Jókai Az arany ember regényét kötelező olvasmányként olvastam kiskamaszként. Egyetlen hozadéka volt: megtudtam, mi a rianás.

A '90-es évek egyik legnagyobb slágere a 4 Non Blondes zenekar What's Up? című nótája. Belefutok az énekesnő, Linda Perry egy későbbi dalába. Keith Richards egy kisfiú.

*

A Bretton Woods-i rendszer "hosszú évtizedekig szolgálta a világot". Valójában egyetlen évtizedig: 1958-tól 1968-ig, az EPU megszűnésétől az ún. kettős aranypiac létrejöttéig.

*

Újabb hidegháborús dokumentumfilm sorozatnak jutok a végére.

Elment Chick Corea, a legendás jazz-komponista és -zongorista. Mindössze négy-öt lemezem van tőle. Viszont a Chick Corea Elektric Band '91-es Beneath the Mask albuma az egyik legkedvesebb lemezem.

*

Gustav Cassel Tőke és haladás műve sokkal olvashatóbb formában.

Tetszettünk volna forradalmat csinálni, mondta Antall. Tetszettünk is, feleli Schmidt Mária Országból hazát: Harminc éve szabadon c. frissen megjelent könyvében. Ellentétben a közkeletű vélekedéssel, a szovjet csatlós országok Kelet-Európában nem ajándékba kapták szabadságukat: népeik győztes antikommunista forradalmat és nemzeti függetlenségi harcot vívtak ’89-90-ben. (Persze Mária asszony elismeri, Gorbacsov ’87-ben feladta a Brezsnyev-doktrínát, és „elengedte a térséget”. Sőt Romániában a KGB aktívan közreműködött az átalakulásban.) Vagyis a szabadság nem pusztán ölünkbe hullt, hanem kivívtuk. Ámde mégis, végül „elsőkből lettek az elsők”. Mert a pártállami nómenklatúra átmentett hatalmat, vagyont, titkos aktát; a komprádor elit újakra cserélte régi gazdáit; az USA szélárnyékában elpuhult, détente- és ostpolitik-hívő nyugat-európai progresszív elit (melynek nagyon is megfelelt a békés egymás mellett élés meg a felelősség nélküli hidegháborús potyautasság) segített fenntartani a baloldali kulturális hegemóniát stb., stb. Mindezek meglehetősen ismerős történetek; Csurka Pista bácsi, zsidózás meg New York-Tel-Aviv-tengely nélkül. A kormánypárti véleményformálók (köztük Schmidt Mária istállójába tartozó kánon- és doktrína-gyártó fiatal hölgyek és urak) cikkei másról sem szólnak. Schmidt könyvében az a leginkább különös, amiről nem beszél: dacára annak, hogy a rendszerváltás (illetve „forradalom”) óta eltelt három évtized felében FiDeSz-kormány volt hatalmon, a korszak politikatörténetét bemutatni kívánó (a cím legalábbis erre utal) 400+ oldalas kötetben nem esik szó FiDeSz kormányzásról. Az ausztrál olvasó azt hihetné, 2021-ben Magyarországon a posztkommunisták vannak hatalmon (miként az elmúlt harminc évben folyamatosan), reggelente a Nap-keltében Aczél Endre kérdezi Lendvai Ildikót az M1-en, illetve Mélykúti Ilona beszélget Heller Ágnessel új könyvéről, Kökény Mihály pedig Puch László luxusjachtján nyaral. Ennyire szóra sem érdemes volna a FiDeSz kormányzás? Meglehet persze, mégsem politikatörténetről van szó. Václav Klaus írja nem rég megjelent kis könyvében: „A kommunizmus rengeteg mindent elvett tőlünk, ugyanakkor gondolati és tényleges zártsága miatt (vasfüggöny), valamint autarkikus tendenciáinak köszönhetően — látszólag paradox módon — megvédett bennünket a modern, illetve posztmodern gondolatoktól”. Illetve: „Ha Nyugat-Európa is valami hasonlót élt volna át, mint mi, akkor most nem követne el annyi gyerekes és felelőtlen dolgot”. Kelet-Európa népei átestek a marxizmus-leninizmus nevű betegségen meg az örök és megbonthatatlan barátságon alapuló unión. És mert nem öltek meg, erősebbé tettek bennünket: Kelet-Európa népei már három évtizede elérték a nyájimmunitást azokkal a progresszív szélbalos fantazmagóriákkal szemben, amelyek épp sírba viszik Nyugat-Európát, úgymond. Ezért lehetünk mi „Európa jövője”. Orbán Viktor (…)

Az elmúlt közel egy évben mindenki megismerkedhetett a „krónikus alapbetegség” fogalmával. Nekem ebből kijutott: hosszú évek óta vagyok ún. 1-es típusú („inzulinos”) cukorbeteg. És ma reggel megkaptam az AstraZeneca vakcina első oltását. A háziorvosom hívott fel szerdán, hogy mehetek.

Gustav Cassel A tőke és haladás (1928/1930)

Mike Oldfield Harmonics (1973/2003)

A National Geographic dokumentumfilm sorozata.

Hóembereket építgetünk? Jópofának képzeljük magunkat? Na kérem, akkor kezeket hátra!

A "négy nagy" Jaltában.

Amikor a kínaiak túltolják a japánellenes propagandafilmet. (Aranyóra a seggben? Ugyan!)

Sokatmondó semmitmondás. Adam Tooze cikke.

"A mccarthysta Amerikában Kína-szakértőnek lenni veszélyes dolognak számított."

Paul McCartney Winedark Open Sea (1993)

A Putyin Oroszországáról — nem éppen hízelgő — képet festő 2015-ös könyvében Garri Kaszparov, korábbi sakkvilágbajnok azt írja, a Kreml propaganda bevett érvelési módszere a rákontrázás („whataboutism”). Ha az orosz (korábban szovjet) vezetést külföldről kritika éri pl. az emberi- és állampolgári jogok korlátozása miatt, akkor erre a mindenkori válasz: „Az USA-ban meg, kérem, verik a négereket”. „Na és maguk?! Maguk hogyan bántak az indiánokkal?” A rákontrázás lényege: ahelyett, hogy érdemi választ adna a kritikára, illetve számot adna viselt dolgairól, inkább viszonvádat fogalmaz meg, és képmutatásról meg kettős mércéről beszél. Bagoly mondja verébnek. (Lásd első reakciók Oroszországból a Capitolium ostromára: „Innentől nincs joga az USA-nak kritizálni minket”.)

Miért? A Gyurcsány alatt talán nem volt korrupció? Miért? A Black Lives Matter hívek talán nem randalíroztak? Miért? A svédeknél hányan haltak meg a koronavírusban? George Clooney Belarussziáról miért nem mond semmit? És az iszlamista twitter-fiókok, akkor azokat meg miért nem törlik? Ha nekik lehet, akkor nekünk miért nem?

(…)

Magyarország madártávlatból. Fotók.

Megadja, Békés, szevasztok! Atlantiszi fénymagyarok, szevasztok!

Helló 2021!

Csalódást okozott Andrés Solimano könyve, többre számítottam. Persze akad a kötetnek erénye. Solimano nem kizárólag az inflációs-, adósság-, bank- és valutaválságok okozta nevezetes gazdasági visszaeséseket tárgyalja — melyekre a hasonló könyvek rendszerint fókuszálnak —, hanem a háborúk és transzformációs válságok okozta visszaeséseket is. Végtére: ezek bizonyultak a gazdaságtörténet legmélyebbek válságainak. A II. világháború végére, 1945-re, az egy főre eső reál GDP az 1939-es értékéhez képest pl. Franciaországban 46 százalékkal esett vissza, Olaszországban ugyanennyivel, Japánban szerény 52 százalékkal. Oroszországban 1990 és 1996 között 42 százalékkal csökkent az egy főre eső reál GDP, Észtországban 1991 és 1993 között 28 százalékkal, itthon 1989 és 1993 között 19 százalékkal. Ukrajnában 1990 és 1998 között 60 százalékkal. Összehasonlításképpen: az egy főre eső reál GDP a Nagy Válság során az Egyesült Államokban 31 százalékkal esett vissza 1933-ra (ami a mélypont volt) az 1929-as értékhez képest, Franciaországban 16 százalékkal (mélypont: 1932), Olaszországban 7 százalékkal (mélypont: 1931). (Tudtuk, hogy a Nagy Válság valójában Chilét sújtotta legjobban? 47 százalékkal esett vissza 1932-re (mélypont)). Ez Solimano könyvének másik erénye. Az, hogy hemzseg a táblázatokba szedett adatoktól és szemléltető ábráktól. Ami viszont nagy hátránya: az egyes válságok tárgyalása jelentős részben ki is merül a táblázatokba foglalt számok ismertetésével. A fennmaradó része meg kevésbé izgalmas és informatív.

Elvtárs elvtársnak farkasa.