Kodály Zoltán Concerto (1939)
Chicago Symphony Orchestra/Paavo Jarvi

Paul Schutzer Couple, Italy (1963)

Gogol A revizor
Művészi élményben volt részem.

Elolvastam Robert Skidelsky Mennyi az elég? című könyvét. Mondanom sem kell, a mű keretét Keynes egy klasszikus esszéje, az 1930-as Gazdasági lehetőségek unokáink számára adja (magyarul 94-103. o.). Ebben az esszében Keynes belenéz a varázsgömbbe, és jósol egy merészet: száz éven belül (vagyis 2030-ig) az emberiség "gazdasági problémája" megoldódik — az egy főre eső GDP circa négy-nyolcszorosára növekszik majd, és az emberek heti 15 órát (napi hármat) fognak dolgozni; e gazdag világ pedig, ahogy Keynes fogalmaz, "először kerül majd szembe az ember valódi és örökös problémájával: hogyan használja a szabadságát, melyet a gazdasági kényszertől megszabadulva nyert — és hogyan éljen szabadidejével, melyet a tudomány és a kamatos kamat biztosít majd számára — arra, hogy bölcsen, kellemesen, és jól éljen".

A kötet Keynes e jóslatának értékelésével indul: Angliában (és az Egyesült Államokban) az egy főre eső GDP mára az 1930-as érték hatszorosára nőtt, szóval abszolút jár a pont, ellenben a heti munkaórák száma nem csökkent látványosan. Az 1930-as átlagos heti 50-ről 40 órára, és persze teljesen kizárt, hogy 2030-ra ez 15 órára csökkenjen, ahogy azt Keynes előre látni vélte, így erre nincs pont. És itten jön Skidelsky kérdése: mi végre gazdagodunk, ha egyébként nem dolgozunk kevesebbet? Mi végre a technikai fejlődés, ha ettől nem lesz több szabadidőnk arra, hogy "kellemesen, és jól éljünk"? Más szóval, mi végre a gazdasági növekedés hajszolása, ha egyébként nem tudunk "jó életet" élni, amennyiben nem jut idő családra, barátokra, egészségre, művészetekre stb.? Mennyi az elég? Miért nem lép ki az emberiség a mókuskerékből, hogy élvezni kezdje azt, amije van?

És Skidelskynek van válasza: mert összetévesztjük az eszközt a céllal; a gazdagság a "jó élet" eszközéből önálló cél lett; a gazdasági növekedést immáron önmagért űzzük, akár a jó élet feláldozásának árán is. És hogy miként jutottunk ide? A kötetnek a "fausti alkuról" szóló fejezete talán az egyetlen fejezet, miben feldereng valami koncepció. E szerint a kapitalizmussal (vagyis az ördöggel) való kiegyezés (az alku), vélekedik Skidelsky, mindig is azon a megfontoláson alapult (állítólag), hogy az majd elhozza nekünk a jólétet, amikor is az emberiség majd elrúghatja maga alól ezt az utálatos létrát, hogy végre helyre állhasson a társadalmi igazságosság. Keynes 1930-as esszéjében is megjelenik e gondolat: "Még legalább száz évig áltatnunk kell magunkat és másokat egyaránt, hogy a tisztességes a becstelen, és a becstelen a tisztességes; mert a becstelenség hasznos, a tisztességesség pedig nem az. Pénzéhség, uzsora és takarékoskodás  kell, hogy legyenek a bálványaink — legalább még egy kis ideig. Mert csak ezek vezethetnek minket ki a napvilágra a gazdasági kényszerűség alagútjából". E "fausti alku" valójában már A kommunista kiáltványban is tetten érhető: a kapitalizmus eltörli a feudalizmus csökött viszonyait, hatalmas termelőerőket fejleszt ki, ami aztán elvezet a "szükségszerűség birodalmából" a "szabadság birodalmába" (Engels), ahol az emberek reggel vadásznak, ebéd után kritikai kritikát olvasnak, délután halásznak, este meg állattenyésztéssel foglalkoznak amúgy szabadidős elfoglaltságként, mert a kommunizmus a szabadidő felszabadításáról szól.

Mindazonáltal, sajnálkozik Skidelsky, nem stimmel ez az alku, amennyiben a kapitalizmus méhében valahogy mégsem akaródznak megfoganni azok a termelési viszonyok, amelyek elpusztítanák azt. Hovatovább a kapitalizmus képes bármit önmagába integrálni, így belső ellentmondásai sem robbantják fel ezen ellentmondások kereteit; a kapitalizmus ui. képes bármit saját status quoján belül forradalmasítani, még a status quo elleni lázadást is, miként azt Marcuse Az egydimenziós emberben megénekelte. Az emberiség beleragadt ebbe az alkuba, és idővel elvesztette a célt szem elől. Sőt egy pillanatra fölmerül Skidelskyben a gondolat: a növekedési kényszert illetően talán nem is magában a kapitalizmusban van a hiba.

De Skidelsky nem lenne Skidelsky, ha ez lenne a végszó. (...)

„Németország a tökéletes példája az olyan országnak, amelyik javak előállításával tette magát gazdaggá. Sajnálatos módon, miután Görögország 1981-ben csatlakozott az Európai Unióhoz valójában csak egy újabb közel-keleti olaj-állam lett. Azzal a különbséggel, hogy Görögországnak nem olajkútja volt, hanem Brüsszelje; az pumpálta folyamatosan Athénnak a támogatásokat, segélyeket és alacsony kamatok mellett az eurót.

A természeti kincsek korrupciót szülnek azáltal, hogy érdekcsoportok versenyeznek a csapok irányításáért. És pontosan ezt történt Görögországban is, amikor az hozzáférést nyert a hatalmas euró hitelekhez és támogatásokhoz. A görögök természetes vállalkozó szelleme rossz irányba terelődött — a kormányzati forrásokért és megbízásokért folyó verseny irányába.„

 

Thomas L. Friedman The New York Times 2011. július 19.

Cikk az Indexen.

"Amikor a görög nyugdíjas megkapja és felveszi a tizenharmadik havi nyugdíját, nem csak önmagáért, de egész Európáért cselekszik" — Techet Péter írása. LOL

Batman: A sötét lovag. Hollywood felfedezte Batmanben a törvényen kívüli eszközökkel harcoló hőst, akinek Joker, a hibbant terrorista a legfőbb ellenfele, és akit csak úgy sikerül elkapnia, hogy lehallgatja Gotham City összes mobiltelefonját. Persze Lucius Fox, a Wayne Művek vezére — akit a bölcs ábrázatú Morgan Freeman alakít — végül megsemmisíti a megfigyelő rendszert ("Ez túl nagy hatalom egy embernek."). Igazán kedves gesztus.

***

Új buzzword a láthatáron. A szekuláris stagnálás kifejezést Lawrence (Larry) Summers dobta be még 2013 végén egy IMF konferencián, és azóta számos prominens közgazdász — Robert Solowtól Paul Krugmanig — szükségét érezte megnyilvánulni a kérdésben. A kifejezés eredetileg Alvin Hansentől származik, aki először egy 1938-as beszédében használta (Gazdasági haladás és hanyatló népszaporodás; magyarul ebben). Hansen anno úgy vélte, hogy az USA-ban a populáció növekedési üteme hosszú távon csökkenni fog (nem jött be), ami tartósan csökkenteni fogja a beruházási keresletet, ami viszont tartós gazdasági stagnáláshoz vezet (ez sem), hacsak nem tűnnek fel olyan — döntően a technikai innovációból származó — új beruházási lehetőségek, amelyek ellensúlyozzák a beruházásoknak a populáció hanyatlásából fakadó visszaesését. Nekem már az sem teljesen világos, hogy minek kellett Summersnek előbányásznia Hansen kifejezését, ha mindössze annyit kíván állítani, hogy a populáció növekedési üteme az elmúlt két évtizedben újra csökkenésnek indult az USA-ban, és ami állítólag a reálkamatláb természetes rátájának csökkenését vonta maga után — de még vagy öt másik okkal együtt persze. A legmulatságosabb viszont Paul De Grauwe, aki szintén nem szeretne lemaradni a szekuláris stagnálásról, sőt rögtön emeli is a tétet: ha valahol, akkor az eurózónában van igazán szekuláris stagnálás. De Grauwe előadja az ismerős — az adós államok és bleeding heart baloldaliak szívéhez közel álló — sztorit: minden felelőtlen adóshoz kell egy felelőtlen hitelező, és Európa gazdasági problémáiért (defláció, gyenge növekedés, magas munkanélküliség) valójában az ún. északi országok a felelősek, amennyiben az adósságválság kiigazítási folyamatának minden terhét az adós országokra hárítják. Ennek aztán persze végképp semmi köze Hansenhez meg 1938-hoz. Sokkal inkább a németek szokásos ostorozásához, amihez De Grauwe most épp az új buzzwordöt kapta föl. Csak hát olyan röhejes.

***

Indul! Unokaöcsém kétévesen imádta a porszívót. Rátenyerelt az indítógombra, és amikor a porszívó felzúgott, elkiáltotta magát: In-dul! Képes volt tizenötször eljátszani ezt egymás után ugyanazzal a lelkesedéssel. In-dul!

Kattints a képekre!

A miniszterelnök napozik. (A demokráciaexport is társadalmi mérnökösködés, üzeni könyvében Fukuyama neokon barátainak.)

Kattints a képekre!

"Európa pusztulásának nyomorúságos hétköznapjai. Európa kegyelemért könyörög az iszlámnak, csuklik és vonaglik az alázattól... Undorító ez a színjáték; Európát a gyávaság és az erkölcsi debilitás pusztítja el, a védekezésre való képtelensége és a nyilvánvaló erkölcsi kátyú, amelyből Auschwitz óta nem tud kikecmeregni..." Kertész Imre A végső kocsma (2014)

Kattints a képre!

Juj!

— Imádkozik velünk? Presbiteriánusok vagyunk.
— Bár megtisztel vele, hölgyem, de ez az én Bibliám!

***

Pezsgő. A koncerten összefutok Péterrel és Edinával. Péter rögtön meginvitál egy pohár pezsgőre, aztán a szünetben még egyre. A Brahms darab alatt már rendesen ég az arcom. Ennyi kis pezsgőbe így belepirulni...

***

Facebook?

***

Betongold. "A pénzügyi válság óta áramlik a pénz a német ingatlanokba, az árak hat év alatt 40-50%-kal nőttek. (...) Mi okozta a változást? A német megtakarítások az eurózónabeli ultraalacsony kamatok elől menekülve téglába és malterba, német szóval Betongoldba, betonaranyba áramlanak". 

Mark Rothko Cím nélkül (1953)

Olvasom a Mit tudtunk meg Wicksell és Fisher óta a makroökonómiáról? című tanulmányt a frissen megjelent Olivier Blanchard kötetben. Az 52. oldalon Simon Kuznets neve fonetikusan van írva, így: "Kuznyec". Nem egészen világos, hogy a fordító ezt pontosan miként képzelte.

Pogátsa Zoltán nekrológja

Sarkady Sándor

Bezerédi mélyvasút

Mi nem esik
Bezeréden:
Bucka nőtt a
Meseréten!
Földkupac nőtt,
Föld alatt lik -
Vakondok fúrt
Földalattit!
Ez aztán az alagút -
Bezerédi mélyvasút!

Merre jár a
Kormos bundás
Mélyvasúti
Szorgos munkás?
Ihol a kis
Masiniszta,
Mancsa közt egy
Nagy giliszta;
Uccu neki, fuss oda -
Most fogod meg, vagy soha!

Mi nem esik
Bezeréden;
Nyargalunk a
Meseréten:
Kerítsd! Szorítsd!
Ihol! Ihol!
Hol a vakond?
Nincs már sehol!
Fel is út, le is út -
Elvitte a
Bezerédi
Meseréti
Mélyvasút!

**

Utazik a pipitér

Ikva vize pici ér,
Partján nőtt egy pipitér.

Arra ballag kis Sanyó -
Mi van nála? - Kis hajó.

Csak kormányos kellene:
Kis pipitér, szállj bele!

Feltámad a sziszi szél,
Utazik a pipitér.

Integet a kis Sanyó:
Jó szerencsét, kis hajó!

Zimbabwénak jelenleg kilenc törvényes fizetőeszköze van: az amerikai dollár, az ausztrál dollár, az angol font, az euró, a japán jen, a kínai jüan (renminbi), az indiai rúpia, a botswanai pula és a dél-afrikai rand. A zimbabwei dollár viszont nem az. Mondanám, hogy teljes abszurditás, ha nem Zimbabwéról lenne szó, ahol egészen véletlenül az elnök-diktátor, Mugabe nyeri meg az állami lottót.

"A pornográf fénykép szintén egysíkú (nem erotikus fotóról beszélek; az erotikus olyan pornográfia, amiben zavar támadt, félrecsúszott). Semmi nem lehet homogénebb, mint egy pornográf fénykép. A pornográf kép mindig naiv, híján bármiféle szándéknak és kiszámítottságnak. Olyan, mint egy kirakat, amiben egyetlen megvilágított ékszer van. Pusztán egyetlen dolgot mutat: a szexet. A pornográf fotónak sosincs valamilyen másodlagos, alkalmatlankodó tárgya, ami képes lenne akár csak félig-meddig is elfedni, késleltetni vagy háttérbe szorítani a szexet. A contrario bizonyítéka ennek: Mapplethorpe egy nemi szervről készült felvételét pornográfból erotikusba fordítja azáltal, hogy az alsóruha szövetét közelről láttatja; a fotó többé nem egysíkú, amennyiben az anyag textúrája is felkelti az érdeklődésemet." Roland Barthes Világoskamra (1980)

Mario Draghi újévi gondolatai. Érdemes az első és az utolsó bekezdést összeolvasni. Igen, az EKB-nak olyan elnöke van, aki egy fél flekkes cikkben nem bír következetes lenni.

Alain Resnais (r.) Tavaly Marienbadban (1961)

"Mint a velük készült interjúkból kiderült, Resnais és Robbe-Grillet tudatosan alakította úgy a Tavaly Marienbadbant, hogy többféleképpen is lehessen értelmezni. De azért helyesebb, ha ellenállunk a kísértésnek, hogy értelmezni próbáljuk. A Marienbad a hatását képei tiszta, lefordíthatatlan, érzéki közvetlenségének köszönheti, és annak, hogy szigorú, bár szűkre szabott megoldásokat kínál a mozgófilm műfajának bizonyos problémáira." Susan Sontag Az értelmezés ellen (1964)