Nem lennék a globalisták helyében, amikor Trombitás Kristóf megpödri a bajszát. (Egy 2017-es kis cikkem, ami azóta szintén eltűnt a hálóról.)

Olvasom: „Hirtelen égszakadás miatt bokáig érő víz hömpölygött Esztergom utcáin, a villámárvíz érintette az [mai nappal kezdődő] MCC Feszt helyszínét is”. Jurák Kata?

Robert Zemeckis (r.) Kapcsolat (Contact) (1997)

Amikor 1930-ban a MacMillan-bizottság meghallgatásán a Bank of England elnökét, Montagu Normant arról kérdezték, hogy miként származott előnye az egyerű melósnak az alapkamat emelésből, azt válaszolta: „Ez egy nagyon technikai kérdés, amit nem könnyű megválaszolni. Az a nemzetközi pozíció, amit ez az ország számukra megőrzött, az a csodálatos pozíció, amit örököltünk, ami egy ideig talán veszélyben volt, nagymértékben, ha nem is teljes mértékben, de helyreállt”.

konzultac.io

(Az Interpress Magazin cikke alapján.) A 2020-as kínai népszámlás 1,412 milliárd főben állapította meg az ország lakosságát. A kínai vezetés pedig elégedetlen: az 1979-ben bevezetett egykepolitika 2016-os enyhítése, ami megengedte, hogy a városi családokban két gyermek születhessen, ezidáig nem hozott eredményt. Az enyhítést követő két évben emelkedett ugyan a gyermekvállalási kedv, de aztán folytatódott a csökkenő trend. A tavalyi évben 12 millió gyermek született Kínában, ami a legalacsonyabb születésszám az elmúlt fél évszázad során. A házasságkötések száma szintén csökkenőben. Mennél gazdagabb egy tartomány, annál kevesebb házasság köttetik. A keleti partvidék gazdag Csöcsiang tartományában a legkevesebb, a szegény nyugati Csinghaj tartományban a legtöbb. A gazdag tartományokban magasak a városi lakások árai, a jó álláshoz vezető elitiskolai oktatás pedig a szocialista Kínai Népköztársaságban is sokba kerül (az állami iskolák csak a kötelező 10 osztály elvégzéséig ingyenesek). A quantity of children helyett megjelenik a quality of children, ahogy Gary Becker nevezte. Úgy tűnik, Kína esetében is érvényes: a jólét a legjobb fogamzásgátló.

Bach csellószvitjeit hallgatom Yo-Yo Mával. "Ez az én templomom. Ez hol sebeimet gyógyítom".

*

David Beckworth hosszan beszélget Scott Sumnerrel Milton Friedmanről. A beszélgetés szerkeszett(!) átiratában Abba Lerner neve, mint "other learner" szerepel.

*

Brian Gibson 1980-as Üvegtörők (Breaking Glass) című filmje. Tanultam valamit: Winter of Discontent.

„Az amerikai kormány éves szinten dollármilliárdokkal támogatja a szén-, az olaj- és a földgázipart. E támogatások csökkentése vagy akár megszüntetése felszabadítaná a piacot, versenyképessé tenné az alternatív energiaforrásokat, és arra ösztönözné az energiacégeket, hogy tisztább alternatívákat fejlesszenek ki. (…) Egy valódi versenyképes rendszerben minden cég maga fedezné a külső (externális) és belső költségeit egyaránt. Következetesen kitartva egy ilyen energiaipar működési elvei mellett, mindez magától értetődően kedvezőbb helyzetet teremtene a tisztább alternatíváknak is”.

Joel Bakan könyve anno bestseller volt. A könyv filmadaptációja számos díjat bezsebelt. Nagy volt a hájp. Bakan egy szempillantás alatt a Noam Chomsky, David Korten és Naomi Klein rajongók új hőse lett. A könyv tartalma röviden: a részvénytársaságok (értsd: nagyvállalatok) fékezhetetlenül kapzsik és gonoszok. A műben a Pfizer amerikai gyógyszergyártó cég — a Ford, a Goodyear, a British Petrol és a General Electric mellett — e gonosz nagyvállalatok fő reprezentánsa. Mintegy féltucatszor kerül szóba a könyvben (és úgy három tucatszor szerepel a neve). Ha hihetünk a könyvben olvasottaknak, akkor a Pfizer egyszerűen nem képes semmi jót tenni. Bakan szerint még akkor is saját érdekeit nézi, amikor több százmillió dollár értékben adományoz évente gyógyszert és élelmiszert szerte a világon a rászorulóknak (például olyan antibiotikumot, ami megvéd a vakságot okozó egyiptomi szemgyulladástól (trachoma)). Ahogy a rómaiak, úgy a nagyvállalatok sem adtak nekünk semmit. Hogyan? Bakan könyve valójában abban hibázik, ami kimarad belőle: a dolognak kizárólag a visszáját mutatja — a mérleg egyik oldalát. Miként a hasonló népszerű művek általában. Bevallom, én is azonnal feloszlatnám a nagyvállalatokat, ha magától lenne villany a falban meg vakcina a vírusra. Ámde sajnálatos módon nincs. A legtöbb dolognak van színe és visszája, és a színéért javarészt a visszájával fizetünk; és még az is lehet, hogy gyakran nem éri meg. De pusztán a dolgok színét akarni nem lehet.

(Kiegészítés. Minden rosszban van valami jó, ami Joel Bakan könyvére is áll. A könyv 4. fejezetéből az olvasó megismerkedhet egy ütős sztorival arról, hogy miként próbálta egy befolyásos figurákból álló amerikai üzleti kör (az Amerikai Szabadság Liga) által megbízott kötvénybróker, Gerald MacGuire 1933-ban meggyőzni Smedley Butler tábornokot, hogy veterán katonákból toborozzon magának hadsereget, és katonai államcsíny keretében távolítsa el Roosevelt elnököt a Fehér Házból, hogy aztán kinevezze magát az Egyesült Államok fasiszta elnökévé. A puccsot kitervelő üzletemberek úgy vélték, Roosevelt New Deal programja teljesen fel fogja számolni az amerikai kapitalizmust, és akár erőszak árán is félre kell állítaniuk az elnököt. Ám a puccsisták Butlerrel rossz lóra tettek.)

Brian Eno Sparrowfall I-III (1978)

A tízéves Scarlett Johansson az 1995-ös Egy igaz ügy (Just Cause) című Arne Glimcher rendezte filmben.

(Daniel Etter fotója)

Kis könyvében Jean Ziegler leginkább a görögországi Leszbosz szigetén található – 2020 őszén leégett – Moria nevű menekülttáborban uralkodó embertelen körülményekről számol be. Ziegler azzal vádolja az Európai Uniót, hogy a menedékjogot semmibe véve az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex), az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) és a görög partiőrség segédletével szándékosan és erőszakkal tartoztat fel és fordít vissza az Égei-tengerről érkező menekültszállító hajókat és csónakokat, valamint tart fenn elviselhetetlen állapotokat az Égei-tenger hotspotjain (Leszboszon, Kószon, Leroszon, Számoszon és Híoszon), azért, hogy elrettentse az üldözötteket attól, hogy Európa felé vegyék az irányt. Az elképzelés eszerint viszonylag egyszerű: ha a szírek, afgánok, irakiak, irániak stb. azért indulnak hozzánk, mert nálunk valamivel jobb életet remélnek, akkor gondoskodni kell róla, hogy ideérkezve szintén háborús körülmények között találják magukat, és akkor majd nem akarnak elindulni.

„[A] klímaberendezések rengeteg áramot fogyasztanak — a világszerte felhasznált elektromosság nem kevesebb mint 8,5 százalékát”. NG

Matolcsy "kettős euró" ötletével anno Joseph Stiglitz rukkolt elő.

Mother Love Bone Chloe Dancer/Crown of Thorns (1989)

Bach Goldberg-változatok. Olvasom a kis bookletben, hogy miután — az akkor még húszas évei közepén járó — Lang Lang csembalón eljátszott Harnoncourtnak egy részt a műből, Harnoncourt azt mondta: „Nagyon jól játszol, de ez a zene nagyobb magányosság érzést igényel”.

*

Hey Jodie, don't let me down. Megnézem a Pénzes cápa (Money Monster) c. 2016-os filmet. A végefőcímből derült ki számomra, hogy a filmet Jodie Foster rendezte.

*

Sweezy & Keynes. A marxista Paul Sweezy írja 1964-ben: az Általános Elméletben Keynes nem adott semmilyen "logikus, konzisztens és meggyőző" magyarázatot arra vonatkozóan, hogy a tőkés gazdaságoknak immanens hajlamuk lenne a válságokra és a munkanélküliségre. Persze nem mintha Sweezy tagadná a dolgot, épp csak a stagnáló monopolkapitalizmusra vonatkozó saját elméletét hiányolja Keynesnél.

*

Hot dog. A hot dog evő verseny győztese, bizonyos Joey Chestnut, tíz perc alatt hetvenhat hot dogot evett meg. Elképzelem, ahogy a bíró a hetedik percnél odahívja a fószerhez a ringorvost, aki megkéri, hogy mindkét szemével kövesse az ujja mozgását, majd kis lámpával belevilágít a pupillájába. Végül engedi folytatni.

Billy Joel We Didn't Start the Fire (1989)

"A nemzetközi vízterületek — a nyílt óceánok — nem állnak senki tulajdonában; olyan közös kincset képeznek, ahol bárki halászhat kedve szerint. A gondot pedig éppen ez jelenti. Néhány ország dollármilliárdokat költ nyílt tengeri halászflották fenntartására; így tartják működésben ezeket a vállalkozásokat akkor is, ha a fogás már réges-régen nem elegendő ahhoz, hogy a befektetések megtérüljenek. Valójában tehát közpénzeket költenek arra, hogy teljesen kiürítsék az óceánokat."

Ízek, imák, szerelmek, és gének. Avagy a konzervatívoknak nagyobb a tobozmirigyük, általában. Könnyed nyári cikk.

Olvasom Orbán kormányfő beszédét. Azt mondja: „Az elmúlt harminc évben az Egyesült Államok több mint harminc százalékkal növelte katonai kiadásait, Kína kilencszeresére, vagyis kilencszáz százalékkal”. Ha valaminek az értéke duplájára emelkedik, akkor az száz százalékos növekedés; ha triplájára, akkor kétszáz százalékos. Ha a kilencszeresére emelkedik, akkor az nyolcszáz százalékos növekedés. Jobban oda kellene figyelni a számokra.

Lenin kedvenc képregénye. (Vagy ahogy Mészáros István fogalmazott a marxisták pöffeszkedő és tudálékosan semmitmondó stílusában: az imperializmus minőségileg épp legújabb történelmi szakaszában, a „globális hegemón imperializmusban” az Egyesült Államok a „nyomasztóan domináns erő”. (Aminek a „tőke strukturális válsága” a mélyben húzódó valódi oka, természetesen. De minek nem, ugye.)) Egy sarki kisboltban találtam rá.