Atlantisz
A lakatlan sziget tízes-listámon.
hocinesze
(A lángelme)
(Lengyel László, akit Tamás Gazsi jellemzett anno fordított Kasszandraként, azt írja a Népszava friss Szép Szó mellékletének cikkében, idézem: „Az észszerű választás ismét a taktikai: minél több embernek el kell menni szavazni a legerősebbre, a legesélyesebbre. Ez az ellenzéki szavazatok maximalizálása. Tetszik, nem tetszik, a legesélyesebb az 1-es, az MSZP-PM lista”.)
Ép
Ma ultrahang vizsgálat. Félmeztelenül fekszem a hátamon, és figyelem a fiatal, szép arcú orvosnőt, aki rutinosan fel-alá csúsztatja az ultrahangfejet a hasamon, közben fürkészőn nézi a monitort maga előtt. Ez a nő a vesémbe lát, tűnődöm lélegzet-visszafojtva (nagy levegő, benntart). Meg a húgyhólyagomba. Diktálja is hangosan — a leletet két ujjal gépelő — asszisztensnek: „a húgyhólyag fala ép”, meg hogy „a hasi aorta szabályos lefutású”. Bensőséges a pillanat.
Egy könyv apropóján
Bod Péter Ákos recenziója Szakolczai György Keynes-könyvéről. Bod azt írja: „A szerzőnek [Szakolczainak] a főszereplőhöz fűződő erős kötődése nyilván nem minden olvasónál számít hitelességet növelő tényezőnek”. Szakolczai valójában olyannyira elfogult Keynes iránt, hogy nem egyszer keresztnevén, azaz Maynardként hivatkozik rá. Szintén ennek a Keynest idealizáló, elfogult tárgyalásnak az eredménye (legalábbis ezt gyanítom), hogy a javarészt a keynesi klíringunióról írt 418 oldalas műben Szakolczai egyetlen szóval sem említi, hogy a klíringunió tervét Keynes valójában „Hitler bankárjától”, Hjalmar Schachttól vette (Schacht-Funk-terv). Mindazonáltal egyetértek Boddal abban, hogy a Szakolczai-könyv „nagy érdeme”, hogy az egyes fejezetek függelékeként hosszabb részeket közöl fordításban a klíringunió különböző tervezeteiből. Illetve az, hogy egyáltalán exponálja a témát. Nota bene számomra a könyv leginkább emlékezetes pillanata, amikor az 1928-as születésű Szakolczai egyfajta személyes kiszólásképpen megemlíti, hogy Keynes egy 1943-as beszédének szövegét — amit Heller Farkastól kapott meg — már 1949-ben olvasta. Kortársak! És egy megjegyzés a recenzióhoz. Bizonyítékául annak, hogy Keynes „1946-ban bekövetkezett halála után pedig két évtizedig – nem túlzás ezt mondani – a keynesianizmus lett a dogma”, Bod a republikánus Richard Nixon 1971-es „mi mind keynesianusok vagyunk” mondatát idézi. Ezt Nixon valójában az „aranyablak” bezárása kapcsán mondta. Jelentése: immáron senki sem hisz az aranystandardban.
Keynes és az aranystandard
Keynes és az aranystandard: egy könyv apropóján címmel posztom olvasható a Carl Menger Intézet blogján.
Nagypéntek
Elolvastam Žižek A Kommunista Kiáltvány megkésett aktualitása című esszéjét, aztán elmentem enni egy Big Mac hamburgert.
A nap idézete
Csak a német nyelv nevezi a pénzjövedelmet "megérdemeltnek". A franciák „nyerik", az angolok „aratják", az amerikaiak „csinálják", és a szegény magyarok „keresik".
André Kostolany
Bernstein 100Matek
Christopher Balding cikkét olvasom. Nem vonnám kétségbe a benne állítottakat, de a kínai gazdaság — lassan évtizede tartó — évről évre csökkenő növekedési rátájának van egy triviális magyarázata. Nevezetesen: a GDP abszolút értékének növekedése. Az előző évtized éveit jellemző 10 százalék körüli vagy afölötti éves növekedési ráta ui. jelenleg azt jelentené, hogy a kínai gazdaság évente a spanyol GDP-vel növekedne abszolút értékben. Az aggodalommal konstatált 2018-as 6,6 százalék növekedés valójában még mindig rendkívül magas. Ekkora éves növekedési ütem mellet tízévente megduplázódik a GDP, ami nehezen képzelhető el a glóbusz második legnagyobb gazdasága esetében. Abszolút értékben nézve a kínai gazdaság csak tavaly Svájcnyival bővült. Röviden: lesznek még ezek a növekedési ráták sokkal kisebbek is, szimplán a matek okán.
1984
Idehaza 1984-ben alakult meg a Soros Alapítvány. Az alapítvány azért nem Nyitott Társadalom Alapítvány néven jött létre, mert a nyitott társadalom elnevezés teljességgel elfogadhatatlan volt az elvtársaknak.
Reggel étek, este méreg
A pénzügyi represszió McKinnon- és Stiglitz-hatása, avagy gazdasági növekedés Kínában. Yiping Huang és Tingting Ge írása.
(...)
(Interjú Vona Gáborral. Vona panaszkodik: nincs középosztály, nincs polgárság. Nem sokkal előtte olvasom Tamás Gáspár Miklóstól: a legnagyobb liberális öncsalás, hogy Magyarországon nincs polgárság; „Dehogy nincs igazi polgárság! Baromi reakciós meg fasiszta, de attól még polgárság”. Vona esete a liberális öncsalással.)