Jelenet Adam McKay (r.) A nagy dobás (The Big Short) (2016) filmjéból.

Varró Dani Nissant hajt. Bevallom, engemet is megihletett. Íme!

Nissan és Dani

Jön a Nissan, fut a Nissan,
Varró Danival.
Jön a Nissan, fut a Nissan,
Vele fut a retyerutya.

Nincs több járás (boldog, aki él)

Fut, robog a Nissan kocsi,
Benne ül a Varró Dániel,
Jár a motor, mint a rokka,
Most lesz neked jaj!

Nissanja csodaszép, hejhó,
Dániel igazi Senna.
Amikor Nissanja parkol,
Odanéz a rendőr százszor.

Olvasom, elhunyt Robert Mundell. RIP. (Egy klasszikus tanulmánya. In)

Őfelsége, az arany.

Több mint nyolcszor annyi ember lakja a bolygót, mint vadon élő emlős. A háziállatokkal együtt az arány közelít a 23:1-hez.

Brezsnyev lánya, avagy a hanyatló nyugat ópiuma.
Kattints a képre!

Adam Tooze cikke Yellenről és Draghiról. Arról, hogy 2021 tavaszán Janet Yellen az Egyesült Államok pénzügyminisztere, Mario Draghi pedig Olaszország miniszterelnöke nekem leginkább a politikai elitek végtelen korlátoltsága és fantáziátlansága jut az eszembe. Meg az, hogy Matolcsyból is lehet még miniszterelnök (ugyan nem a MIT-n vagy a Yale-en végzett, de nem biztos, hogy ez akkora hátrány; a kínai észjárásra való nyitottság tekintetében meg biztosan nem az).

Fred Zinnemann (r.) Délidő (High Noon) (1952)

Kattints a képre!

Online aukción tegnap 160.000 forinton kelt el Soros György A pénz alkímiája című kötete (a második legmagasabb leütési ár). A plusz 15% jutalékkal az összesen 184.000 forint. Teljesen irreális. (De hadd dicsekedjek újfent! Nekem ebből a kötetből van példányom. És kíváncsiságból lemértem: 465 gramm a súlya. Azaz cca. 12.300 forint/uncia áron kelt el a kötet. Az uncia ezüst jelenleg 7.700 forint körül van. Szóval ha azt mondom, ezüst árban ment el a kötet, akkor ezzel keveset is mondtam. Na persze lehet, hogy a licit nyertesének ez a könyv aranyat ér.) (Kiegészítés fizikusoknak. A könyv súlya 4,6 N.)

Billy Joel A Matter of Trust

Florent Bodart Le Corbusier

Túlsúly, okok és következmények, koronavírus. Fontos cikk a telexen.

A pénzemet én máma mind elmulatom. (Dézsmabélyeges 1000 pengő 1945-ből.)

Megérkezett postán a Védettségi Igazolványom, egy plasztik kártya.

*

Idén Lovász László kapta a matematikusoknak járó Abel-díjat. Ez mit jelent, nem tudom. Gondolom, Lovász egy géniusz, azt.

*

Vlagyimir Putyin orosz elnök viszont lélektelen gyilkos. Legalábbis Joe Biden amerikai elnök szerint. Putyin jó egészséget kívánt neki. Hszi Csin-ping kér egy kávét.

*

John Komlos A valójában létező gazdaság és az emberarcú kapitalizmus alapjai c. könyvében 31 tényezőt sorol fel, ami "hozzájárult" a 2008-as gazdasági válsághoz. Nyilván csak a fontosabbakat.

A kardiológusoknak nem adatott meg a korrektség lehetősége. #atúlsúlyaztúlsúly. A kövér ember nem másként vékony. Ami nyilván nem jelentheti azt, hogy helyénvaló túlsúlyos embereket halálba szekálni vagy épp porig alázni. Ellenben azt sem helyénvaló üzenni, hogy fogadják el a testüket olyannak, amilyen. Szeressék magukat 130 kilósan is. Nota bene a társadalmi célú kampány, ami a test elfogadását hirdette, eredetileg az anorexia ellen szólt, méghozzá éppen azon megfontolásból, hogy az kóros (vagy ha úgy tetszik, nem normális). Amiből valahogy a túlsúly elfogadása lett, amit manapság nem korrekt kórosnak tartani; a túlsúlyos ember épp csak másként egészséges. Pedig nem az. Az elhízás veszélyes. (Tudjuk, hogy a koronavírus esetében az elhízás jelentős kockázatot jelent, mégsem hallottunk eddig olyanról, hogy valakinek a kövérség az alapbetegsége. Manapság ilyesmit ugye nem illik mondani. Kövérnek lenni nem betegség. Helyette inkább körülírva: magas vérnyomás, (2-es típusú) cukorbetegség, koszorúér-betegség stb.)

                     I execute judgment on you, COVID-19!

Marcello Musto Egy „másik” Marx: Főbb fogalmak és új értelmezések című kötete a szerző hat tanulmányát tartalmazza. Van, amelyik az elidegenülés fogalmát igyekszik megtisztítani a rárakódott téves interpretációktól, van, amelyik a kései Marx Európán kívüli társadalmakról folytatott kutatásait kívánja reflektorfénybe hozni, van, amelyik a Grundrisse különböző nyelvű kiadásának viszontagságait. Mindazonáltal mindegyik írást ugyanaz az üzenet hatja át kimondatlanul: nem ismerjük Marxot, de legalábbis félreismerjük. Mert a marxi életmű befejezetlen, szerteágazó, ellentmondásos és feldolgozatlan, esetenként kiadatlan. „Harminc évvel a berlini fal leomlása után lehetővé vált Marxot nagyon másként olvasni”, miként a szerző fogalmaz. Marx valójában nem az a dogmatikus-fatalista, ökonomista és eurocentrikus teoretikus, aminek ez idáig ismerni véltük. Persze Musto törekvése egyértelmű: megmenteni Marxot a marxizmustól. Mert mindig a „másik” — még ismeretlen — Marx az igazi, és sosem a történelmileg kompromittálódott marxizmus jól ismert névadója.

Michael Stewart Keynes and After című könyvét merőben hóbortból olvastam el. A kötet először 1967-ben jelent meg, majd évente újra kiadták 1968 és 1970 között, mígnem 1972-ben megérkezett az átdolgozott kiadása, amit aztán a ’70-es években még úgy féltucatszor nyomtak újra. Úgy vélem, a kötet népszerűségét az első hét fejezetből álló Első rész magyarázza, ami tkp. Keynes Általános Elméletének terminusoktól és egyéb sallangoktól mentes lényegre törő tárgyalása; jó propedeutika in plain English. A kötet utolsó hat fejezetét adó Második rész viszont a ’60-as évek old-school keynesianizmusának a kvintesszenciáját nyújtja, miközben Anglia —és kisebb terjedelemben az Egyesült Államok— II. világháborút követő két évtizedének gazdaságtörténetét tárgyalja. Olvasás közben végig enyhe nosztalgiát éreztem a ’60-as évek iránt, még úgy is, hogy nem éltem benne. Illetve időnként rám tört a gyanú egy-két dolgot illetően. Mint például az infláció ár-bér spirál magyarázatának eredete. Mire gondolok? Az old-school keynesiánusok anno készséggel elfogadták, hogy a munkanélküliség oka az elégtelen kereslet, ellenben a keresleti infláció gondolatát már némiképp nehezebben vette be a gyomruk, hiszen abban implicite benne volt, hogy az infláció visszaszorítása érdekében a kormányoknak —Oh! irgalom atyja, ne hagyj el— fel kellene hagyniuk a költségvetési deficittel. Szóval miközben elvben elismerték az infláció „kereslet-húzta” magyarázatának lehetőségét, addig konkrét esetben szívesebben magyarázták azt a termelési költségek emelkedésével (költséginfláció). Az infláció „költség-tolta” ár-bér spirál magyarázata azt jelentette, hogy a kormányoknak nem szükséges lelépniük a gázról, inkább ár- és jövedelemszabályozással érdemes kezelniük az inflációt. Avagy röviden: az állami keresletösztönzés növeli a foglalkoztatást, de az inflációt azt a költségek emelkedése okozza. Nota bene manapság persze a kutyát nem érdekli már az ár-bér spirál; kiment a divatból, mint a trapéznadrág; merőben tudománytörténeti érdekesség. Stewart könyve amolyan kis időutazás. Mondjuk, vannak benne pontos mondatok is. Például: „Másfelől a monetaristák abbeli nézetüket, hogy a pénzkínálat közvetlenül hat a nemzeti jövedelemre, arra a meggyőződésre alapozták, hogy a pénz nem kizárólag a pénzügyi eszközöknek jó helyettesítője, miként a keynesiánusok tartják, hanem az összes többi eszköznek is”.

Madonna What It Feels Like for a Girl (2000)

Interjú Dani Rodrikkal. A Rodrik-féle politikai trilemma és az euró kapcsán öt évvel ezelőtt írtam egy kis cikket a Kapitalizmus blogra. Némiképp sajnálattal tapasztalom, hogy a blog egykori cikkei teljesen eltűntek a hálóról. A szöveget feltettem ide.

Jean-Michel Jarre Waiting For Cousteau (1980)

Egy időskori interjúban Milton Friedman elmeséli, hogy '70-ben (vagy talán '71-ben, F. nem emlékszik rá tisztán) találkozott Nixon elnökkel. Nixon arra kérte Friedmant, hogy győzze meg Arthur Burnst, a FED akkori elnökét, hogy nyomjon egy kis pénzt a gazdaságba. Friedman azzal hárított, hogy ezzel Nixon csak saját magának csinálna fölöslegesen problémát, amennyiben meglóduló inflációval kellene szembenéznie az újraválasztását követen. Nixon, aki kellően cinikus volt ahhoz, hogy igazat mondjon, így reagált: szívesen szembenéz ezzel a problémával, ha újraválasztják. Egészen pontosan: ráér aggódni emiatt akkor, miután újraválasztották. (Friedman szerint — szintén az interjúban — Nixon okosabb volt, mint Reagan, ellenben minden porcikájában politikus volt, és kizárólag politikai megfontolásokat (népszerűség, újraválasztás stb.) követett. Reagannek nem jutott eszébe, hogy bármilyen módon presszionálja Volckert, amikor a jegybank restriktív monetáris politikája miatt az USA gazdasága '81-82-ben recesszióba zuhant, népszerűsége pedig meredeken esni kezdett. Mert egyfelől Reagan egyetértett Volckerrel, másfelől elfogadta, hogy akadnak fontosabb dolgok a népszerűségénél. Friedman szerint Reagan ezzel kitűnt az elnökök sorából.)

*

Látom, hogy Kertész Imre dedikált Sorstalanság kötete 185 ezer forintért kelt el egy online könyvárverésen. Hadd dicsekedjek! Nekem van dedikált Kertész kötetem. Érzésem szerint viszonylag sok dedikált Kertész kötet van. De persze lehet, hogy tévedek. Mondjuk az elárverezett példány első kiadás, ami talán számít. Nem tudom.