Kitől származik az alábbi idézet?
 
A szocialisták régtől fogva fejlődést ígértek. Volt idő, amikor a harmadik világ országai úgy tekintettek Sztalin ötéves terveire, mint a tökéletes mintára, amivel egy elmaradott nemzet a XX. századba repítheti magát. És még azután is, hogy a Szovjetunió már elvesztette a progresszió auráját, számos értelmiségi hitt abban, hogy a szegény nemzeteknek csak úgy van reményük kitörni a csapdából, ha elvágják magukat a fejlettebb gazdaságokkal való versenytől. Mindazonáltal a ’90-es évekre már voltak példák, amik azt mutatták, hogy mégis van lehetőség a gyors fejlődésre. Méghozzá nem a büszke szocialista izoláció által, hanem éppen a globális kapitalizmusba történő legteljesebb beintegrálódással.
 
a) Milton Friedman
b) Paul Krugman
c) Monica Lewinsky
d) Bill Gates
e) Kofi Annan

Tovább a helyes válaszra?

Scott Joplin The Easy Winners (1901)
Itzhak Perlman/Andre Previn

Leonard Bernstein Divertimento: Pulykaügetés (1980)
BBC Symphony Orchestra/Leonard Slatkin

Sietve megvettem a Heti Válasz új számát, hogy elolvassam Schmidt Mária írását Kertészről. És némiképp csalódást okoz, hogy a szöveg nagy része idézet. Igaz, remek idézetek, főként Kertész esszéiből és naplójából. De Schmidt idézi az elhíresült "holokausztbohócos" – "holokausztbizniszes" tavalyi Népszabadság Kertész-interjút is. És politikát emleget. Szóval mindössze ehhez lenne egy apró észrevételem, mert magam úgy vélem, Kertész számára a "holokausztbiznisz" valójában holokauszt-ipart jelent. Azt, hogy Auschwitz emléke "instrumentalizálódik": az egykori haláltáborok turista látványosságok lesznek, ahol a sok kíváncsi voyeur vadul fényképezik, és ezáltal "morzsánként, de szorgosan elhordja a dolgok jelentőségét" (A nyomkereső). Kertész egyértelműen az "emlékezéskultúra" kapcsán használja szavait. Ámde Auschwitz mégsem Disneyland, és a Holocaust iparszerű, instrumentális emlékezet-kultúrája valójában banalizálja a rettenetet, és otthonossá teszi a "botrányt". Kertész írja A száműzött nyelv című esszében: "Azt gondolom, hogy ez az igazi problémája mindazoknak, akik ma még – vagy ma újra – beszélni akarnak a Holocaustról. Ez az oka, hogy mennél többet beszélnek róla, annál kevésbé tűnik érthetőnek. Ez az oka, hogy minél több Holocaust-emlékmű létesül, annál inkább távolodik, historizálódik maga a Holocaust". Kertész írói problémája éppen az, hogy miként lehet úgy beszélni a Holocaustról, hogy ezáltal ne tegyük azt banálissá. Mert elmondva minden tragédia banális. El lehet-e mondani a haláltáborok botrányát azzal, hogy gépfegyveres férfiak álltak a peronon? A hagyományos narráció ui. mindent anekdotává változtat. Következésképpen minden emlékezés ismerős, horribile dictu már-már unalomig ismert sablonos történetté fokozza le a Holocaustot, ami által eltávolodunk a „botránytól”, és belesimítjuk komfortos világunkba. Könnyen megeshet, hogy a múlttal való „szembenézősdi” egy ponton túl eltávolít a múlttól. Kertész valójában attól tart, hogy miközben íróként azért küzdött, hogy megteremtsen egy új nyelvet a Holocaustnak, végül maga is egy Nobel-díjas látványosság lett, a Holocaust-Disneyland egy újabb kelléke, egy lefényképezhető Holocaust-bohóc, és ezáltal maga is akadálya lett a megértésnek. Az ünnepelt író integet a tribünről, és mindenki úgy érezheti, minden rendben van.

Ha két ember beszélget, egy harmadik csuklik.

Az ember egy pillanatra nem figyel oda, és egy barokk esküvői felvonulásban találja magát.

Két remek könyv, remek áron. Kattints a képekre!

Szexi Közgazdaságtan?

Kattints a képekre!

Ár-bér spirál, Phillips-görbe, Nixon '71-es bér- és árszabályozása az USA-ban az infláció megfékezésére. Ó igen, azok a '70-es évek! Úgy tűnik, nem múltak el teljesen: magasabb bérekkel a nagyobb inflációért! Gratulálok.

Néhány nappal ezelőtt megvettem Tony Blair Új-Britannia című könyvét kemény 250 forintért (ennyiért nem lehetett otthagyni). Gondoltam, ma beleolvasok. Blair 1995. május 22-i előadása a City Universityn: A brit kísérlet – analízis és alternatíva. Még csak pár oldalnál tartok, de hemzseg a félrefordítástól. "Az inflációkezelés átmeneti kudarcai tartósan kedvezőtlenül befolyásolják a tényleges gazdaságot". Nem kell  ismernem az eredeti szöveget, hogy tudjam: "a reálgazdaságot". Másik gyöngyszem: "[A] '80-as évek végét a kereskedelem és a folyószámla-egyenleg deficitje árnyékolta be". Helyesen: "[A] '80-as évek végét a külkereskedelmi- és a folyó fizetési mérleg deficitje árnyékolta be". "Kincstári politika" szemben a monetáris politikával. Ilyenek. Oké, lehet hogy a fordító (akinek a neve egyébként nincs föltüntetve, sem a kötet kiadási éve) remekül fordít Martin Amist. Viszont valamit akkor sem értek. A gazdaságpolitikát olyan monetáris célokhoz alakították, mint "a pénzbeli GDP növekedési üteme, az átváltási ráta, vagy maga az infláció". Átváltási ráta? Az ugye valutaárfolyam akar lenni. Aztán még ugyanazon az oldalon: "az árfolyam-mechanizmus, (ERM, Exchange-rate Mechanism) a teljesen kibontakozott árfolyamrezsim 1990 és '92 között". Ugyanazon a lapon tudja is meg nem is?

Pearl Jam: Last Exit

Olvasom Ulrich Beck A német Európa című 2012-es könyvét. Beck úgy látja, hogy a németek ugyan nem kívánnak már Európa urai lenni, viszont tanítómesterei annál inkább. Angela Merkel korrepetálni vágyik a déli államokat takarékosságból és felelősségtudatból. Tanári pálcájával a táblára mutat. Erste Lektion: Agenda 2010. Hallgasd és ismételd! Ilyesmi. Beck szerint Merkel felettébb arrogáns, amennyiben úgy véli, ami jó volt Németországnak, az jó kell legyen Európának is, és ahogy anno Kohl német csodát ígért a keletnémeteknek, Merkel most egész Európának ígéri. Más szóval – szól Beck vádja – Merkel abszolutizálja a német tapasztalatot, és nincs tekintettel más országok sajátos kulturális, szociális stb. tapasztalataira. Nincs univerzális recept. (Persze Beck máskülönben a szabványosított uborkaméretek híve.) Unalmas közhely. Mindazonáltal Beck figyelmen kívül hagyja, hogy a közös valuta hívei az euró bevezetésekor arra számítottak, hogy az "északi" és "déli" országok gazdaságai szépen konvergálnak majd egymáshoz. Miközben az inflációra, költségvetési hiányra, alacsony termelékenységre stb. hajlamos déli országok lassan "visszatérnek az erény útjára", addig az északi országokban is fokozatosan növekedni fognak az állami kiadások, a bérek, a kamatok, az infláció, oszt’ valahol félúton összetalálkoznak ugye ("egysebességes" lesz holnapra a világ). De tudjuk, hogy nem így történt. Angela Merkelnek pedig nyilván nem akaródzik feladni a II. világháború óta uralkodó német gazdasági ideológiát, az ordoliberalizmust, amit az ország teljes elitje támogat, nem csupán a jobboldal, és amit sikerük… Blablablablaaaa

Egy kis libertárius eszmefuttatás olvasható az ember jogairól  A Szabadság Filozófiája facebook oldalon, amihez magam csak annyit jegyeznék meg, hogy minden jog értelmezhető tulajdonjogként, amennyiben a tulajdonjog eredendően a dolog feletti rendelkezés jogát jelenti. Az alapvető emberi jogok is levezethetők abból az elgondolásból, miszerint mindenki saját életének kizárólagos tulajdonosa, így kizárólagosan rendelkezik a teste és lelke fölött. Mert hát miért is nem vehetem el valaki más életét? A válasz nagyon egyszerű: mert nem az enyém. Én magam nyugodtan kiugorhatok az ablakból és szétloccsanthatom a testemet az aszfalton, mert az én testem az enyém, ergo azt csinálok vele, amit akarok. Más ember testét viszont nem loccsanthatom szét az aszfalton, mert az meg nem az enyém. És ennyi.  Valójában ugyanazon az alapon nem törhetem össze valaki más csontjait, amiért a kocsiját sem. Mert nem az enyém. Miért nem erőszakolhatok meg pl. egy nőt? Mert a nő teste nem az enyém, ezért nem is rendelkezem fölötte. A nő rendelkezik fölötte, mert az övé. És persze ugyanezért nincs joga senkinek megerőszakolni engem. Mert az én testem meg az enyém, én döntöm el, mi történjék vele. A nőt ugyanazon okból nem vihetem el egy körre a beleegyezése nélkül, amiért a kocsiját sem vihetem el. Mert nem az enyém. Egy nő megerőszakolása azt jelenti, hogy elvitatjuk a nő jogát, miszerint kizárólagosan rendelkezik a teste fölött, vagyis elvitatjuk, hogy a teste csakis az övé. A nemi erőszak a tulajdonjog megsértése. A nemi erőszakot elkövető férfi azt mondja a nőnek: a tested nem a tiéd, hanem az enyém. A gyilkos azt mondja az áldozatnak: az életed nem a tiéd, hanem az enyém. Az élethez való jog is tulajdonjog. Az alapvető emberi jogaim pedig egyetlen dolgot jelentenek: nem vagyok a másé. Az emberi méltóság egyetlen dolgot jelent: nem azért létezem, hogy puszta eszköze legyek valaki más céljainak, – nem vagyok a másé. A libertáriusok szerint nincs egyéb jog a tulajdonjogon kívül, aminek alapja az ön-tulajdonlás. A testem és a lelkem veleszületett tulajdonom, ezért kizárólagos joggal rendelkezem az életemről, vagyis az önrendelkezés joga veleszületett jogom, pusztán azon tény által, hogy senki sem születhet az én életemre helyettem. Minden máshoz viszont mások önkéntes hozzájárulása szükséges.

Ki látható a képen?

a) Judi Dench 1992
b) Angela Merkel 1992
c) Etus a Szomszédokból 1992
d) Nastassja Kinski 2012
e) Nem tudom, nem vagyok idevalósi

Tovább a helyes válaszért?

A szabadság filozófiája 5 percben (via A Szabadság Filozófiája).

"Ismeri a szandi mandit? Az egy világszám!"

Gyarmathy Lívia (r.): Ismeri a szandi mandit? (1969)

Andrew Moravcsik 2010-es cikke arról, miért Európa a világ második nagyhatalma (ha nem épp az első), és hogy miért marad az még egy ideig (akár jelenlegi formájában is).  

"Voltak azonban más ellenzékiek is, akik a kivándorlás szabadságának kérdését sokkal nagyobb horderejű ügynek látták. Egyikük volt Andrej Szaharov. Amikor megkérdeztem tőle, miért támogatja oly buzgón a Jackson-féle törvénymódosítást, amely elsősorban a zsidóknak segített, azt válaszolta, hogy a zárt társadalomban a kivándorlás szabadsága csökkenti a kontrollt, amelyet a rezsim az alattvalói felett gyakorol. Ha egyszer az embereknek joguk van elhagyni az országot – magyarázta Szaharov –, attól fogva kevésbé félnek és függetlenebbek is lesznek. Márpedig ha kevésbé félnek és függetlenebbek, akkor könnyebben kiállnak azokért a jogokért, amelyeket mindenkitől megtagadtak.
Szaharovnak tökéletesen igaza volt. Azok, akik a kivándorlás szabadságot szűk perspektívájú kérdésnek látták, egyszerűen nem értették meg, hogy milyen veszéllyel járt ez a kérdés a Szovjetunió számára. Azáltal, hogy a rendszer megadta ezt a szabadságot, elveszítette a lakosság feletti uralmának egy jelentős részét, és ez aláásta a totalitárius társadalom egész szerkezetét." Natan Saranszkij

Krzysztof Penderecki: Gyászzene Hirosima áldozatainak emlékére (1960)
(Polish National Radio Symphony Orchestra/Penderecki)

Kattints a képre!

Balcerowicz: A korlátozott állam felé (2004) (tanulmány)

Röpke: A kollektivizmus krízise (1947) (részletek)

– És hol laknak a magyarok?
– Magyarországon.
– Az hol van?
– Ausztria, Csehország, Románia és Szerbia között.
– Ugyan, kérem, ezeket az országokat Shakespeare találta ki!

Enyedi Ildikó (r.): Az én XX. századom (1989)

Mindent egybevetve – népesség, GDP, export, haderő, az euró mint tartalékvaluta stb. – az EU tkp. a világ legnagyobb nagyhatalma. Ám e hatalom valahogy mégsem szembetűnő. Pl. senki nem beszél európai imperializmusról, antiglobalizációs tüntetéseken sem égetnek uniós zászlókat és nem csapódnak utasszállító Boeingek a brüsszeli Justus Lipsius épületbe. Miközben az Egyesült Államokat, Oroszországot és Kínát szokás utálni, addig Európával alapvetően mindenki barátságos. Az EU az első olyan nagyhatalom a történelemben, amely nem késztet más országokat az ellene való szövetkezésre. Azok inkább csatlakoznának hozzá. Az EU egyenesen olyan nagyhatalom, ami Nobel-békedíjat kap. És hogy miként lehetséges mindez? Mark Leonard szerint úgy, hogy az EU nem egy állam, hanem egyfajta network, aminek nincs szilárd központja, így hatalmának sincs igazán karakteres jelképe és megtestesítője. Ezért nem is olyan irritáló (nota bene Oregon, Michigan és Maryland államokat sem gyűlöli senki, csak az USA-t, mint olyat, illetve Washington DC-t), és ezért képes – világtörténelmi léptékkel mérve – gyorsan terjeszkedni.  Mert az EU egy klub. Ha az EU egy állam lenne, akkor bizony egy birodalmi állam lenne, ami most épp be akarja kebelezni Albániát. Így viszont egy elit klub, ahova Albánia be szeretne kerülni, és ezért önként vállalja, hogy megtanul késsel-villával enni. (Vegyük észre: az EU nem küld rajban F–16-osokat késeket meg a villákat ledobni, hanem az albánok maguk bizonygatják, hogy már nem esznek kézzel!) Az EU hatalma valójában abból fakad, hogy nem tűnik hatalmasnak, mert nem egy fenyegető egységállam vagy valami ahhoz hasonló batár. Röviden: ha az EU meg kívánja tartani „láthatatlan hatalmát”, akkor klubnak kell maradnia.