(...)
(Nem újdonság, hogy a társadalmi igazságosság, az egyenlőség vagy a szocializmus nevében rémuralmat gyakorolnak. Nem ez az első eset — írja Tamás Gáspár Miklós. Említhetne egy ellenpéldát.)
Julianne Moore mint Sarah Palin? Ed Harris mint John McCain? Valahogy úgy.
Az osztrák iskola cikluselmélete. Röviden, közérthetően, autentikus forrásból. Táborszki Bálint fordításában. Kattints a képre most!
Helen Mirren mint Ayn Rand? Némiképp váratlanul ért az Egy filozófusnő szerelmei (The Passion of Ayn Rand) című film létezése. Az 1999-es film Barbara Branden Randről írt biográfiáján alapul. Mirren még Emmy-díjat is nyert az alakításáért. Én erős kettest adnék a filmre. Aki szeretné, megnézheti itt.
Ha a bokszoló fél a ringben, szinte rábukik ellenfele kesztyűjére, írja Sartre Egy emóció-elmélet vázlata c. tanulmányában. Megadón rábukni az ellenfél öklére jobb, mint folyamatosan szembenézni vele, és várni, hogy az mikor csap le — a tudat úgy szünteti meg az elviselhetetlen tudatát, hogy megszünteti magát, mint tudatot.
De bármily furcsa, mire megszilárdult a privacy védelme, mintha már senki sem mutatna rá igényt. (…) Az átlagember nem vágyik privacy-ra. (…) A privacy őrei hiába igyekeznek megakadályozni, hogy az így vagy úgy megszerzett személyes adatokat bárki illetéktelenül továbbadja, az átlagember úton-útfélen rátukmálja őket valakire (…) [E]llentétben a letűnt századokkal, amikor is a ruháknak az volt a dolga, hogy leplezze a test (csupán meghitt társ számára tartogatott) formáit, ő (az átlagember) mindennek a tetejébe csak olyan ruhadarabokat visel, amelyek látni engedik a köldökét, a tomporhajlatát, anyuci aranyláncát a bozontos mellkasát, a herezacskó-domborulatát, a mellbimbóját, nemsokára a klitoriszát is. Következésképpen a privacy-t egy-egy országban megvédeni hivatott intézmények tulajdonképpeni feladata nem az lesz, hogy megadja ezt a védelmet mindazoknak (a társadalom egészéhez képest keveseknek), akik igénylik, hanem az, hogy visszaszerezze a becsületét azok szemében, akik nagy lelkesen lemondtak róla.
Umberto Eco Nevelni a privacy-ra (1998) In
Idén Kornai János közgazdász professzor kapta a CEU Nyílt Társadalom díját. Kornai beszéde a díj átvételekor.
Isszák szemeim Nolan gyönyörű képeit. Látványorgia, ahogy Puzsér Róbert fogalmaz kritikájában, és valóban az. (Igaz, Puzsér elmarasztalón használja e kifejezést, mert történelmi esszét várt film helyett. Tanulságos mesét. Narratívát, ahogy mondja. Amiről nekem Susan Sontag Az interpretáció ellen c. 1964-es esszéjének zárómondata jut eszembe: Hermeneutika helyett a művészet érzékiségére van szükségünk. Egy filmben a képek beszélnek. És Nolan képei éppen eleget mondanak.)
Még mindig Rickards kis könyve. Egy helyütt az áll: a FED „bármi áron” hajlandó megszabadulni a defláció fenyegető rémétől. Rickards a whatever it takes kifejezést zárójelben használja, és megjegyzi, Mario Draghi szavaival élve. Miért érdekes? Nemrég olvastam Rickards egy korábbi könyvét, a Currency Warst. Ebben a műben Rickards leírja a dollár összeomlásának egy fiktív forgatókönyvét, amiben a jegybankok „bármi áron” megmentik a dollárt. A Currency Wars 2011-es mű, és igazi bestseller volt.
Elkezdtem olvasni James Rickards The New Case for Gold c. kis könyvét. A második fejezetben az SDR kapcsán példaképpen (váratlanul és hajánál fogva) szóba kerül a 2002-2010 közötti hazai lakossági deviza(alapú)-eladósodás.
(Puzsér Róbert cikke a bitcoinról. Azt írja: „[A] bitcoin nem egyéb, mint a 2008-ban kipukkadt pénzügyi lufira válaszoló pénzügyi lufi. Mindenki nagyot és még nagyobbat akar kaszálni – a működés egy piramisjátékra emlékeztet”. Rákeresek a bitcoin és Ponzi scheme szavakra — a Google keresője megközelítőleg 1,8 millió darab találatot jelez. De van jobb! A közgazdasági Nobel-díjas Robert J. Shiller szerint a spekulációs buborékok valójában „természetes úton bekövetkező piramisjátékok”. (Röviden: egy buborék addig növekszik, amíg akadnak balekok, akik még beszállnak, és kipukkad, amikor elfogynak a balekok.))
(A könyvhétre jelent meg Rekviem az amerikai álomért c. Chomsky-filmből készült kis könyv. A filmet meg lehet nézni a YouTubeon. Mindenről szó esik benne, ami Puzsérnak ingere — a szabályozó foglyul ejtésétől a reklámiparon át a vállalati kampányfinanszírozásig. Röviden: az Egyesült Államokban plutokrácia van, nem demokrácia. Egyébként a kis könyv hajszálra ugyanaz, mint ami a filmben elhangzik (plusz szemelvények). A társadalmi igazságosság harcosainak kötelező. (Nota bene Chomsky helyenként mond jókat. Pl. az Amerika-ellenességről vagy a cégek kimentéséről.))
Bradbury Fahrenheit 451 című klasszikus regényének új filmadaptációjában Stiglitz A globalizáció és visszásságai könyvét is elégetik.
(Roubini cikke. Hogyan is mondja a nóta? You can check out any time you like, but you can never leave.)
Mark Felt, azaz Mélytorok története. A nagyszerű Liam Neeson játékában.
*
Cikkében Gazdag László azt írja, a hazai közgazdászok nem ismerik sem Schultz humántőke-elméletét, sem Friedman monetarizmusát, sem Jánossy trendelméletét. Gazdag sűrűn ad hangot e véleményének. Egyszer nekem is előadta: a gazdaság megértéséhez valójában elég három könyvet elolvasni. Nevezetesen Schultz Beruházás az emberi tőkébe c. kötetét, Friedman Infláció, munkanélküliség, monetarizmus c. kötetét (ami egy idehaza megjelent válogatás kötet), valamint Jánossy A gazdasági fejlődés trendvonaláról c. kötetét. Aztán rá kellett jönnöm, hogy Gazdag valóban nem is olvasott többet e három könyvnél.
*
Copland azt írja, a hangverseny-repertoár standardizálódása egyfajta „áruházi pszichológia” eredménye. Vagyis a lehető legnagyobb számú fogyasztót kell elérni. Következmény: „zenei szervezeteink a múlt mesterműveit őrző múzeumokká alakulnak”.
(Tegnap arról értesülök a Vincent blogról, hogy újabban Yuval Noah Harari Sapiens c. könyve Orbán kormányfő kedvence. Ma egy Kopátsy Sándorral készült interjúban találkozom Harari könyvével. Gyanítom, Matolcsy Györgynek mindmáig Kopátsy a legfőbb szellemi mentora, ergo még az sem kizárt, hogy a Harari kötet így került Orbán Viktor kezébe. Ami persze merőben találgatás, kósza gondolat.)
Jött Rodrik átvenni a Neumann-díját, és interjút adott az Indexnek. Úgy állunk, kérem szépen, hogy a neoliberalizmus a mainstream közgazdaságtan perverziója.
(Meglehet, a matematikában már 2318-at írnánk, ha Srínivásza Rámánudzsan, az indiai zseni nem hal meg 32 évesen. Matt Brown 2015-ös filmje.)