hocinesze

2017\06\10 ricardo komment

(Stiglitz, euró)

(Elolvastam Stiglitz könyvét az euróválságról. A könyv kb. James Tobin 2001-es cikkének és Soros György 2010-es esszéjének keresztezése. Plusz az IMF/EKB/EU trojka hangos ostorozása (illetve mindezek nyakon öntve a szokásos baloldali tirádákkal). Vagyis semmi eredeti. Ennél fontosabb az, hogy Stiglitz számos kérdésben téved. Példaként egyet emelnék ki. „Meggondolatlanságában Európa hasonló problémát teremtett, mint amivel a jelentősen eladósodott fejlődő országok és feltörekvő piacok néznek szembe. Görögországnak nincs kontrollja annak a pénznek a kibocsátása fölött, amiben hitelt vett föl — euróban tartozik”, írja Stiglitz. (Nota bene eredetileg Paul De Grauwe okossága.) És ezzel szemben a valóság: 2008 októberétől a Full Allotment Policy keretében az eurózóna központi bankjai (a korábbi gyakorlattól élesen eltérve) mennyiségi korlát nélkül kezdtek refinanszírozási hiteleket nyújtani a kereskedelmi bankoknak; messze a piaci kamatszint alatt, miközben az elfogadható fedezet lement bóvliba. Görögországot, Spanyolországot, Portugáliát, de Olaszországot is valójában a nemzeti "pénznyomda" mentette meg. Sehol erről egy árva szó.)

Címkék: euró Stiglitz
2017\05\29 ricardo komment

(Komoly vs. klasszikus)

(A komolyzene merőben szellemi presztízs-fogyasztás, ami egy bizonyos társadalmi státus és jövedelemszint felett a tiszteletreméltó jóravalóság kötelező eleme, épp mint a jófajta öltöny. (Kieg. lásd ehhez Adorno kultúrhallgató) Ezzel szemben a klasszikus zene elsőosztályú muzsikát jelent. A classicus szó jelentése: a legmagasabb osztályba tartozó. (A szó eredetileg a legmagasabb adósávba tartozó római polgárokat jelentette.))

Címkék: (...)
2017\05\27 ricardo komment

Csodaszarvas

Buñuel érzés. (Emlékszem egy álmomra: idegen városban járok; állok egy magas tükör épület előtt, és nézek be a sötétített üvegfalon át; bent tágas márvány csarnok, teljesen üres, középen széles lépcsőfeljáró, amin cingár férfi kantáron vezet le egy fehér lovat; bemegyek az épületbe, a férfi a lóval eltűnt; felmegyek a lépcsőn, és napfényes, üres terembe érek; feltűnik Patrik, majd megszólal a zene, és táncolni kezdünk; piruettezünk, pipiskedve lábujjhegyen járunk, hadonászunk a karjainkkal, ám mindez merőben ökörködés, nevetve imitáljuk, mintha baletteznénk; aztán feltűnik Borisz, aki elismerő tapsba kezd a kis produkción.)

Címkék: (...)
2017\05\13 ricardo komment

Popper és Veszprémy

Veszprémy László Bernát cikkében Popper és a nyitott társadalom kapcsán Jásziról, bolsevizmusról és gulagról beszél. Ha Veszprémy olvasta volna Popper A nyitott társadalom és ellenségei könyvét, akkor tudnia kellene, hogy Popper megkülönböztette (9. fejezet) az utópista társadalomtervezést (kifejezetten utalva a szocializmusra) és az apránként történő változtatást (piecemeal social engineering) (pl. változtatás az adórendszeren). Popper a leghatározottabban elutasította az utópista tervezést. Alapvetően két okból: egy utópikus kísérlet „a kevesek erős központosított hatalmát követeli”, valamint „nem rendelkezünk semmiféle olyan tényszerű ismerettel, amely szükséges volna ahhoz, hogy egy ilyen nagyratörő igényt kivitelezzünk”. Utóbbihoz kapcsolódik Veszprémy másik súlyos tévedése: Poppernél nem az igazság állítólagos relativitásáról van szó, hanem az emberi tudás fallibilitásáról. Olvasni kellene a szerzőt! Nota bene a társadalmi átalakításról Popper álláspontja egyértelmű: nem ideális társadalmat kell építeni, hanem a létező hibákon javítani apránként történő átalakítással. Ugyanakkor örömteli, hogy a Magyar Idők olvasói találkozhatnak Popper, Hayek és Rand nevével (értő tolmácsolásban még örömtelibb lenne).

Címkék: nyitott társadalom Popper
2017\05\09 ricardo komment

Keynes, pénzkínálat, relatív árak

Keynes az Általános elmélet 21. fejezetében a mennyiségi pénzelméletet bírálja. A hatékony kereslet többnyire nem változik a pénz mennyiségével arányosan, miként az árak sem a hatékony kereslet növekedésével. A kereslet növekedése még a teljes foglalkoztatás elérése előtt szűk keresztmetszetek egész sorozatát hozhatja létre a gazdaságban, állítja Keynes, és a nominális bérek is emelkedhetnek. Végeredményében a pénzmennyiség növelése részben a termelést, részben az árakat emeli (a konkrét termelési tényezők kínálati rugalmasságának megfelelően). Amit tkp. úgy is megfogalmazhatunk: a pénzmennyiség növelése eltorzítja a relatív árakat és a termelés szerkezetét. Ugye hogy? Hansen írja ennek kapcsán: „gyakran azt mondják, hogy Keynes mindig teljes (aggregált) értékekkel dolgozik, és nem veszi figyelembe az egyes ágazatok helyzetét. Ez a fejezet (többek között) megmutatja, hogy ez nem mindig igaz”.

Címkék: pénzelmélet Keynes
2017\05\01 ricardo komment

Berlin és a nacionalizmus

A szegény rokonok többnyire úgy vélik gazdag rokonaik élete felszínes, üres és elidegenült; vagy egyenesen romlott és dekadens. A szegény rokonok az életüket boldogabbnak és szeretetteljesebbnek gondolják; természetesebbnek, mélyebbnek, emberibbnek – tkp. gazdagabbnak, amennyiben intenzívebben élik meg az emberi létezést. Ugyan mit tudhatnak a gazdag rokonok a belső életről, az ember legmélyebb gondjairól, örömről és bánatról!

A szegény rokonok valójában neheztelnek: a gazdag rokonokról való lesújtó véleményük forrása a sértettség. Nietzsche szerint a sértett emberek, akik nem tudnak valóságos elégtételt venni, morális elégtételt vesznek: sérelmük okozóját rossznak mondják, önmagukat jónak; sérült önérzetüket morális fölényük gondolatával állítják helyre. A szegény rokonoknak a gazdag rokonokról alkotott rossz, illetve saját magukról alkotott jó véleménye pusztán szublimált ressentiment.

Isaiah Berlin a nacionalizmus szellemtörténeti forrását Johann Gottfried von Herder történelemfilozófiájában fedezi fel, amit a sértett német önérzet produktumának látott. A 17. század nyugati világát politikailag és kulturálisan a franciák uralták; Németország nem vett részt a Nyugat felemelkedésében; a német fejedelmi udvarok és városok provinciálisak. Semmi sem sebezhet mélyebben, mint a gazdag szomszédok megvetése és atyáskodó toleranciája. Herder teóriája az individuális kultúrákról, vélekedik Berlin, a francia felvilágosodás univerzalizmusával szembeni támadás, amit titkos neheztelés fűt, és aminek üzenete egyértelmű: nem vagyunk szegények és provinciálisak – a németek így szállnak le a bicikliről. A népek vagy kultúrák egyike sem magasabb rendű a többinél, egyszerűen csak különböznek; és legfőképpen nem állnak a történelmi fejlődés magasabb vagy alacsonyabb lépcsőfokán. Na persze a francia kultúra üres, felszínes és dekadens, míg a német kultúra színtiszta tradíció és mélység. Mit tudhatnak a franciák a belső életről, az ember legmélyebb gondjairól! A franciák rosszak, a németek jók.

A szegény országok is neheztelnek gazdag rokonaikra; és mennél elmaradottabbak, annál inkább. A felszínes, üres és hanyatló Nyugat tézise merőben ressentiment, a szegény országok ópiuma. A hirtelenjében újra megtalált nemzeti kultúra, a romlatlan szakralitás és eredeti népélet, pláne szembeállítva a vezető országok hanyatlásával, biztos jele az elmaradott nép sértettségének. (…)

Címkék: nacionalizmus Isaiah Berlin
süti beállítások módosítása