Két lemez szeptemberre - ajánló
Kattints a képekre!
hocinesze
Győri anzix
Filipp Szubbotyin zongoraművész és Jan Pařík klarinétművész délutáni koncertje a Zsinagógában. Itten épp Poulenc Klarinét-szonátáját játsszák.
Két ábra
Készítettem egy banális Móricka-ábrát. A vastag kék vonal a hazai nominális GDP alakulását mutatja 1995 és 2013 között (KSH adatok). Röviden: 2008-ig töretlen a növekedés, 2009-ben jött a visszaesés, majd 2010-től a GDP újra növekedésnek indul. A fekete szaggatott vonalak mutatják a növekedési trendeket. Az 1995 és 2008 közötti trendet követve 2013-ban a nominális GDP-nek valahol 35 ezer milliárd forint körül kellett volna lennie. Ehelyett 29 078 milliárd forint volt. Ha folytatódik a 2009-ben kezdődő új trend, jó ha 2020-ra elérjük ezt a 35 ezer milliárd forint GDP-t.
A következő Móricka-ábra a reál GDP alakulását mutatja ugyanerre az időszakra 2005-ös árakon számolva. Ez az ábra még dicstelenebb képet mutat. 2009 óta lényegében stagnál a gazdaság, és alatta van a 2005-ös GDP-nek. 2013-ban kb. 5 százalékkal.
Persze nem csak idehaza alakulnak így a dolgok, Európában és az USA-ban hasonló a helyzet. Hatalmas kibocsátási veszteségek mindenhol. De mindez eddig ordas közhely. Feltéve, ha van egyáltalán olyan, hogy kibocsátási veszteség. A keynesiánus J. Bradford DeLong szerint mindenesetre van. Ezért is véli úgy, hogy a "Nagy Recesszió" helyett ideje lenne más nevet keresni.
(...)
Gyermeki izgatottsággal várom az esti Kékszakállút. (Minden dél az övé most már, övé nehéz tűzpalástja, övé arany koronája, minden dél az övé most már.)
***
Végére érek a Merkelről szóló életrajzi kötetnek. Az utolsó oldalak egyikén azt olvasom, hogy 2009-ben a Mattel játékgyártó cég Kancellár Barbie névre keresztelt babája meghódította Németországot. A játékfigurát állítólag Merkelről "mintázták". Találok egy képet a hálón. Hát én nem is tudom.
9/11
Nem fogunk bocsánatot kérni azért, ahogyan élünk, és nem ingunk meg annak védelmében. Azoknak pedig, akik céljaikat terrorral és ártatlanok lemészárlásával akarják elérni, azt mondjuk: "A mi szellemünk erősebb és megtörhetetlen. Nem éltek túl minket, és mi legyőzünk benneteket!"
Barack Obama beiktatási beszédében (2009. január 20.)
Chips 2.
Szombat este tömeg a főtéren. Most épp egy Voices of 2014 névre keresztelt rendezvénnyel örvendezteti meg Győr polgárait a városvezetés. Belefutok volt középiskolai irodalom tanáromba. Megismer, beszélgetünk kicsit. Azt mondja, a mostani gyerekek jó képességűek meg hogy több lett a kortárs irodalom az anyagban. Eldicsekszem, hogy Kertész frissen megjelent naplóregényét olvasom. Kérdezi, milyen. Elered az eső.
***
Friderikusz Kertész-interjú. Szent István Rend. Friderikusz mint egy pincsi kutya, ami beleharap az ember bokájába, és nem lehet lerázni. Szemmel láthatólag szeretne kihúzni Kertészből egy, az Orbán-kormányt elítélő félmondatot. Ahogy egyébként az összes interjúalanyából, amelyik vonakodik a politikai állásfoglalástól. Rossz nézni.
***
A legjobb 20 magyar rock dal, állítólag. Hm. És a Sexepilt már meg sem akarják gyilkolni? :)
***
Az orvos a beteghez fordul, majd így szól:
- Nézze, uram, teljesen őszinte leszek magához. A maga betegségét kizárólag az alkohol okozza.
- Ó, igazán köszönöm, doktor úr! Maga az első, aki végre nem engem hibáztat!
Chips
Egy kevés barbecue ízesítésű kétszersültet majszolok. A csomagoláson az áll: kenyérchips. Egykori egyetemi albérlőtársam jut eszembe, aki a tepertőt disznóchipsnek hívta. Még most is nevetnem kell rajta.
***
Olvasom Bayer Zsolt cikkét. Benne egy költői mondat: "Ugyanez 2014-ben maga a romlás és a hanyatlásvégi Róma". Ez Verlaine Fáradtság című versének parafrázisa Szabó Lőrinc fordításában. "A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma".
***
Felteszem a Jamiroquai 2010-es Rock Dust Light Star albumát. Még nem ismerem. A nyitó dal rögtön megfog.
Beismerése mellett
Az Üdvhadsereg amerikai önkénteseinek, akik ’87-ben jöttek a pécsi JPTE-re angolt tanítani, olyannyira fogalmuk nem volt, milyen országba érkeznek, hogy az utazás előtt beoltatták magukat malária ellen. (Mintha legalábbis Szudánba indultak volna.) Írja Ferber Katalin Érdemeink beismerése mellett: A rendszerváltás kívülről és belülről című könyvében, mintegy annak jelzéseként, hogy anno a Nyugat milyen felületes ismeretekkel bírt a rendszerváltó országokról. Persze Ferber azt is írja, hogy Joan Robinson közgazdasági Nobel-díjas volt, ami viszont tényszerűen nem igaz. (Nota bene Ferber könyve 2010-ben jelent meg, Elinor Ostrom 2009-ben kapott Nobelt. Akkoriban még cikkeztek is arról, hogy Ostrom az első nő, aki megkapta a díjat. Mindegy.) Az olvasó emellett azt is megtudhatja Ferber Katalin könyvéből, hogy a neoliberalizmus valójában bolsevizmus (egészen pontosan: "A neoliberális logika emlékeztet a bolsevik forradalomra"), plusz a posztkommunista országok állítólag félresiklott rendszerváltásának Jeffrey Sachs 1990. január 13-i The Economist cikke az oka. Ezek tényszerűségét mindenki maga eldöntheti. A kötetet olvasva viszont egyvalami biztosnak tűnik: Ferber asszony jó eséllyel pályázhat egy katedráért a Kecskeméti Főiskola leendő közgazdasági és pénzügyi karán. Tarthatna kurzust pl. Friedrich List politikai gazdaságtanáról.
A látványcivilizáció
A könyv mélység. A könyv jó ízlés, jó erkölcs. A könyv kritikai érzék. És ha a könyvnek leáldozik, vele együtt oda mindannak, amit a könyv jelent. Mario Vargas Llosa A látványcivilizáció című kötete amolyan filippika az audiovizuális kultúra térnyerése ellen, ami háttérbe szorítja a Gutenberg-galaxist, és ezáltal felszámolja a szellemet. Az audiovizuális média nélkülözi a mélységet, természeténél fogva szórakoztató, banális és frivol. Valami light. A Nobel-díjas perui író úgy véli, az audiovizuális kultúra nem pusztán a magaskultúrát likvidálja, de behatol a tömegtájékoztatásba, a politikába, a vallásba, a szexualitásba, és mindent szórakoztató, banális és frivol látványossággá zülleszt. A könyvek nélküli audiovizuális világ lassanként felszámolja a humanizmust és a civilizációt, szól az üzenet. A látványcivilizáció a civilizáció hanyatlása. Persze Vargas Llosa kultúrpesszimista hozzáállásában nincs semmi újdonság: a nagypapák mindenkor rosszallón csóválják ősz fejüket, hogy senki nem olvas már Aiszkhüloszt, a dzsessz pedig megrontja a fiatalokat. Mindazonáltal a könyvet olvasva a bennem lakó Bayer Zsolt megállás nélkül bólogatott egyetértőleg: tisztára degeneráltak lettünk, bizony.
Reggel. És este.
Reggel. Szeretem ezt a késő nyári, kora őszi időt. A reggel egy kicsit már hűvös, de szikrázik a napfény. Ilyenkor a legtisztább a levegő, legkékebb az ég.
Este. Egy remek cikk Bryan Caplan tollából. Négy makacs előítélet a gazdaságról, ami biztos táptalajt nyújt az etatizmusnak: piacellenesség, kereskedelem(idegen)ellenesség, luddizmus, gazdasági pesszimizmus. Miként a reggeli kék ég, Caplan cikke is mentálhigiénés hatású. (via The Market Monetarist blog)
Kvíz
Kitől származik az alábbi idézet?
A szocialisták régtől fogva fejlődést ígértek. Volt idő, amikor a harmadik világ országai úgy tekintettek Sztalin ötéves terveire, mint a tökéletes mintára, amivel egy elmaradott nemzet a XX. századba repítheti magát. És még azután is, hogy a Szovjetunió már elvesztette a progresszió auráját, számos értelmiségi hitt abban, hogy a szegény nemzeteknek csak úgy van reményük kitörni a csapdából, ha elvágják magukat a fejlettebb gazdaságokkal való versenytől. Mindazonáltal a ’90-es évekre már voltak példák, amik azt mutatták, hogy mégis van lehetőség a gyors fejlődésre. Méghozzá nem a büszke szocialista izoláció által, hanem éppen a globális kapitalizmusba történő legteljesebb beintegrálódással.
a) Milton Friedman
b) Paul Krugman
c) Monica Lewinsky
d) Bill Gates
e) Kofi Annan
Tovább a helyes válaszra?
Szép nyári nap
Leonard Bernstein Divertimento: Pulykaügetés (1980)
BBC Symphony Orchestra/Leonard Slatkin
(...)
Sietve megvettem a Heti Válasz új számát, hogy elolvassam Schmidt Mária írását Kertészről. És némiképp csalódást okoz, hogy a szöveg nagy része idézet. Igaz, remek idézetek, főként Kertész esszéiből és naplójából. De Schmidt idézi az elhíresült "holokausztbohócos" – "holokausztbizniszes" tavalyi Népszabadság Kertész-interjút is. És politikát emleget. Szóval mindössze ehhez lenne egy apró észrevételem, mert magam úgy vélem, Kertész számára a "holokausztbiznisz" valójában holokauszt-ipart jelent. Azt, hogy Auschwitz emléke "instrumentalizálódik": az egykori haláltáborok turista látványosságok lesznek, ahol a sok kíváncsi voyeur vadul fényképezik, és ezáltal "morzsánként, de szorgosan elhordja a dolgok jelentőségét" (A nyomkereső). Kertész egyértelműen az "emlékezéskultúra" kapcsán használja szavait. Ámde Auschwitz mégsem Disneyland, és a Holocaust iparszerű, instrumentális emlékezet-kultúrája valójában banalizálja a rettenetet, és otthonossá teszi a "botrányt". Kertész írja A száműzött nyelv című esszében: "Azt gondolom, hogy ez az igazi problémája mindazoknak, akik ma még – vagy ma újra – beszélni akarnak a Holocaustról. Ez az oka, hogy mennél többet beszélnek róla, annál kevésbé tűnik érthetőnek. Ez az oka, hogy minél több Holocaust-emlékmű létesül, annál inkább távolodik, historizálódik maga a Holocaust". Kertész írói problémája éppen az, hogy miként lehet úgy beszélni a Holocaustról, hogy ezáltal ne tegyük azt banálissá. Mert elmondva minden tragédia banális. El lehet-e mondani a haláltáborok botrányát azzal, hogy gépfegyveres férfiak álltak a peronon? A hagyományos narráció ui. mindent anekdotává változtat. Következésképpen minden emlékezés ismerős, horribile dictu már-már unalomig ismert sablonos történetté fokozza le a Holocaustot, ami által eltávolodunk a „botránytól”, és belesimítjuk komfortos világunkba. Könnyen megeshet, hogy a múlttal való „szembenézősdi” egy ponton túl eltávolít a múlttól. Kertész valójában attól tart, hogy miközben íróként azért küzdött, hogy megteremtsen egy új nyelvet a Holocaustnak, végül maga is egy Nobel-díjas látványosság lett, a Holocaust-Disneyland egy újabb kelléke, egy lefényképezhető Holocaust-bohóc, és ezáltal maga is akadálya lett a megértésnek. Az ünnepelt író integet a tribünről, és mindenki úgy érezheti, minden rendben van.
Győri anzix
Az ember egy pillanatra nem figyel oda, és egy barokk esküvői felvonulásban találja magát.
