Bele kezdtem Brzezinski Stratégiai vízió című kötetébe. Az "amerikai álom" máig létezik, írja B. Az Egyesült Államok továbbra is őrzi régi imázsát, mely szerint a "lehetőségek hazája" lenne, ahol mindenki "megcsinálhatja a maga szerencséjét". Mindazonáltal "halványul" ez az álom: "Amerika immár néhány európai ország mögé került a felfelé irányuló jövedelmi mobilitás tekintetében". (81. old.)

Ámde hol az európai álom, kérdezheti erre a könyv olvasója. Van-e bármiféle "európai álom"? A minap arra gondoltam, ha van "európai álom", akkor az valószínűleg a korengedményes nyugdíj. És most azt látom Brzezinskinél: az EU bizony "túlságosan öntelt, s úgy viselkedik, mintha a központi politikai célja az lenne, hogy a világ legkényelmesebb szociális otthonává váljon". (61. old.)

Townes Van Zandt: Flyin' Shoes

Kattints a képekre!

Marek Kanievska (r.): Pénzt és életet (Where the Money Is) (2000)
Stephen Daldry (r.): Az órák (The Hours) (2002)
Tanya Wexler (r.): Hisztéria (Hysteria) (2011)
Bennett Miller (r.): Pénzcsináló (Moneyball) (2011)
George Clooney (r.): A hatalom árnyékában (The Ides of March) (2011)
Robert Lorenz (r.): Az utolsó csavar (Trouble with the Curve) (2012)

Arthur Miller Salemi boszorkányok című drámája a Győri Nemzeti Színház színpadán. (2013. szept. 29.) (saját fotó)

Elolvastam Mihályi Péter A magyar gazdaság útja az adósságválságba, 1945-2013 című könyvét. Kis 200 oldalas kötet, amiből circa 130 oldal a szöveg, a többi függelék. Szinte egyvégtében olvasható, sok koncepcionális elgondolás nincs benne, inkább história. Alig több, mint a szerző - a kötettel azon című - promóciós cikke az ÉS-ben. Ámbár akad benne néhány (számomra) érdekes adalék: pl. 1989. augusztus 25-én egy titkos német-magyar csúcstalálkozón Helmut Kohl kancellár többször is felvetette, hogy az 50 ezer keletnémet állampolgár Ausztriába történő kiengedéséért cserébe az NSZK átvállalná a magyar államadósság egy részét, de Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter nem kértek belőle. Máskülönben sok konklúziója nincs a könyvnek, túl azon, hogy az adósság rossz. Meg hogy "2006 óta az ország elsődleges problémája nem az államadósság, hanem a háztartások és a vállalati szektor magas eladósodottsági szintje". Hallatlan.

Most meg páleszozás van (2013. szeptember 21.) (saját fotó)

Ha valamihez, akkor ezekhez a fotókhoz bizonyosan illenek Pascal magasröptű szavai: "Ha elgondolkozom rajta, milyen rövid ideig tart az előtte volt és utána következő öröklétbe vesző életem, milyen kicsi az a tér, amelyet betöltők, sőt az is, amit látok, az általam nem ismert és rólam nem tudó terek végtelenségében elmerülve, megrémülök, és döbbenten kérdezem, miért vagyok éppen itt és nem másutt, mert ennek nincs semmi magyarázata, miért inkább itt, mint ott, miért éppen most és nem máskor. Ki helyezett engem ide? Kinek a parancsára és kinek a határozatából rendeltetett számomra éppen ez a hely és ez az idő? Memoria hospitis unius diei praetereuntis (Az egy napig időző vendég emlékezete)." Gondolatok 205. töredék (Kattints a képre!)

Vannak még, akik komolyan veszik a Mestert.

Art Linson (r.): Ahol a bölény dübörög (Where the Buffalo Roam) (1980) (5*)
Mira Nair (r.): Amelia (2009)
Szabó István (r.): Az ajtó (2012)

Bajnai Gordon, az Együtt-PM miniszterelnök jelöltje Ayn Rand Atlasát olvassa ("durva félreértésektől hemzsegő" magyar fordításban (Lobster)). Vagy legalábbis ott van a polcán. (a kép ősforrása)

És szenzációs vétel mindkettő!
(kattints a képekre)

Olvasom a Helikon kiadó Hallgatni akartam címet viselő új Márai kötetét. Az "Anschluss naplója", egy polgár hangulatjelentése a "keresztény, nemzeti" Magyarországról, a Horthy-rendszer mint "neobarokk fasizmus" (Mihancsik Zsófia az egészet fejből megtanulja, mint antik hellének anno az Iliászt). Az írás nulla fokához érek: Márai fontoskodó tudálékossággal értekezik arról, vajon milyen feladata lehet még a polgárnak az "eltömegesedett világban" (1949-ben). Ezt írja: "[A] kapitalista termelési rend csak akkor tud az eltömegesedett világban egyénnek és tömegnek életformát mondani, ha emberszabású egyezkedést köt a szocializmussal". ("életformát mondani", "emberszabású egyezkedést köt" - juj). Mi lesz hát a polgár dolga? Ahogyan a polgárság egykoron "átvezette a világot a feudalizmusból az alkotmányos parlamentarizmusba", úgy vezetné most át a "tömegeket a kapitalizmus életformáiból egy emberi mértékkel mérhető, a kereszténység igazi alapelvei szerint felépített nyugati szocializmusba". A polgárság mint a proletariátus élcsapata. (Mondjuk, Marx is látta: mivel a polgári tudat a legfejlettebb tudat, így az első kommunisták szükségképpen a burzsoáziából kerülnek ki). Márai a "kapitalizmus és szocializmus közötti nagy megbékélésről" írva "Harmadik Útról" beszél. Néhány oldallal elébb Wilhelm Röpkét emlegeti (az egész "eltömegesedés" problematikát tőle veszi). Gyanítom, ez a bizonyos "Harmadik Út" Röpke 1943-ban idehaza is megjelent A harmadik út: korunk társadalmi válsága könyvéből jön. Ha így van, Márai valamit alaposan félreért. 

"(...) a Sorstalanságban egy kissé magasabbra emeltem a nívót. Ott egy polgári családot írok le, holott mi inkább az alsó középosztályhoz, a kispolgársághoz tartoztunk. Apám még az árut sem tudta kifizetni, amivel kereskedett: „bizományba” kapta a deszkát a nagykereskedőtől, egy bizonyos Galambos úrtól, akinek fatelepe volt valahol Újpesten. Óriási terület a szabad ég alatt, a végeláthatatlan deszkarakások fölött ködfoszlányok ingadoztak, amikor egy látogatása alkalmával az apám engem is magával vitt hozzá. Ősz lehetett, s az ősznek olyan színe volt, akár Galambos úrnak. Galambos úr ugyanis a szürke legkülönfélébb árnyalataiból tevődött össze: szürke volt az öltönye, galambszürke kalapot viselt, és úgyszintén szürke, valódi kamásnit, az oldalán apró gombokkal. Szürke volt a szeme is, meg a rendkívül ápolt, elegáns bajusza."
Kertész Imre: K. dosszié

Heim Péter szerint 305 forinton kellene rögzíteni az euró árát, mondván, az kiszámíthatóvá tenné az országot. És 694 százalékos infláció esetén valóban megfontolandó a felvetés, bár még ekkor sem biztos, hogy jó ötlet. Mindazonáltal Heim úr javaslata remek apropó arra, hogy felidézzük magunknak Milton Friedman intelmét: "Pegged exchange rates can be maintained for a time by governmentally arranged capital flows, by foreign exchange controls, or by restrictions on international trade. But there is ample evidence by now that these are at best temporary expedients and generally lead to the conversion of minor problems into major crises."

Olvasom Lengyel László és Surányi György Határátkelés című "beszélgetőkönyvét". Surányi az argentin válság kapcsán azt mondja, idézem: "ott 2001 végétől és 2002-ben, az árfolyam 300 százalékkal értékelődött le" (416. old.). 300 százalékkal! Surányi nyilván azt akarja mondani, hogy a peso árfolyama harmadára esett a dollárral szemben. Csak az ugye nem 300 százalékos leértékelődés, hanem 66,7 százalékos (a tényleges érték 70,2 százalék). Elképesztő.

A Pálffy Söröző teraszáról operapiknikre látni 2013. augusztus 31.

Apuka a boltban azt mondja az ötéves forma kislányának: Na gyere, nézünk neked olyan mogyoróslófaszt, amit szeretsz.

Van egy kis borozás a Széchenyi téren

The Manhattan Transfer: American Pop

Kaposvár belvárosa kicsi, de csinos. Megnézem a Szász Endre kiállítást a Vaszary Képtárban. Ugyanaz a női arc százszor megfestve. Egy kávéház teraszán presszókávét szürcsölök, és olvasom az útra hozott könyvet. A vietnami háború során amerikai repülőgépek hatalmas mennyiségű hamis vietnami papírpénzt dobtak le Vietnam felett (az igazi helikopter pénz). A hamis bankón egy nyom nélkül leválasztható szelvény volt, amire az amerikaiak háború ellenes propagandaszöveget nyomtattak. A hamis pénz inflációhoz vezetett (az USA megfogadta Lenin híres intelmét, miszerint nincs biztosabb módja egy társadalom szétzilálásának, mint pénzének elértéktelenítése). Később eszem egy fenséges cézár salátát egy kis száraz vörösborral. Már ezért a salátáért megérte leutazni. Meghallgatom Fazekas Gergely zenetörténész rövid előadását az esti koncerten elhangzó művekről. A koncert utólsó darabja Bartók Divertimentója, amit a fesztivál művészeiből alakult kamarazenekar ad elő (Kelemen Barnabással az élén). Megtörténik a csoda, az elődás szenzációs. Még tart a tapsvihar, de én már a mosdóban injekciózom az inzulint a combomba. Kilépve a Szivárvány Kultúrpalotából száz méterre a főtéren játszani kezd egy rockzenekar. A Sweet Home, Alabamával kezdenek. Észre veszek a főtéren egy hagyományos (érmés, kagylós) nyilvános telefont. Kilépési pont a Mátrixból. Hosszú még az éjszaka.

nagyítás

Ligeti György: Szólószonáta gordonkára (1948-53) (Matt Haimovitz)

Úgy vettem meg George Jonas (alias Jónás György) magyar származású kanadai író, újságíró Történelem seprűnyélen című kötetét, hogy egyszer talán majd valamikor elolvasom, ha egyáltalán. Egy pohár sör árába került, nem veszíthettem vele. Aztán kíváncsiságképpen el kezdtem olvasni. Első oldal, második oldal, harmadik. A huszadik oldal körül világos lett, hogy a többi olvasnivalóm várhat (meg persze egyébként is). A könyv egyszerre önéletrajz és esszégyűjtemény. És roppant szórakoztató (még ha az esszészerű részek tartalmát illetően vannak is fenntartásaim). Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom!

Kis ízelítő a könyvből:

A legborúsabb években, amikor apám otthon tartózkodott, főzögetett és zongorázgatott, anyám a Vörös Csillag Traktorgyárba járt dolgozni. Megtartotta a könyveket, és továbbra is rendkívüli türelmet mutatott az őt körülvevő egyszerű emberek iránt. Azokban az években nyíltan lehallgatták a telefonokat - Sztálin még élt -, és amikor anyám időnként felhívta apámat a gyárból, mindig németül beszélt vele. Egy napon berendelték a (kommunista) párttitkár irodájába. A ragyás és alacsony Lajos elvtárs régen nagybátyám sofőrje volt, de megfelelő kiképzést kaphatott, mert anyámmal körültekintően viselkedett.
- Magda, az isten szerelmére - kérlelte anyámat -, abba tudná hagyni a német nyelvű telefonbeszélgetéseit? Az őrületbe kergeti a lehallgatókat.
- Ne aggódjon, Lajos -  felelte anyám a tőle megszokott méltósággal -, kelet-német nyelven beszélünk.

A Heti Világgazdaság friss számában összefoglaló cikk Acemoglu és Robinson könyvéről. A cikk kitér rá, hogy az eredeti  extractive vs. inclusive institutions terminusok a magyar kiadásban kizsákmányoló vs. befogadó intézmények néven szerepelnek, ami megtévesztő, amennyiben a kizsákmányolás kifejezés utalhat a marxi munkaérték-elmélet kizsákmányolás fogalmára, jóllehet a szerzők nem kívántak semmi ilyesmire utalni. A könyvről írt posztomban magam is „kizsákmányoló gazdasági intézményekről” írtam. Én egyáltalán nem tartom elhibázottnak a kizsákmányoló kifejezést, amennyiben érzékletesen adja vissza a dolog lényegét: kicsikar, kiprésel, kihajt. Ki tagadná, hogy pl. a robot feudális intézménye kizsákmányoló volt? És hát éppen erről szól Acemoglu és Robinson könyve: amíg a jobbágyság nincs "be emelve az alkotmány sáncai mögé", addig robot is lehet. Amíg a politikai intézményrendszer kirekesztő, addig a politikailag kirekesztett tömegek nagy valószínűséggel a politikai hatalmat birtokló oligarchikus elit gazdasági érdekeit szolgáló kizsákmányoló jellegű gazdasági intézményeknek vannak alávetve.