább a válságkezelés a feladata, mint a válság megelőzése.
(A San Franciscó-i FED elnöke, John Williams inflációs célkövetés helyett árszínvonal-követést javasol. A javasolt rezsimben a monetáris politika nem az inflációs rátának az inflációs céltól történő eltérésére reagálna, hanem az árszínvonal célpályától történő eltérésére, vagyis eltérés esetén nem a kívánatosnak tekintett inflációs rátához kívánna visszatérni, hanem a kívánatos árszínvonalhoz (ún. „múltfüggő monetáris politika”). Más szóval az árszínvonal-célkövetés rendszerében a monetáris politika az árszínvonal hosszú távú pályáját kívánja fenntartani, az árstabilitás (inflációs cél) pedig hosszabb táv átlagában valósulna meg. Bernanke üdvözli az elgondolást, azzal a változtatással, hogy az árszínvonal-követés a „nulla alsó korlát” közelében lépne érvénybe. Meglehet, ez tkp. egyfajta burkolt nGDP célzást jelentene recesszióban, amikor nincs lehetőség kamatot vágni, máskülönben meg maradna az inflációs célkövetés.)
Még a bűnözők és szenvedélybetegek is racionálisak és hasznosságmaximalizálók, mondta Becker, és Nobelt kapott érte. Idén Thaler kapta. Nota bene a racionális döntések elméletét népszerűsítő Levitt-Dubner-kötet, a Lökonómia mindössze három évvel korábban, 2005-ben jelent meg a viselkedési közgazdaságtant népszerűsítő Thaler-Sunstein-féle bestseller, a Nudge előtt.
Malthus szerint a pestisjárványok, pusztító természeti katasztrófák, nagy háborúk stb. után a termékenységi ráta jelentősen megnövekszik, és mindaddig fennmarad, amíg a népesség növekedése vissza nem tér a kataklizma előtti trendpályához. Olyan ez, véli Malthus, mintha a természet helyre kívánná állítani a kárt; mintha csak be akarná gyógyítani a katasztrófa okozta sebet. Malthus-féle trendelmélet. :)
Alexandra 18 éves, reggelente biciklivel jár a gyárba, ahol hegesztőmunkás, de nem onnan akar nyugdíjba menni. Van egy álma. Melyik film?
A) Mici néni két élete
B) Flashdance
C) Mamma Róma
D) A bárányok hallgatnak
A megoldásért kattints!
Rövid interjú Thomas Sargent Nobel-díjas közgazdásszal a Heti Világgazdaságban. Ennek okán reklámoznám Sargent idehaza is megjelent Infláció és a racionális várakozások könyvét.
Interjú Richard Thaler közgazdásszal, a Rajk László Szakkollégium Neumann-díjának idei kitüntetettjével, a Nudge című sikerkönyv szerzőjével. (Korábbi posztom a könyvről.)
(Debussy dalaival ismerkedem. A CD booklet rövid ismertetőjében a kiváló zenetörténész, Fazekas Gergely azt írja: „Debussy rövid időn belül bejáratos lett az asszony (Marie Vasnier – én) otthonába, nem sokkal később pedig a hálószobájába is”. Bódi Sylvi meg belepucsított a kamerába - Fotó!)
Richard Thaler 
Makszim Gorkij