@ricardo: Köszi, majd olvasgatom :)

Mindenesetre az olcsó pénzzel kirabolják a megtakarítókat, mert hát ingyen ebéd még mindíg nincsen :) Nemrég a Mario Draghinak akartak valami magas kitüntetést adni a német politikusok. Erre volt valami hörgés hogy az olcsó euró amivel megmentették (tegyük hozzá hogy ideiglenesen) a PIGS országokat (felkészül Franciaország :))) ) 10 év alatt meg nem kapott kamat formájában valami elképesztően sok pénzbe került a német betéteseknek (olyan nagy számra emlékszem amilyen nincs is, ezért inkább le sem írom) plusz természetesen a bank és biztosító szektort vágta haza. Egyébként tök jó dolog az olcsó pénz :)))
Csak egy indikáció még erre: amikor volt a ciprusi válság és a megoldási javaslat egy 10% haircut volt és ez sokaknak nem tetszett, akkor a The Economistban írta egy okos, hogy az azt megelőző három évben az alacsony kamat és az infláció különbsége pont azt jelentette hogy a GBP betétesek kb 10%-át elvesztették a megtakarításaik reálértékének és ezen senki nem idegeskedett. Még mindíg nincsen ingyenebéd...

Bejegyzés: Válságok

@Rodney_2: A Nobel-díjas Robert Shiller „Tőzsdemámor” c. könyvében külön fejezetben értekezik az „új korszakról” szóló optimista narratívák gazdasági hatásáról. (Valószínűleg Irving Fisherhez, a Yale egykori nagyhírű professzorához fűződik a legismertebb baklövés, amit közgazdász valaha elkövetett (legalábbis nagy nyilvánosan). 1929 kora őszén, nem sokkal az októberi ún. „Fekete Csütörtök” előtt, Fisher többször hangot adott azon véleményének, miszerint „úgy tűnik, a részvényárak tartósan magas szintre jutottak”. Fishert is magával ragadta az „új korszak” történet.)

Innen letölthető:

epdf.pub/irrational-exuberance18ebc4146970b831425743fe63f5c48930690.html

Az „olcsó pénz” politikája az osztrák iskola standard magyarázata a gazdasági válságokra. Ezen a blogon többször írtam az iskola cikluselméletéről. Legutóbb egy könyvajánlóban fejtettem ki röviden. Ezt a könyvet tudom ajánlani.

ellenpropaganda.hu/termek/taborszki-balint-szerk-gazdasagi-valsagok-okuk-es-gyogymodjuk/

Vagy kifejezetten a 2008-as válság összefüggésében Thomas Woods 2009-es Meltdown c. könyvét.

Innen letölthető:

archive.org/details/WoodsMeltdown

A koronavírus járvány gazdasági válságot okozott mindenhol. (A jövőt illető feltételezésekbe nem szívesen bocsátkozom. Ez nekem nem szakmám, és nem szeretnék Fisher sorsára jutni.)

Bejegyzés: Válságok

@ricardo: Hej Tesó :)
A 2008-as válságot okozó számos fontos tényező nem jött volna létre, ha nem lett volna évekig nulla közeli az alapkamat (USD). Emiatt volt "ingyenpénz" és eszközlufi. Ebből annyit tanultak az okosok, hogy most megint ez van már évek óta. És kitalálták hogy új paradigma van, büntetlenül lehet ezt csinálni a végtelenségig. A 2008-as válság után tanultam a korábbi válságok "természetrajzát": mindíg a jó idők vége felé jött az, hogy új paradigma van (pl hogy az eszközárak most már mindíg növekedni fognak) Aztán jött a gebasz valamilyen trigger miatt. Most lehet hogy a vírus miatt lerohadó gazdaság lesz az. Szerinted??

Bejegyzés: Válságok

@Ecsenyi Áron: Vagy a Greenspan-vezette FED okozta a válságot, vagy nem. Egyébként meg, ahogy a francia mondja, keresd a nőt. Greenspan első feleségének, Joan Mitchellnek a legjobb barátnője Branden felesége volt. De van a történetben egy másik nő is persze.

Bejegyzés: Válságok

A sors fintora, hogy mikor Nathaniel Branden ezt írta - rámutatva arra, hogy a gazdasági válságok okai az államszervezetek - buzgón hivatkozott Alan Greenspan-ra, aki pár évtizeddel később épp a Federal Reserve első embere lett, egészen 2006 január 1.-ig.
1 évvel később beköszöntött a gazdasági világ válság, mert Greenspanék pontosan ugyanolyan központosított metodika alapján nyomtatták a dollárt kilószámra, mint Branden által hivatkozott 29'-es válság előtt.

Bejegyzés: Válságok

Tisztelt Szerző!
Megörültem, hogy találok egy gyors recenziót A zűrzavar kora c. opuszról. Ehelyett az írásod négyötöde (kilenctizede) a Katajevvel való viaskodásodról szól, 13 éves korodba. Kár.

Bejegyzés: A zűrzavar kora

A Perahia lemezem 6 évig volt kölcsönben egy hölgy ismerősömnél. Amikor visszaadta, felajánlottam neki, hogy tartsa meg ajándékba. Amire azt válaszolta: „Ja, nem, annyira azért nem tetszett”. :)

Bejegyzés: Két lemez februárra: ajánló

Tisztelt Ricardo!
A kérdés az az, ha a tartalékokhoz igazítják a pénzmennyiséget, s az ekkor (ezután) keletkezett beruházási (pótló) szint hogyan viszonyul az amortizációhoz?

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet

@k.z.m.: Kedves K.Z.M.! Lehetne ezt a kérdést kicsit pontosítani?

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet

Igen, mindenhol megnőtt a pénzkínálat. Az erre adott adekvát válasz a pénzkínalt csökkentése volt és nem az új paritás megválasztása. A pénzkínalt "lefelezése" (a tartalékokhoz való igazodás) meg mindig növeli a munkanélküliséget. Ez pedig instabillá (szélsőségessé) teszi a rendszert. Aki leértékelt az pedig hagyta hogy a forgalom számára elegendő pénzmennyiség legyen. (currency a pénzkínálatot a tartalékokhoz rendeli, a banking meg a forgalomhoz). Személy szerint arra lennék kíváncsi, hogyan alakul ilyenkor a nemzeti vagyonmérleg, amortizáció, beruházás stb.. K. Z. M.

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet

@ricardo: (Upsz! Ellentmondásosnak tűnhet, amit írtam: ’20-21-ben az Egyesült Államokban egyetlen év leforgása alatt közel megfeleződtek az árak. Ui. az aranystandard ár-aranyérme mechanizmusának megfelelően ’20-ban elkezdett kiáramlani az arany. Strong pedig a helyzetet durván túlreagálva a pénzkínálat drasztikus szűkítésébe fogott. De hirtelen elbizonytalanodtam a dolgok időzítését illetően. Utána kellene néznem.)

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet

@k.z.m.: Kedves K.Z.M!

Olvastam Ahamed könyvét. Az Ön által említett 9. fejezet témája az aranystandardhoz történő visszatérés az I. világháborút követően. A háborús országok ui. letértek az aranystandardról, hogy otthon bankópréssel finanszírozzák hadi kiadásaikat. Ennek kivétel nélkül mindenhol hatalmas infláció a vége: a háború alatt Angliában, Franciaországban, Németországban, az Egyesült Államokban többszörösére emelkedik az árszínvonal. Az arany Európából az Egyesült Államokba vándorol (mert a hadviselő országok arannyal fizettek az amerikai importárukért). A háború után a vezető államok megpróbálnak visszatérni az aranystandardra. És miután a háború előtti paritáson akartak visszatérni, „aranyhiány” alakult ki: a két-háromszorosára növekedő árszínvonalhoz ui. régi paritások mellett az arany mennyiségének szintén két-háromszorosra kellett volna növekednie. Csak aranyat nem lehet nyomtatni. Ennyi aranya kizárólag az Egyesült Államoknak volt, sőt bőven többlete. Az európai országok előtt csak két lehetőség állt: defláció vagy valutaleértékelés. Anglia a deflációt választotta, Franciaország leértékelte a frankot, Németország meg történelmi hiperinflációt csinált. Ráadásul Benjamin Strong, a FED vezetője restriktív monetáris politikába kezdett, hogy megakadályozza az Egyesült Államokba áramló arany inflációs hatását, ergo az emelkedő amerikai termékárak okán az arany nem áramolhat vissza az öreg kontinensre. Vagyis Strong az aktív monetáris politikájával képes volt megállítani az arany kiáramlását, azaz blokkolta az aranystandard klasszikus „Hume-féle ár-aranyérme” mechanizmust. A franciák ’26-ban leértékelték a frankot (a háború előtti paritás ötödére), ami persze fellendítette a francia exportot, a Francia Bank aranytartaléka látványosan megugrott. Angliában a defláció recessziót okozott.

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet

Tisztelt ricardo!

Igen, amit leír az a lényég, de a banking iskola elméletében már megjelenik a flexibilis árfolyam is. Én ebből azt a következtetést vonom le (egyszerűen), hogy a vita lényege: a tartós deficitet a külkapcsolatokban az a pénzkínálat változtatásával-, vagy pedig a "paritás" eltolásával orvosolható. Ha lehetne ilyet kérni (mert érdekelne a véleménye) ha elolvasná (vagy újra olvasná, nem tudom) A pénzvilág urai (Liaqat Ahamed Világbank közgazdásza, és a könyvet banki levelezésekből és visszaemlékezésekből írta) 9. fejezetét, Egy barbár relikvia: az aranystandard. Ott még a Banking vitára is kitér. Érdekelne a véleménye. Azért szeretem ezt a könyvet mert banki levelezésekből kutatta vissza a történteket, illetve a nyelvezete nem annyira elvont. K. Z. M.

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet

@k.z.m.: Kedves K.Z.M!

A Banking School szerint a pénz endogén abban az értelemben, hogy a pénzmennyiséget a pénzkereslet határozza meg, ergo nincs független hatása a kiadásokra és az árakra, így a külkereskedelemre sem –– hanem épp fordítva: a kiadások és árak határozzák meg a pénzmennyiséget. Az ár- és jövedelemszínvonal határozza meg a tranzakciós pénzkeresletet –– az pénz pedig amire az áruforgalomnak nincs szüksége tezaurálásra kerül. A kereskedelmi deficit e tezaurált pénzekből (tartalékokból) von el, anélkül hogy hatással lenne az árakra és jövedelmekre; a kereskedelmi szufficit pedig növeli azt, szintén változatlanul hagyva az árakat és jövedelmeket. Vagyis a kereskedelmi mérleg a pénzre mint kincsre hat (a vagyonra, i.e. a pénzre mint tartalékra; ha devizatartalék, akkor külföldi követelésre). A pénzmennyiség változása nincs hatással a kereskedemi méregre, hanem fordítva: a kereskedelmi mérleg van hatással a pénzmennyiségre, amennyiben elvesz vagy hozzáad a tartalékokhoz. Egyúttal azt is jelenti, hogy rögzített árfolyamrendszer esetén nincs a kereskedelmi mérleget kiegyensúlyozó mechanizmus, –– a tartalékok szépen elfogynak. Ezzel ellentétben a Currency School képviselői úgy vélik, hogy a pénz- és hitelkínálat hatással van az ár- és jövelelmszínvonalra, termelésre és kereskelemre, így a kereskedelmi mérlegre is, illetve létezik a kereskedelmi mérleget kiegyenlítő mechanizmus. Az Ön által említett „aranyszabály” valójában nem más mint az aranystandard: a valuta aranyra váltható rögzített áron, következésképp a pénzhelyettesek kínálatát az arany mennyisége szabályozza. A kereskedelmi mérleg vonatkozásában: deficites mérleg, kiáramlik az arany, csökkenteni kell a pénzhelyettesek kínálatát (hitelrestrikció), gazdaság lassul, az ár- és jövedelemszint csökken, export növekszik, import csökken; szufficites mérleg, aranybeáramlás, pénzhelyettesek növekvő kínálata (hitelexpanzió), gazdaság élénkül, az ár- és jövedelemszint növekszik, export csökken, import növekszik –– ez tkp. a Hume-féle ár-aranyérme áramlás logikája, amibe a jegybank közbeékelődik, mint a nemzeti valuta aranyparitásának fenntartója. (Ez a mechanizmus persze nem érvényesült tisztán (pl. jegybanki sterilizáció miatt).) A Banking School logikában egyszerűen a jegybanki tartalékok változnak, a „pénz endogén”. Vagy általában: a pénz és hitelviszonyok azok, amik a termelés és kereskedelem igényeihez igazodnak, és nem fordítva. Ami pedig a hitelexpanzióval történő gazadaságélénkítést illeti. A Currency School képviselői tisztában voltak vele, hogy a pénz rövid távon nem semleges. Már Hume is tudta, hogy a pénzmennyiség növekedése kezdetben serkenti a gazdaságot, illetve a Thornton is kifejtette, hogy a hitelexpanzió miként indít el konjunkturális folyamatokat. A kérdés az, hogy a monetáris élénkítés mennyiben képes a reálgazdaságra hatni, az mennyibe fenntartható, illetve mennyiben torzítja a gazdaságot.

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet

Tisztelt ricardo!
Én úgy értelmezem a vitában a banking iskola pozícióját, hogy rámutat a pénz endogén jellegére. A pénz endogén jellegéből adódóan pedig az következik, hogy a pénzmennyiség szabályzásával nem szabályozható az arany be-, és kiáramlás (amely kiváltotta a vitát). Máskülönben nem érthető (szerintem) a banking iskola érvei. Itt még hozzátenném azt a mechanizmust, amit "aranyszabálynak" hívtak (ahol megnövekedett az aranymennyiség, ott bővülhetett a pénzkínálat, ahol csökkent ott szűkíteni kellett). Az aranyszabály, mint jegybanki gyakorlat következménye az volt, hogy a merev szabályok miatt a pénzforgalom együtt ingadozott a nemzeti aranykészlet változásával. A banking iskola szerint depressziós időszakban növelni kell a pénzkínálatot és nem csökkenteni. Ez a hitelexpanzió nem az árakat fogja növelni, hanem a termelés mennyiségét (a pénzmennyiségnek rugalmasan kell alkalmazkodnia az árutermelés bővüléséhez). Máskülönben (szerintem) nem érthető a banking iskola endogén pénzfelfogása, amit beemel a vitába.

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet

@k.z.m.: Kedves K.Z.M! A modellben a hitelexpanzió független változó. Vagy Polak kifejezésével „végső változó”, ami nem függvénye pl. beruházási kedvnek vagy megtakarítási hajlandóságnak, – más változónak. Vagyis a modellben exogén változó. Mindazonáltal úgy vélem, nincs értelme a hitelexpanzió exogén voltát valamiféle Currency School pozíciónak tekinteni, mert a modellben a pénzmennyiséget (pénzkínálatot) a jövedelemszint határozza meg, ami viszont egyfajta Banking School pozíció volna.

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet

Tisztelt ricardo!

"hitelexpanziót autonómnak tekinti" ez alatt azt érti h. a pénzkereslet és a kínálat egymástól független, exogén? (számomra a Polak modell csak úgy jött ide, hogy a középpontban a nettó külföldi követelés áll, de azt nem gondolom, hogy a pénzkínálat változása, jövedelem változása, import változása között szoros összefüggés lenne ahogy Polak feltételezi). A currency és a banking vitát is az "aranykiáramlás" váltotta ki (a nemzetközi tartalék volt a központban, mint a Polaknál).
Üdv: K.Z.M

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet

@k.z.m.: Kedves K.Z.M.!

Elolvastam a Polak-modell alapjául szolgáló "Monetary Analysis of Income Formation and Payments Problems" című '57-es tanulmányt. Innen töltöttem le:

www.economia.unam.mx/biblioteca/redeco/Pdf/articulos/PosgradoEconPolakJJ06.pdf

Őszintén szólva, nem tudom komolyan venni a kiadási multiplikátoron alapuló zavaros elemzéseket. Számomra szedett-vedettnek szövegnek tűnik. (Belátom: lehet, egyetlen olvasás nem elég.)

Ami a Currency School – Banking School vitát illeti. A hitelexpanzió kapcsán Polak rögtön azzal kezdi: praktikus megfontolásból a hitelexpanziót autonómnak tekinti. Közben elismeri, hogy sok esetben de facto mégsem az, és hogy e feltevés egy „tisztán leíró, történeti tanulmányban” ésszerűtlen lenne. Vagyis a Currency School – Banking School vitát tkp. átlépi. Nota bene a Currency School esetében a hitelexpanzió a kereskedelmi mérleget alapvetően a hazai árszínvonal emelésén keresztül rontja (export csökken, import növekszik), míg Polaknál a hitelexpanzió a hazai jövedelemszintet emeli (itten lép be a kiadási multiplikátor), és e magasabb jövedelemszint növeli az importot (miközben az exportra nincs feltétlenül hatással), és rontja a kereskedelmi mérleget. (De ez amolyan prompt vélemény, tényleg mindennek jobban utána kellene mennem.)

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet

@ricardo: Tisztelt ricardo!
Igen, a vita (ami ma is "örökzöld") a nettó külső pozícióról szól, a polak modell központjában is ez van (de az a currency iskolához áll közel). A pénzkibocsátás az infláció, egyéb exogén okok (rossz termés, kereskedelmi blokád) stb. az pedig a kiváltó okok. Bretton Woodsban is az egyik központi téma ez volt, s a két világháború között is ez volt a meghatározó. És szerintem ma sincs ez másképp (ezért hívják örökzöld vitának).
Üdv: K.Z.M

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet

@k.z.m.: Kedves K.Z.M.!
Bevallom, nem teljesen értem az okfejtését, ami -- úgy vélem -- a Polak-modellen alapul, és amit nem ismerek behatóan. Ennek utána kellene néznem, mert nem szeretnék butaságot mondani.

Amit tudok: a Banking School szerint a bankrendszer nem képes több hitelt nyújtani, mint amennyit a gazdaság adott árszínvonal melletti tranzakciós pénzkereslete igényel (a „kereskedelem igénye”). Ez az ún. reálváltó-doktrína. A pénzmennyiséget a pénzkereslet határozza meg adott árszínvonal mellett. Más szóval a gazdaság nem képes tetszőleges pénzmennyiséget felszívni, csak amennyire reálisan szüksége van. Vagyis amennyiben a tranzakciós pénzkereslet igényeit meghaladó pénzmennyiség kerülne forgalomba, úgy az nem az árszintet vagy a jövedelemszintet emelné meg, ami ezáltal hatással lehetne a kereskedelmi mérlegre, hanem a fölös pénz egyszerűen visszaáramlana a bankokba betétként vagy korábbi hitelek törlesztésére. Remélem, ha nem is sokkal, de ennyivel is tudok a kérdésben segíteni.

Bejegyzés: Egy kis monetáris elmélettörténet