Nagy Ervin Újraéledő marxizmus c. cikkében Gramsci kultúrmarxizmusáról és Kassák kommunista-anarchista avantgárd művészetéről papol. Ezt vajon Békés Mártonnak címzi, aki épp minap hirdetett kultúrháborút az ún. balliberális vélemény-terror ellen Gramsci kulturális hegemónia-elméletére hivatkozva, és aki saját bevallása szerint szívesebben olvassa Kassákot, mint Wass Albertet? Nagy Ervinnek feltűnt volna, hogy Békés gyakrabban hivatkozik Guy Debordra, mint Tamás Gazsi?
A Stone Temple Pilots új énekese, Jeff Gutt olyan, mint Weiland fénykorában. Zúzós kis banda ez még.
Eli Roth Bosszúvágy (Death Wish) c. (kvázi-)remake filmjében kis jelenet: a kómában fekvő fiatal lány kórházi ágya mellett barátnője olvas fel Milton Friedman 1953-as A pozitív közgazdaságtan módszertana c. tanulmányából. A kómában fekvő lány apja, Kersey doktor szerint (akit Bruce Willis alakít) a felolvasás segít. Friedman valóban sokakat felébresztett a kómából. Nota bene a film Chicagóban játszódik. (A jelenet 27:22-től 28:35-ig itt. (A felolvasott mondat eredetiben: Normative economics and the art of economics, on the other hand, cannot be independent of positive economics. (Király Júlia fordításában: A normatív közgazdaságtan és a közgazdaságtan módszere ugyanakkor nem lehet független a pozitív közgazdaságtantól.)))
Julianne Moore mint Sarah Palin? Ed Harris mint John McCain? Valahogy úgy.
Az osztrák iskola cikluselmélete. Röviden, közérthetően, autentikus forrásból. Táborszki Bálint fordításában. Kattints a képre most!
Helen Mirren mint Ayn Rand? Némiképp váratlanul ért az Egy filozófusnő szerelmei (The Passion of Ayn Rand) című film létezése. Az 1999-es film Barbara Branden Randről írt biográfiáján alapul. Mirren még Emmy-díjat is nyert az alakításáért. Én erős kettest adnék a filmre. Aki szeretné, megnézheti itt.
Ha a bokszoló fél a ringben, szinte rábukik ellenfele kesztyűjére, írja Sartre Egy emóció-elmélet vázlata c. tanulmányában. Megadón rábukni az ellenfél öklére jobb, mint folyamatosan szembenézni vele, és várni, hogy az mikor csap le — a tudat úgy szünteti meg az elviselhetetlen tudatát, hogy megszünteti magát, mint tudatot.
De bármily furcsa, mire megszilárdult a privacy védelme, mintha már senki sem mutatna rá igényt. (…) Az átlagember nem vágyik privacy-ra. (…) A privacy őrei hiába igyekeznek megakadályozni, hogy az így vagy úgy megszerzett személyes adatokat bárki illetéktelenül továbbadja, az átlagember úton-útfélen rátukmálja őket valakire (…) [E]llentétben a letűnt századokkal, amikor is a ruháknak az volt a dolga, hogy leplezze a test (csupán meghitt társ számára tartogatott) formáit, ő (az átlagember) mindennek a tetejébe csak olyan ruhadarabokat visel, amelyek látni engedik a köldökét, a tomporhajlatát, anyuci aranyláncát a bozontos mellkasát, a herezacskó-domborulatát, a mellbimbóját, nemsokára a klitoriszát is. Következésképpen a privacy-t egy-egy országban megvédeni hivatott intézmények tulajdonképpeni feladata nem az lesz, hogy megadja ezt a védelmet mindazoknak (a társadalom egészéhez képest keveseknek), akik igénylik, hanem az, hogy visszaszerezze a becsületét azok szemében, akik nagy lelkesen lemondtak róla.
Umberto Eco Nevelni a privacy-ra (1998) In
Idén Kornai János közgazdász professzor kapta a CEU Nyílt Társadalom díját. Kornai beszéde a díj átvételekor.
Isszák szemeim Nolan gyönyörű képeit. Látványorgia, ahogy Puzsér Róbert fogalmaz kritikájában, és valóban az. (Igaz, Puzsér elmarasztalón használja e kifejezést, mert történelmi esszét várt film helyett. Tanulságos mesét. Narratívát, ahogy mondja. Amiről nekem Susan Sontag Az interpretáció ellen c. 1964-es esszéjének zárómondata jut eszembe: Hermeneutika helyett a művészet érzékiségére van szükségünk. Egy filmben a képek beszélnek. És Nolan képei éppen eleget mondanak.)
Még mindig Rickards kis könyve. Egy helyütt az áll: a FED „bármi áron” hajlandó megszabadulni a defláció fenyegető rémétől. Rickards a whatever it takes kifejezést zárójelben használja, és megjegyzi, Mario Draghi szavaival élve. Miért érdekes? Nemrég olvastam Rickards egy korábbi könyvét, a Currency Warst. Ebben a műben Rickards leírja a dollár összeomlásának egy fiktív forgatókönyvét, amiben a jegybankok „bármi áron” megmentik a dollárt. A Currency Wars 2011-es mű, és igazi bestseller volt.
Elkezdtem olvasni James Rickards The New Case for Gold c. kis könyvét. A második fejezetben az SDR kapcsán példaképpen (váratlanul és hajánál fogva) szóba kerül a 2002-2010 közötti hazai lakossági deviza(alapú)-eladósodás.
(Puzsér Róbert cikke a bitcoinról. Azt írja: „[A] bitcoin nem egyéb, mint a 2008-ban kipukkadt pénzügyi lufira válaszoló pénzügyi lufi. Mindenki nagyot és még nagyobbat akar kaszálni – a működés egy piramisjátékra emlékeztet”. Rákeresek a bitcoin és Ponzi scheme szavakra — a Google keresője megközelítőleg 1,8 millió darab találatot jelez. De van jobb! A közgazdasági Nobel-díjas Robert J. Shiller szerint a spekulációs buborékok valójában „természetes úton bekövetkező piramisjátékok”. (Röviden: egy buborék addig növekszik, amíg akadnak balekok, akik még beszállnak, és kipukkad, amikor elfogynak a balekok.))
(A könyvhétre jelent meg Rekviem az amerikai álomért c. Chomsky-filmből készült kis könyv. A filmet meg lehet nézni a YouTubeon. Mindenről szó esik benne, ami Puzsérnak ingere — a szabályozó foglyul ejtésétől a reklámiparon át a vállalati kampányfinanszírozásig. Röviden: az Egyesült Államokban plutokrácia van, nem demokrácia. Egyébként a kis könyv hajszálra ugyanaz, mint ami a filmben elhangzik (plusz szemelvények). A társadalmi igazságosság harcosainak kötelező. (Nota bene Chomsky helyenként mond jókat. Pl. az Amerika-ellenességről vagy a cégek kimentéséről.))
Bradbury Fahrenheit 451 című klasszikus regényének új filmadaptációjában Stiglitz A globalizáció és visszásságai könyvét is elégetik.
(Roubini cikke. Hogyan is mondja a nóta? You can check out any time you like, but you can never leave.)
Mark Felt, azaz Mélytorok története. A nagyszerű Liam Neeson játékában.
*
Cikkében Gazdag László azt írja, a hazai közgazdászok nem ismerik sem Schultz humántőke-elméletét, sem Friedman monetarizmusát, sem Jánossy trendelméletét. Gazdag sűrűn ad hangot e véleményének. Egyszer nekem is előadta: a gazdaság megértéséhez valójában elég három könyvet elolvasni. Nevezetesen Schultz Beruházás az emberi tőkébe c. kötetét, Friedman Infláció, munkanélküliség, monetarizmus c. kötetét (ami egy idehaza megjelent válogatás kötet), valamint Jánossy A gazdasági fejlődés trendvonaláról c. kötetét. Aztán rá kellett jönnöm, hogy Gazdag valóban nem is olvasott többet e három könyvnél.
*
Copland azt írja, a hangverseny-repertoár standardizálódása egyfajta „áruházi pszichológia” eredménye. Vagyis a lehető legnagyobb számú fogyasztót kell elérni. Következmény: „zenei szervezeteink a múlt mesterműveit őrző múzeumokká alakulnak”.
Rubens Keresztlevétel (1612/1614)
Juan Gris Tájkép házakkal, Céretben (1913)