A "market" monetarista Scott Sumner szerint nem a subprime válság indította el a világgazdasági válságot, hanem a FED szigorú(!) monetáris politikája: szemben a szokásos éves 5-6 százalékos rátával, 2007 februárja és 2008 áprilisa között az Egyesült Államokban mindössze 1 százalékkal növekedett a monetáris bázis. A recesszió csak rontott a subprime válságon, de nem okozta azt.
Babos Gyula, László Attila és Tátrai Tibor nyomják a bluest a Bartók színpadán
2013. október 25. (saját fotó)
Szergej Prokofjev: II. (g-moll) hegedűverseny, Op.63
Kelemen Barnabás/Győri Filharmonikus Zenekar/Alpaslan Ertüngealp
2013.10.19. (saját fotó)
Steve McQueen (r.): A szégyentelen (Shame) (2011)
Oren Moverman (r.): Rampart (2011)
Mike Cahill (r.): Felettünk a Föld (Another Earth) (2011)
Juan Antonio Bayona (r.): A lehetetlen (The Impossible) (2012)
Christopher McQuarrien (r.): Jack Reacher (2012)
Joe Wright (r.): Anna Karenina (2012)
Három hete fedeztem fel, hogy szeptember végén lejár a személyi igazolványom. (Egész pontosan egy postai ügyintéző hívta fel rá kedvesen a figyelmemet, amikor flepni ellenében kiadott egy csomagot.) Én akkor rögtön telefonáltam az okmányirodára, és mára adtak időpontot. Ma az okmányirodában viszont csak egy ideiglenes igazolványt kaptam, mert a meglévő már lejárt, szóval egy hónap múlva fáradjak vissza. Roppant logikus. De az én hibám, miért az utolsó hetekben veszem észre, hogy le fog járni a személyim. Nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy amikor az okmányirodában az ügyintéző hölgy közölte, hogy ma csak egy ideiglenes igazolványt kapok, én némi lakonikus malíciával, de azért vidáman azt mondtam neki: "Egy valóban szabad országban az embereknek nem is lenne személyi igazolványuk". Na erre megkaptam a méltó választ, a hölgyből kibukott az arrogáns protofasiszta bürokrata: "Örüljön, hogy nem egy chipet kap a bőre alá!" Jézusmárja, hát tényleg örülök. Elvégre az alkaromra is tetoválhatnának egy azonosító számot.
***
Ma negyven éve halt meg Ludwig von Mises. Ennek alkalmából meghatározatlan időre kitettem ide oldalra egy "Napi Mises" oldaldobozt.
Bele kezdtem Brzezinski Stratégiai vízió című kötetébe. Az "amerikai álom" máig létezik, írja B. Az Egyesült Államok továbbra is őrzi régi imázsát, mely szerint a "lehetőségek hazája" lenne, ahol mindenki "megcsinálhatja a maga szerencséjét". Mindazonáltal "halványul" ez az álom: "Amerika immár néhány európai ország mögé került a felfelé irányuló jövedelmi mobilitás tekintetében". (81. old.)
Ámde hol az európai álom, kérdezheti erre a könyv olvasója. Van-e bármiféle "európai álom"? A minap arra gondoltam, ha van "európai álom", akkor az valószínűleg a korengedményes nyugdíj. És most azt látom Brzezinskinél: az EU bizony "túlságosan öntelt, s úgy viselkedik, mintha a központi politikai célja az lenne, hogy a világ legkényelmesebb szociális otthonává váljon". (61. old.)
Marek Kanievska (r.): Pénzt és életet (Where the Money Is) (2000)
Stephen Daldry (r.): Az órák (The Hours) (2002)
Tanya Wexler (r.): Hisztéria (Hysteria) (2011)
Bennett Miller (r.): Pénzcsináló (Moneyball) (2011)
George Clooney (r.): A hatalom árnyékában (The Ides of March) (2011)
Robert Lorenz (r.): Az utolsó csavar (Trouble with the Curve) (2012)
Arthur Miller Salemi boszorkányok című drámája a Győri Nemzeti Színház színpadán. (2013. szept. 29.) (saját fotó)
Elolvastam Mihályi Péter A magyar gazdaság útja az adósságválságba, 1945-2013 című könyvét. Kis 200 oldalas kötet, amiből circa 130 oldal a szöveg, a többi függelék. Szinte egyvégtében olvasható, sok koncepcionális elgondolás nincs benne, inkább história. Alig több, mint a szerző - a kötettel azon című - promóciós cikke az ÉS-ben. Ámbár akad benne néhány (számomra) érdekes adalék: pl. 1989. augusztus 25-én egy titkos német-magyar csúcstalálkozón Helmut Kohl kancellár többször is felvetette, hogy az 50 ezer keletnémet állampolgár Ausztriába történő kiengedéséért cserébe az NSZK átvállalná a magyar államadósság egy részét, de Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter nem kértek belőle. Máskülönben sok konklúziója nincs a könyvnek, túl azon, hogy az adósság rossz. Meg hogy "2006 óta az ország elsődleges problémája nem az államadósság, hanem a háztartások és a vállalati szektor magas eladósodottsági szintje". Hallatlan.
Ha valamihez, akkor ezekhez a fotókhoz bizonyosan illenek Pascal magasröptű szavai: "Ha elgondolkozom rajta, milyen rövid ideig tart az előtte volt és utána következő öröklétbe vesző életem, milyen kicsi az a tér, amelyet betöltők, sőt az is, amit látok, az általam nem ismert és rólam nem tudó terek végtelenségében elmerülve, megrémülök, és döbbenten kérdezem, miért vagyok éppen itt és nem másutt, mert ennek nincs semmi magyarázata, miért inkább itt, mint ott, miért éppen most és nem máskor. Ki helyezett engem ide? Kinek a parancsára és kinek a határozatából rendeltetett számomra éppen ez a hely és ez az idő? Memoria hospitis unius diei praetereuntis (Az egy napig időző vendég emlékezete)." Gondolatok 205. töredék (Kattints a képre!)
Art Linson (r.): Ahol a bölény dübörög (Where the Buffalo Roam) (1980) (5*)
Mira Nair (r.): Amelia (2009)
Szabó István (r.): Az ajtó (2012)
Bajnai Gordon, az Együtt-PM miniszterelnök jelöltje Ayn Rand Atlasát olvassa ("durva félreértésektől hemzsegő" magyar fordításban (Lobster)). Vagy legalábbis ott van a polcán. (a kép ősforrása)
Olvasom a Helikon kiadó Hallgatni akartam címet viselő új Márai kötetét. Az "Anschluss naplója", egy polgár hangulatjelentése a "keresztény, nemzeti" Magyarországról, a Horthy-rendszer mint "neobarokk fasizmus" (Mihancsik Zsófia az egészet fejből megtanulja, mint antik hellének anno az Iliászt). Az írás nulla fokához érek: Márai fontoskodó tudálékossággal értekezik arról, vajon milyen feladata lehet még a polgárnak az "eltömegesedett világban" (1949-ben). Ezt írja: "[A] kapitalista termelési rend csak akkor tud az eltömegesedett világban egyénnek és tömegnek életformát mondani, ha emberszabású egyezkedést köt a szocializmussal". ("életformát mondani", "emberszabású egyezkedést köt" - juj). Mi lesz hát a polgár dolga? Ahogyan a polgárság egykoron "átvezette a világot a feudalizmusból az alkotmányos parlamentarizmusba", úgy vezetné most át a "tömegeket a kapitalizmus életformáiból egy emberi mértékkel mérhető, a kereszténység igazi alapelvei szerint felépített nyugati szocializmusba". A polgárság mint a proletariátus élcsapata. (Mondjuk, Marx is látta: mivel a polgári tudat a legfejlettebb tudat, így az első kommunisták szükségképpen a burzsoáziából kerülnek ki). Márai a "kapitalizmus és szocializmus közötti nagy megbékélésről" írva "Harmadik Útról" beszél. Néhány oldallal elébb Wilhelm Röpkét emlegeti (az egész "eltömegesedés" problematikát tőle veszi). Gyanítom, ez a bizonyos "Harmadik Út" Röpke 1943-ban idehaza is megjelent A harmadik út: korunk társadalmi válsága könyvéből jön. Ha így van, Márai valamit alaposan félreért.
"(...) a Sorstalanságban egy kissé magasabbra emeltem a nívót. Ott egy polgári családot írok le, holott mi inkább az alsó középosztályhoz, a kispolgársághoz tartoztunk. Apám még az árut sem tudta kifizetni, amivel kereskedett: „bizományba” kapta a deszkát a nagykereskedőtől, egy bizonyos Galambos úrtól, akinek fatelepe volt valahol Újpesten. Óriási terület a szabad ég alatt, a végeláthatatlan deszkarakások fölött ködfoszlányok ingadoztak, amikor egy látogatása alkalmával az apám engem is magával vitt hozzá. Ősz lehetett, s az ősznek olyan színe volt, akár Galambos úrnak. Galambos úr ugyanis a szürke legkülönfélébb árnyalataiból tevődött össze: szürke volt az öltönye, galambszürke kalapot viselt, és úgyszintén szürke, valódi kamásnit, az oldalán apró gombokkal. Szürke volt a szeme is, meg a rendkívül ápolt, elegáns bajusza."
Kertész Imre: K. dosszié
Heim Péter szerint 305 forinton kellene rögzíteni az euró árát, mondván, az kiszámíthatóvá tenné az országot. És 694 százalékos infláció esetén valóban megfontolandó a felvetés, bár még ekkor sem biztos, hogy jó ötlet. Mindazonáltal Heim úr javaslata remek apropó arra, hogy felidézzük magunknak Milton Friedman intelmét: "Pegged exchange rates can be maintained for a time by governmentally arranged capital flows, by foreign exchange controls, or by restrictions on international trade. But there is ample evidence by now that these are at best temporary expedients and generally lead to the conversion of minor problems into major crises."
Olvasom Lengyel László és Surányi György Határátkelés című "beszélgetőkönyvét". Surányi az argentin válság kapcsán azt mondja, idézem: "ott 2001 végétől és 2002-ben, az árfolyam 300 százalékkal értékelődött le" (416. old.). 300 százalékkal! Surányi nyilván azt akarja mondani, hogy a peso árfolyama harmadára esett a dollárral szemben. Csak az ugye nem 300 százalékos leértékelődés, hanem 66,7 százalékos (a tényleges érték 70,2 százalék). Elképesztő.
XIII. Győri Könyvszalon 2013. október 27. (saját fotó)
Most meg páleszozás van (2013. szeptember 21.) (saját fotó)
A Pálffy Söröző teraszáról operapiknikre látni 2013. augusztus 31.