Minden idők egyik
Evidence
Slágerezünk
Az egyik anyjához írt levelében Nietzsche arról értekezik, hogy miért is jelent bölcselete fordulópontot a világtörténelemben. A levél szövege nem nélkülözi a bombasztikus szólamokat, még kevésbé a nagy ívű nárcisztikus eszmefuttatásokat. Sorait zárva Nietzsche, a világszellem önjelölt földi helytartója, hirtelen hangot vált. Kéri az anyját, hogy legyen olyan kedves, és küldjön neki néhány pár meleg zoknit.
Martin Heidegger szerint egy dolog megismerése sohasem ártatlan: még egy soha előtte nem tapasztalt dolog esetében sem indul tiszta lappal. Az ember ui. mindenkor már meglévő ismereteinek fényében közelít a megismerendő dologhoz. Más szóval ha csak hallgatólagosan is, de az embert mindenkor valamilyen előzetes értelmező szempont vezeti a megismerendő dolog megragadásában. Az előzetes tudás, mint egyfajta lámpás, folyton-folyvást előretartódik, és az újat is ennek fényében vesszük észre. Megint más szóval az ember gondolkodása mindenkor már meglévő tudásának bejáratott pályáin mozog, és ezek mentén közeledik az újhoz úgy, hogy a bejáratott sémák mintegy előzetesen előre értelmezik a valójában még csak most megértendő dolgot. A már meglévő tudás az értelmezés kész sémáit nyújtja úgy, mint a dolog értelmének megpillantásához szükséges előre vetülő fény. És ez egyúttal a gondolkodás csapdája. A kész sémák, a megközelítés megcsontosodott pályái ui. fogva tarthatják az emberi megismerést, amennyiben a gondolkodást újra és újra egy olyan régi irányba indítják el, ahonnét nincs rálátás az új dolog tulajdonképpeni értelmére. Egy merőben eredeti dolgot azért olyan roppant nehéz megérteni, mert az embernek kezdetben fogalma sincs, hogy honnan is kellene azt néznie, vagy hogy mit is kellene valójában látnia. A megértésben ilyenkor az igazi áttörést éppen az jelenti, ha az ember megleli azt a nézőpontot, ahonnan egyáltalán rálátás nyílik a dologra.
Márai Négy évszak. A magányos ember magánmonológjai. Az élet eseményei külsőleg járulnak hozzá a zárt, sztoikus lelkivilághoz. Apropó-szerűek: mellékes anyag csak egy kis töprengéshez. A jelentéktelen események, mint az író roppant műveltségének stimulusai, aminek rendre valami általános bölcselkedő reflexió a vége. Valami aforisztikusnak szánt tudálékos csattanó, ami által a világpolgár, szabad szellem Márai rezignáltan, vagy éppen derűsen, de egyfajta elegáns fölénnyel veszi tudomásul az életet. A fölényes és elegáns mértéktartással vett élet mint entellektüel póz. Márai bölcsnek, sokatmondónak, epigrammikusan mélynek szánt mondatai üresek. Ez történik akkor, ha valaki szándékosan keresi a szellem ünnepélyes emelkedettségét. Dagályos semmit mondás sül ki belőle.
***
Pop filozófia. Az ember ma bárminek lehet filozófusa: lehet sampon reklám filozófus, autoimmun-terrorizmus filozófus, fitnesz filozófus, vagy demográfia filozófus. Bölcselkedhet bármiről. A világhálótól Lady Gagáig, a csípőprotézistől a béranyaságon át az eper ízű kotonig, ami csak eszébe jut. Csak aztán sűrűn hivatkozzon Freudra, Derridára meg persze Max Weberre, Jürgen Habermasra, vagy éppen Slavoj Žižekre, Zygmunt Baumanra.
***
Wagner vs. Debussy. Zenedrámáiban Wagner a schopenhaueri zeneesztétika (vagy még inkább metafizika) intencióját követte. A zene a vakon ható törekvéskényszernek, a céltalan akaratnak az érzéki képe, a világakarat hasbeszélője. Amolyan túlvilági telefon. Ám mindez nem rendkívüli: a német zene metafizikus karakterű. És Debussy vélhetően irtózott a romantikus zene hangos színpadiasságától, az eget-földet bejáró kromatikától, az üstdobokkal nagydobra vert világfájdalomtól, a kéjelgő szenvedéstől, ami jó előre tudja a finálé megdicsőülésének fanfárjait. Bizonyára rázta a hideg a zenének ettől a metafizikus dagályosságától. A francia szellem nem metafizika, hanem esprit. Aforizma, könnyű kis esszé, fontoskodó mélység nélkül. Debussy valószínűleg ezt utálta Wagnerben: a dagályos mélység komikus. A francia a szép nőket, a parfümöt, jó italokat, finom falatokat és csinos ruhákat szereti. A mediterrán könnyűséget.
***
Kocsi. Az amerikai városok szerkezetét a kocsi hozta létre, miként a babyboomot az autósmozi.
***
Nem eukleidészi. Keynes az Általános elméletet egy „nem eukleidészi” gazdaságelméletnek nevezte. A klasszikus gazdaságelméletnek, vélekedett Keynes, két posztulátuma van: I. a munkabér egyenlő a munka határtermékével, II. a munkabér hasznossága egyenlő a munka haszonáldozatával. Miután Keynes a második posztulátumot elvetette (mint Bolyai a párhuzamossági axiómát), úgymond „nem eukleidészi” elméletet csinált. A filozófus, Heidegger szerint egy tudomány nem azáltal fejlődik tovább, hogy az iskolamesterek, mint jó iparosok a végsőkig kimunkálnak egy-egy teóriát, hanem hogy jön valaki, aki az adott tudomány legelemibb alapfogalmait radikális revízió alá veszi, és ezáltal válságba hozza annak teljes épületét. Válság esetén ui. vissza kell térni az alapokhoz: a tudósoknak újra szembesülniük kell tudományuk legelemibb fenoménjeivel. Mintegy újra meg kell nyissák a dolgokhoz való viszonyuknak egy eredendőbb és közvetlenebb horizontját, hátrahagyva a kánon, a tradíció megcsontosodott, pozitív és kiüresedett értelmezéseit. Ez a tulajdonképpeni gondolkodáshoz való visszatérést jelenti, ami a tudományos fejlődés kezdete, vélte Heidegger. És ha így vesszük, Keynes valóban forradalmi volt.
George Akerlof és Robert Shiller Balekhalászat című könyvükben írják: „Ha úgy tudják a vevőim, hogy nálam mindig gyönyörű, érett avokádó kapható, akkor egyszer megtehetem, hogy közepes minőségű avokádót adok el ugyanannyiért (…) Ezzel kiaknázom jó hírnevemet, ugyanakkor kivetem a hálómat a balekokra”. A szerzők ezt nevezik hírnévkiaknázásnak (reputation mining).
És a Balekhalászat kötet bizony épp egy ilyen hírnévkiaknázás: két nagynevű Nobel-díjas közgazdász egy meglehetősen poshadt minőségű avokádót adnak el nekünk.
Én pedig balek voltam. Bedőltem Akerlof és Shiller jól csengő nevének, megvettem és elolvastam a könyvüket. Máris a lényegnél vagyunk! A Balekhalászat mondandója ui. röviden: a piac nem védi meg az embert önmagától, vágyainak és döntéseinek következményeitől, és ezért korlátozni kell. És valóban -- a piac engem sem védett meg attól, hogy megvegyem a Balekhalászatot, aminek árusítása maga a színtiszta balekhalászat (nota bene egy súlyosan manipulatív kereskedelmi reklámból értesültem a könyvről, ráadásul egy ellenállhatatlanul cuki fürdőkacsa van a borítóján, ugye).
De vajon be akarnám tiltani Akerlof és Shiller könyvét, mondván, hogy az vacak? Ha a szerzőkre hallgatok, igen. De nem hallgatok rájuk. A piac azt adta nekem, amit akartam, én pedig tanultam az esetből, plusz írók most egy posztot, hogy mások is okulhassanak. Vigyázat, bóvli!
„Mindaz, ami a társadalmi szférában korunkban történik az eszmék következménye. A jó és rossz dolgoknak egyaránt. Így az, amire ma szükség van: harcot vívni a hamis eszmékkel. Harcolnunk kell mindazon dolgok ellen, amiket nem szeretünk a közéletben. Jobb eszmékre kell cserélnünk a rosszakat. Cáfolnunk kell a tanokat, amik támogatják a szakszervezeti erőszakot; szembe kell szállnunk a tulajdon meglopásával, az árszabályozással, az inflációval, és mindazon szörnyűségekkel, amelyektől szenvedünk. A gondolatok, és egyedül a gondolatok, hozhatnak fényt a sötétségbe. (…)
A XIX. század nagyszerű időszaka, a kapitalizmus nagyszerű vívmányai, a klasszikus közgazdászok gondolatainak volt következménye. Adam Smith, David Ricardo, Bastiat és a többiek eszméinek. Semmi másra nincs szükségünk, csak hogy jobb gondolatokkal helyettesítsük a rosszakat. És én tudom és hiszem, a felnövekvő generáció véghez fogja ezt vinni.”
Ludwig von Mises (1958) Klikk ide!
(Van könyv, aminek minden sora fontos. És persze van, aki a könyvtári példányban lelkesen alá is húzza mindet. Egyébként meg Hétfőn.)
Arthur Honegger Szonatina hegedűre és gordonkára: Allegro (1932)
Hajdu Ildikó hegedű/Déri György gordonka
„Összenő, ami összetartozik” – mondta ’94-ben Orbán Viktor a szocialista-liberális kormánykoalícióra. Most tudom meg, valójában Willy Brandt mondatát idézte a német újraegyesülésről.
Ruchir Sharma szerint a munkaképes korú népesség növekedésének globális lassulása okozza a világgazdaság jelenlegi lassú növekedését: 1960 és 2005 között átlagosan 1,8 százalékkal növekedett a munkaképes korúak száma, 2005 óta 1,1 százalékkal. De az Egyesült Államokban pl. mindössze 0,5 százalékkal. A termékenységi ráta a ’60-as évek óta mindenhol csökken. (A fejlett országokban döntően a növekvő jólét és iskolázottság (különösen a nők), a fejlődő országokban pedig az állami születésszabályozás (Kína, India) miatt.) Jóllehet a lakosság számának növekedése nem jelent automatikusan gazdasági növekedést, de valószínűtlen tartós gazdasági fellendülés egy olyan országban, ahol a munkaképes korú népesség évente kevesebb, mint 2 százalékkal növekszik. Márpedig a világ nagy részén most ez a helyzet. Meglehet 2050-re már 9,7 milliárd ember fogja lakni a bolygót, Sharma szerint mégsem a túlnépesedés jelenti majd a legfőbb problémát, hanem éppenséggel a fiatal munkaerő hiánya.
(A gazdasági válságok oka, hogy a piac nem működik, vélik az antikapitalisták. És teljesen igazuk van: ha működne, akkor nem lennének válságok.)
Until The End Of The World, Acrobat, The Fly, One. 25 éves az Achtung Baby, a U2 hetedik albuma. A rocktörténet egyik legjobb albuma.
(Bill Still Van megoldás című könyvének hetedik fejezete valójában Irving Fisher 1936-os 100% pénz és az államadósság (100% Money and the Public Debt) című klasszikus esszéjének az újraközlése. A fordítás csapnivaló. Egy idézet: A pénz nem egyszerűen az „átválthatóság” kérdése. Ugyanúgy kérdése annak, hogy mekkora mennyiségben (és forgási sebességgel) van jelen, mint fizetőeszköz, csakúgy, mint annak kérdése: hogyan védhető meg az üzleti élet zavaró befolyásaitól? Teljesen értelmetlen. Az eredeti szöveg így szól: The money question is not simply a question of convertibility. It is also a question of maintaining the proper volume (and velocity) of the circulating medium so as to prevent disturbances in business activity. Fisher szerint a fizetőeszköz mennyiségének és forgási sebességének ingadozása zavart okoz a gazdaságban. A fordítás helyesen a következő: A problémát nem egyszerűen a bankjegyek konvertibilitása jelenti, hanem a fizetőeszköz megfelelő mennyiségének (és forgási sebességének) fenntartása annak érdekében, hogy ezáltal megakadályozzuk az üzleti életben keletkező zavarokat. Vagy egy másik gyöngyszem: A bankbetétek biztosítása szükségtelenné válna, mivel nem lenne ok a bankokon keresztül futtatni azokat. Szemlátomást ökörség. Az eredeti szöveg: The insurance of bank deposits would become unnecessary, because there would be no reasons for runs on banks. Helyesen: A betétbiztosítás feleslegessé válna, mert nem lenne ok bankpánikra.)
Murray Rothbard What Has Government Done to Our Money? (Mit művelt a kormány a pénzünkkel?) című könyve egy valódi igazgyöngy. Egy kis könyvecske, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, és ami az Ellenpropaganda oldalnak köszönhetően immáron magyarul is olvasható. Kötelező!