Világmegfejtő interjú Niall Ferguson történésszel.

(A komolyzene merőben szellemi presztízs-fogyasztás, ami egy bizonyos társadalmi státus és jövedelemszint felett a tiszteletreméltó jóravalóság kötelező eleme, épp mint a jófajta öltöny. (Kieg. lásd ehhez Adorno kultúrhallgató) Ezzel szemben a klasszikus zene elsőosztályú muzsikát jelent. A classicus szó jelentése: a legmagasabb osztályba tartozó. (A szó eredetileg a legmagasabb adósávba tartozó római polgárokat jelentette.))

Minden sertés átkozza meg atyját, ki e világra kúrta — szól Petri György verse. Világra kúrni. Ez jut eszembe a Németh-féle teleszülni szóról.

Buñuel érzés. (Emlékszem egy álmomra: idegen városban járok; állok egy magas tükör épület előtt, és nézek be a sötétített üvegfalon át; bent tágas márvány csarnok, teljesen üres, középen széles lépcsőfeljáró, amin cingár férfi kantáron vezet le egy fehér lovat; bemegyek az épületbe, a férfi a lóval eltűnt; felmegyek a lépcsőn, és napfényes, üres terembe érek; feltűnik Patrik, majd megszólal a zene, és táncolni kezdünk; piruettezünk, pipiskedve lábujjhegyen járunk, hadonászunk a karjainkkal, ám mindez merőben ökörködés, nevetve imitáljuk, mintha baletteznénk; aztán feltűnik Borisz, aki elismerő tapsba kezd a kis produkción.)

Kobayashi
2017. május 25.

Jackson Pollock Konvergencia (1952)

Kattints a képre!

Henry Hazlitt 1946-os klasszikus könyve az Ellenpropaganda.com oldalnak köszönhetően immáron magyarul is olvasható. A közgazdaságtan egy leckében a legjobb bevezetés a közgazdaságtanba.

(Kurt Cobain 1994 — Layne Staley 2002 — Scott Weiland 2015 — Chris Cornell 2017 (Kezdek komolyan aggódni Eddie Vedder miatt.))

Summer Girl
Durván rácsúsztam a Jamiroquai új albumára.

Veszprémy László Bernát cikkében Popper és a nyitott társadalom kapcsán Jásziról, bolsevizmusról és gulagról beszél. Ha Veszprémy olvasta volna Popper A nyitott társadalom és ellenségei könyvét, akkor tudnia kellene, hogy Popper megkülönböztette (9. fejezet) az utópista társadalomtervezést (kifejezetten utalva a szocializmusra) és az apránként történő változtatást (piecemeal social engineering) (pl. változtatás az adórendszeren). Popper a leghatározottabban elutasította az utópista tervezést. Alapvetően két okból: egy utópikus kísérlet „a kevesek erős központosított hatalmát követeli”, valamint „nem rendelkezünk semmiféle olyan tényszerű ismerettel, amely szükséges volna ahhoz, hogy egy ilyen nagyratörő igényt kivitelezzünk”. Utóbbihoz kapcsolódik Veszprémy másik súlyos tévedése: Poppernél nem az igazság állítólagos relativitásáról van szó, hanem az emberi tudás fallibilitásáról. Olvasni kellene a szerzőt! Nota bene a társadalmi átalakításról Popper álláspontja egyértelmű: nem ideális társadalmat kell építeni, hanem a létező hibákon javítani apránként történő átalakítással. Ugyanakkor örömteli, hogy a Magyar Idők olvasói találkozhatnak Popper, Hayek és Rand nevével (értő tolmácsolásban még örömtelibb lenne).

Rákosi Mátyás megváltoztatta a profilképét.

Keynes az Általános elmélet 21. fejezetében a mennyiségi pénzelméletet bírálja. A hatékony kereslet többnyire nem változik a pénz mennyiségével arányosan, miként az árak sem a hatékony kereslet növekedésével. A kereslet növekedése még a teljes foglalkoztatás elérése előtt szűk keresztmetszetek egész sorozatát hozhatja létre a gazdaságban, állítja Keynes, és a nominális bérek is emelkedhetnek. Végeredményében a pénzmennyiség növelése részben a termelést, részben az árakat emeli (a konkrét termelési tényezők kínálati rugalmasságának megfelelően). Amit tkp. úgy is megfogalmazhatunk: a pénzmennyiség növelése eltorzítja a relatív árakat és a termelés szerkezetét. Ugye hogy? Hansen írja ennek kapcsán: „gyakran azt mondják, hogy Keynes mindig teljes (aggregált) értékekkel dolgozik, és nem veszi figyelembe az egyes ágazatok helyzetét. Ez a fejezet (többek között) megmutatja, hogy ez nem mindig igaz”.

Helló, Napóleon!

Kattints a képre!

A szegény rokonok többnyire úgy vélik gazdag rokonaik élete felszínes, üres és elidegenült; vagy egyenesen romlott és dekadens. A szegény rokonok az életüket boldogabbnak és szeretetteljesebbnek gondolják; természetesebbnek, mélyebbnek, emberibbnek – tkp. gazdagabbnak, amennyiben intenzívebben élik meg az emberi létezést. Ugyan mit tudhatnak a gazdag rokonok a belső életről, az ember legmélyebb gondjairól, örömről és bánatról!

A szegény rokonok valójában neheztelnek: a gazdag rokonokról való lesújtó véleményük forrása a sértettség. Nietzsche szerint a sértett emberek, akik nem tudnak valóságos elégtételt venni, morális elégtételt vesznek: sérelmük okozóját rossznak mondják, önmagukat jónak; sérült önérzetüket morális fölényük gondolatával állítják helyre. A szegény rokonoknak a gazdag rokonokról alkotott rossz, illetve saját magukról alkotott jó véleménye pusztán szublimált ressentiment.

Isaiah Berlin a nacionalizmus szellemtörténeti forrását Johann Gottfried von Herder történelemfilozófiájában fedezi fel, amit a sértett német önérzet produktumának látott. A 17. század nyugati világát politikailag és kulturálisan a franciák uralták; Németország nem vett részt a Nyugat felemelkedésében; a német fejedelmi udvarok és városok provinciálisak. Semmi sem sebezhet mélyebben, mint a gazdag szomszédok megvetése és atyáskodó toleranciája. Herder teóriája az individuális kultúrákról, vélekedik Berlin, a francia felvilágosodás univerzalizmusával szembeni támadás, amit titkos neheztelés fűt, és aminek üzenete egyértelmű: nem vagyunk szegények és provinciálisak – a németek így szállnak le a bicikliről. A népek vagy kultúrák egyike sem magasabb rendű a többinél, egyszerűen csak különböznek; és legfőképpen nem állnak a történelmi fejlődés magasabb vagy alacsonyabb lépcsőfokán. Na persze a francia kultúra üres, felszínes és dekadens, míg a német kultúra színtiszta tradíció és mélység. Mit tudhatnak a franciák a belső életről, az ember legmélyebb gondjairól! A franciák rosszak, a németek jók.

A szegény országok is neheztelnek gazdag rokonaikra; és mennél elmaradottabbak, annál inkább. A felszínes, üres és hanyatló Nyugat tézise merőben ressentiment, a szegény országok ópiuma. A hirtelenjében újra megtalált nemzeti kultúra, a romlatlan szakralitás és eredeti népélet, pláne szembeállítva a vezető országok hanyatlásával, biztos jele az elmaradott nép sértettségének. (…)

U2 The First Time (1993)

Friedrich Hayek, a tervezés ellenfele, szól Paár Ádám cikkének címe a Magyar Nemzetben. Ám e cím pontatlan. Hayeknek ui. semmi gondja a tervezéssel. Az emberek folyamatosan terveznek: családot, karriert, üzletet. Gond akkor van, ha ezeket mások akarják tervezni helyettük. Ki tervez kinek, az itt a kérdés. A tervezés jó, feltéve, hogy nem a kevesek terveznek. 

A Nobel-díjas indiai közgazdász, Amartya Sen mint egy amerikai gimis tinifilm hőse?

(Történelmi tanulság, hogy a protekcionista gazdaságpolitikára protekcionizmus a válasz – a kereskedelmi háború. Trump politikája, vélekedik Douglas A. Irwin, nem annyira Amerikát fogja újra felemelni, hanem az Amerika-ellenes politikusokat. Mondjuk Mexikóban.)

Ma posztom olvasható a Kapitalizmus blogon. Popper és a nyitott társasalom, röviden.

BUSH Letting the Cables Sleep (Rooftop Live)

Az Ellenpropaganda.com oldalnak köszönhetően a szabadság barátai húsvétkor sem maradnak olvasmány nélkül.

Kattints a képre!