Fejtő Ferenc 1980-as Mégiscsak a szociáldemokrácia: Fél évszázad reformkísérletei című könyvének 2006-os hazai kiadásához írt Epilógusában a következőt írja:

Németh Szilárd nem csak Rossini nyitányokban verhetetlen, kérem szépen, de a grunge is a kisujjában van. Emlékezzünk együtt Kurt Cobainre.

Mike Oldfield Magic Touch (1988)

Karl Marx A tőke művéhez anno Karl Kautsky írt „zsebkönyvet” azért, hogy a szabadidő és intellektuális felkészültség nélküli munkásokhoz is eljuthasson a vaskos és nehéz olvasmányt jelentő Marx opus nektárja. Thomas Piketty A tőke a 21. században művéhez Jesper Roine svéd közgazdász írt kis összefoglaló könyvet hasonló megfontolásból, ami nemrég idehaza is megjelent. És Roine kis könyvét elolvasva megerősödik bennem a gondolat: Piketty könyve csak látszólag vaskos, a mondandóját illetően valójában meglehetősen karcsú mű. Épp mint Roine zsebkönyve, ami egyébiránt ideális olvasmány mindazok számára, akik tényleg csak egyetlen vasárnap délelőttöt szánnának Pikettyre. (Nota bene Kautsky Marx-zsebkönyve talán Pikettynek is hasznára lenne.)

Geszler György Architektonikus konstrukció
Vivienne & Dirk Keilhack

(Tudom, mit olvasok idén nyáron.)

(A marxista Artner Annamária a Milton Friedman Egyetem tanára. Az élet kis pikantériája.)

Ludwig von Mises esszék csokorban.

Elolvastam Artner Annamária Marx 200 c. könyvét. És e kis könyv (mindössze 132 oldal) egyetlen hozadéka számomra egy Marx citátum (A tőke II. kötet XX. fejezete). A baloldali közgazdászok körében népszerű tézis szerint a gazdasági válságok oka az elégtelen kereslet, ami gyakran párosul azzal a vélekedéssel, hogy az elégtelen keresletnek pedig döntően az alacsony bérek az oka. Avagy a népszerű frázissal szólva: a munkások bére nem elég arra, hogy visszavásárolják a saját maguk által előállított terméket. Íme, akkor a citált Marx szöveg:

(Artner könyve máskülönben alig érdekesebb, mint egy „polgazd-jegyzet”. Találóbb cím lenne a Marx 50.)

Faith No More Crack Hitler (1992)

(Artner Annamária Marx 200 c. könyvének bemutatója. Krausz elvtárs a bemutató végén megállapítja: Varga Jenő a marxista válságelméletnek olyan kiváló tudója volt, hogy odáig vitte, hogy Sztalin gazdasági tanácsadója lett. Kérem szépen, van azért itten mire büszkének lennünk! (Nota bene Artner ezzel a fehér frizurával a slampos Helen Mirrenre emlékeztet.) Mindenesetre megrendeltem a könyvet.)

"mert virágzás, mert élet és örök" J. A.

Ady Endre
Egyedül a tengerrel

Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba.
Elment, nem látom többé már soha,
Elment, nem látom többé már soha.

Egy virágot a pamlagon hagyott,
Megölelem az ócska pamlagot,
Megölelem az ócska pamlagot.

Parfümje szálldos csókosan körül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül.

Egy Fárosz lángol messze valahol,
Jöjj, édesem, lent a tenger dalol,
Jöjj, édesem, lent a tenger dalol.

A daloló, vad tengert hallgatom
És álmodom az ócska pamlagon,
És álmodom az ócska pamlagon.

Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
Dalol a tenger és dalol a mult,
Dalol a tenger és dalol a mult.

1906.

Skidelsky rólunk.

Miles Davis Hannibal (1989)

Estefelé még bent vagyok az irodámban. Megjelenik az ajtómban egy idős takarítónő. Kopog, bejön. Egy takarítócégtől van. Némán kiveszi a szemeteszsákot a szemétkosárból. Aztán megszólal: a férje is cukorbeteg, felismeri a kidobott vércukor tesztcsíkokat. Nem túl illendő felütés beszélgetéshez, de nem haragszom. Beszélgetni kezdünk. Mégis igaz, az emberről sokat elárul a szemete. Meglehet, az idős takarítónő remek profilokat készít: hogy úgy mondjam, látja az embereket a szemeteszsákok mögött.

Ulu Grosbard 1984-es Zuhanás a szerelembe c. filmje Meryl Streeppel és Robert De Niroval szép.

A Nap egy csillag. A Tejútrendszerben, ami a galaxisunk, több száz milliárd hasonló csillag van. A Világegyetemben pedig százmilliárdnyi galaxis.

Benjamin J. Cohen Where Have All the Safe Havens Gone? c. cikke. Frissítés! Magyarul.

(Schiff András elmesél egy anekdotát Artur Schnabelről. Egyszer Schnabel karrierje csúcsán Berlinben egy kizárólag Chopin-művekből álló koncertet adott. Schnabel nem Chopin-játékáról volt híres, és a hangverseny kudarcnak bizonyult. A koncert után a művészszobában megjelent az egykori Liszt-tanítvány zongoravirtuóz Moriz Rosenthal, akinek Schnabel szabadkozva azt találta mondani: „Tudja, Rosenthal, én tulajdonképpen Chopin művészetének filozófiai aspektusaira akartam rávilágítani”. Mire Rosenthal azt válaszolta: „Tudom, Schnabel, maga egy igazi Chopinhauer!”)

Vettem egy horoszkóp magazint. Ki akar árván tévelyegni 2019-ben, ugye? Vakon fejest ugrani az ismeretlen jövőbe, hogy úgy mondjam, ukmukfukk?! Kellenek a fogódzók. És örömmel konstatálhatom, hogy 2019 a Merkúr éve lesz. Az én csillagjegyem ui. a Szűz, aminek köztudomásúlag a Merkúr az uralkodó bolygója. Kedvező csillagállás, gondolom. Igaz, az asztrológiai esztendő majd csak március 20-án kezdődik. A kelta horoszkóp szerint is március lesz a szerencsehónapom; rám talál a szerelem, ha jól értem. Az azték horoszkópom viszont kedvező anyagi helyzettel kecsegtet, és hosszú nyaralásra biztat, amit a kínai horoszkóp megerősít, kiegészítvén ezt azzal, hogy idén nyáron a passzív pihenési formát fogom preferálni, jelentsen az egyébként bármit. A kínai horoszkóp emellett őszre ígéri szellemi aktvitásom csúcsát, miközben az azték szerint ősszel lesz érzelmi életem a legmélyebb. Amik nem feltétlenül zárják ki egymást: ha éhes vagyok, nekem azt is a fejem érzi meg először. A hagyományos (nyugati) horoszkópom szerint novemberben megtapasztalom, hogy pénz nélkül is lehet boldognak lenni, amit köztünk szólva inkább kihagynék. Mivel a különböző horoszkópok egymástól eltérő szerencsenapokat ígérnek 2019-re, mindösszesen negyvennyolc szerencsenapom lesz, nem számolva ebbe a perzsa horoszkópom szerencsenapjait. A perzsa horoszkóppal, mely szerint Madár lennék, nem tudok azonosulni. Még plusz néhány további szerencsenapért cserébe sem. Én nem vagyok született forradalmár, mint a Vízöntő. Ezt határozottan el kell utasítsam. Egyébként a 2019-es karácsony nekem nem a házimunkáról fog szólni, állítólag. Ja, és a kínai asztrológia szerint a 2019-es a Disznó éve. Helló, röfik!

*

Van egy újévi szokásom. Minden év első napján meghallgatom Beethoven valamelyik szimfóniáját. Most épp az Eroicát hallgatom (Philharmonia Orchestra/Kurt Sanderling).

*

Elolvastam Berend T. Iván Naplementék c. dialóguskötetét. A kötetben Berend több ízben hangot ad jobb- és baloldali populizmusok globális megerősödése okozta aggodalmának, közben maga is balos populisták lapos frázisait pufogtatja: a neoliberalizmus, dereguláció és az obligát thatcher-reaganezés mellett a "pénzuralom és gazdaság diktatúráját" emlegeti. Hasonlóképp olcsó közhelynek számít manapság Keynes és Friedman éles szembeállítása, amatőr fogásnak, ami nem illik a világhíres gazdaságtörténészhez, az UCLA kutatóprofesszorához, az MTA volt elnökéhez. (Persze Berend véleménye nem egyszer eltér a balos katekizmustól. Pl. a szakszervezetek visszaszorulásának okát a fejlett országokban a gazdaságszerkezet átalakulásában látja, és nem a piacpárti politikusok szándékos rombolásában. (Főként az ipari munkásság volt korábban szervezett; a szakszervezetek kivált olyan nehézipari ágazatokra koncentrálódtak, mint bányászat, kohászat, nehézgépgyártás. Az elmúlt fél évszázadban éppen ezen ágazatok gazdasági súlya szorult vissza, illetve került Ázsiába, miközben a szolgáltató ágazatoké növekedett. A szakszervezetek szerepe azért csökkent, mert a bányászat szerepe csökkent.) (...)

Vincent van Gogh Cipők (1886)

(Szomorú hír: meghalt Ámosz Oz. Kattints!)