Brzezinski szerint Oroszországot és Törökországot nem annyira a földrajz vagy az életstílus választja el Európától, hanem az, hogy miközben mindkét ország, szavakban legalábbis, megtagadja birodalmi múltját, mégsem képesek azt teljesen kitörölni geopolitikai törekvéseikből, miközben Európa hosszú évtizedek óta „poszt-birodalmi” állapotban él, amennyiben népei lemondtak birodalomépítő vágyaikról.
Apuka kisgyerekkel az állatkertben.
— Nézd apa, pocok!
— Nem pocok az, kisfiam, hanem víziló.
— Mekkkooora pocoook!
Utána néztem, 2010 év végén 303 546 férfit hívtak idehaza Istvánnak, 2021 év végén már csak 238 761-et. Vagyis bő évtized alatt az Istvánok negyede eltűnt. A fogyás meglehetősen egyenletes, évente 5-6 ezer fő. Ugyanebben az időszakban évente 400-500 újszülött fiú kapta az István nevet, ami stabilan a 30-35-ik helyre elég az újszülöttek által kapott férfi keresztnevek éves listáján. A 2021-ben született fiúgyermekek esetében a Levente volt a leggyakoribb név, összesen 1 332 újszülött fiú kapta. Az István név 426 újszülöttel a 34-ik.
A közgazdaságtan működik. A hatósági ár, amennyiben alacsonyabb a piactisztító árnál, hiányt okoz.
Ungváry Krisztián cikkét olvasom. A magát Raszputyinnak képzelő hibbant náci, Alexander Dugin mellett Vlagyimir Putyin esetében nem maradhat említés nélkül — az egykor elfeledett — Ivan Iljin fasiszta filozófus, akit Putyin emelt föl Oroszország új szellemi iránytűjének. Az 1954-ben svájci emigrációban meghalt, Mussolini- és Hitler-fan filozófust Putyin 2005-ben Moszkvában újratemettette (egy olyan monostorban, ahol korábban a szovjet titkosrendőrség által kivégzett orosz polgárok ezreinek holttestét égették el), valamint a filozófus Michigani Állami Egyetemen őrzött személyes iratait is visszaszerezte Oroszországnak. Putyin rendszeresen idéz Iljin műveiből (akár fejből is), virágot helyez a sírjára, és legfőbb spiritus rectorként hivatkozik rá. 2014-ben az orosz kormánypárt tagjai és minden orosz köztisztviselő megkapta a Kremltől Iljin politikai írásainak gyűjteményét. Ezek az írások lettek a kleptokrácia legfőbb ideológiai támaszává: a hatalom emberei úgy idézik Iljint, mint korábban Lenint. Timothy Snyder A szabadság felszámolása: Oroszország, Európa, Amerika című 2018-as kötetében (ebből merítek én is) részletesen ismerteti Iljin zavaros fasiszta nézeteinek hatását Putyinra, és ezáltal közvetve a mai Oroszországra. (Nota bene Snyder könyvét haszonnal forgathatják mindazok, akik a NER és Putyin rendszere közötti párhuzamokra kíváncsiak, illetve Oroszország Ukrajna elleni háborús invázióját illetően szeretnének tisztábban látni.)
Beleszaladok egy TV-reklámba, ami filozófusok életművét bemutató könyvsorozatot hirdet! Még keresem a szavakat.
Végignéztem Carl Sagan három Emmy-díjat nyert, tizenhárom epizódból álló, 1980-as tudományos ismeretterjesztő sorozatát, a Kozmoszt.
Minden tiszteletem Merkely Béláé, de semmi nem csökkenhet hatszázharmic százalékkal, legfeljebb százzal.
Olvasom, hogy Göttingenben tavaly februárban egyetlen hét leforgása alatt —23,8 °C-ról 18,1 °C-ra emelkedett a nappali hőmérséklet.
Állítsuk meg a hajhullást! Tíz év alatt egymillió új hajszálat teremtünk. Együtt sikerülhet.
Márki-Zay Péter könyvespolcán túlnyomórészt bölcseleti művek vannak — Platóntól Immanuel Kanton át Bertrand Russellig —, ami számomra felettébb imponáló. Szeretném azt hinni, hogy Márki-Zay képes szofisztikáltabban fogalmazni annál, mint amit időnként bemutat.
Egy magazinból elolvasom a nyugati, kínai, kelta, azték és perzsa horoszkópomat. Mármint az egész éves kilátásokat. És úgy tűnik, az idei sűrű év lesz számomra: minden meg annak az ellenkezője is megtörténik velem. Meghallgatom Beethoven Eroica szimfóniáját Bruno Walterrel és a New York-i Filharmonikusokkal. Kezdésképpen.
Ulrich Edel (r.) Az utolsó kijárat Brooklyn felé (Last Exit to Brooklyn) (1989)
