Antikrisztus című művében Nietzsche Jézust idiótának nevezi. Az idióta görög szó. Ha jól tudom, a következőt jelenti: különös, sajátos, önmagával azonos, csak rá jellemző. Az idióta ember tehát olyasvalaki, aki erőteljes, csak rá jellemző sajátosságokkal bír. Más szóval, öntörvényű ember.

Az individuum viszont latin szó. Jelentése: oszthatatlan. Az individuum olyan ember, aki oszthatatlan, mert minden körülmények között ugyanannak mutatkozik, ugyanaz a lényeg. Az ember persze többnyire megosztott: olyannak mutatkozik, mint amit a körülmények épp megkívánnak tőle. Másmilyen az ember, ha a főnökével van, másmilyen, ha a beosztottjával, megint másmilyen, ha a kedvesével, másmilyen, ha az anyjával.

Minél öntörvényűbb egy ember, annál inkább tűnik mások szemében valami nem e világból valónak. Flúgos egy kicsit a lelkem, mondják rá, csöppet idióta. Az önmagával azonos, öntörvényű személyiség mindig egy kicsit flúgosnak hat. És minél inkább eluralkodik egy emberen az öntörvényűség, annál jobban elhalványulnak körülötte a világ törvényei. Az abszolút öntörvényű, a leginkább individuum az őrült. Az őrült ember teljességgel nem e világból való, mondhatni egy saját, önmagával azonos, csak rá jellemző külön világa van, - mindig ugyanaz a lényeg, körülmények diktálta elvárásokhoz, idegen törvényhez egyáltalán nem igazodik. Világ a világban.

Nietzsche klasszika-filológus volt. Amikor Jézust idiótának nevezi, bókol.

Pilinszky János

Fátyol

Nincs nap. Nincs hold.
És nincs gyerekkor.
És főként föld nincs, anyaföld.

Nincs koporsó és nincs haza.
Nincs bölcső és nincs megvetett ágy,
fejünk alá igazitott halál.

Tűhegyen forog, aki él,
s a mi békénk, az se egyéb,
mint egy lekonyult szárny, mely ráalél,
mint egy levetett, vagy le se vetett
menyasszonyfátyol ájul rá a szögre.

Fityeg.

Fityegünk

Temetőnk sincs.

(1974-75)

Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

(1971-72)

Jóllehet manapság senki nem hirdeti Auschwitz újbóli megnyitását, vagy épp az árja népek teóriáját, ugyanakkor az >>ősfasizmus<< mégis szüntelenül (és fenyegetőn) lappang. Vélekedik Umberto Eco. A mindenkori fasizmus című esszéjében (In) Eco a fasisztoid mentalitás egy tucat jellemzőjét sorolja fel. Címszavakban: túlzott hagyománykultusz, ami elutasítja a felvilágosodást és a modernizmust, agnoszticizmusra való hajlam, elméleti szinkretizmus (Szent Grál legenda, primitív ősiség kultusz, rovásírás és new age mind együtt), idegenkedés a magaskultúrától, macsóizmus, a rögeszme, hogy a médiában kizárólag >>hülye komcsik és buzi liberálisok vannak<<, a titkos világhálózatok rögeszméje, a betolakodó idegenek rögeszméje, a másságtól való félelem, a parlamentarizmus lekicsinylése, a rögeszme, hogy a különvélemény árulás, az ellenséggel való megalkuvás, frusztrált középosztályi ressentiment stb. A mindenkori fasizmus kétségtelenül létezik.

Richard Eyre (r.): Nőies játékok (Stage Beauty) (2004)
Antony Cordier (r.): Hidegzuhany (Douches froides) (2005)
Michael Haneke (r.): A rejtély (Caché) (2005)
Andrei Kravchuk (r.): Az admirális (Admiral) (2008)

Edward Elgar: Változatok egy eredeti témára, Op.36 ("Enigma-variációk"):
I. Enigma-téma - II. Andante (ismeretlen előadók)

"Az embernek óvatosnak kell lennie olyan kiadások bevezetésében, amelyek egyszer elkezdve folyamatossá válnak, de bőkezűbb lehet olyan dolgokban, amelyek nem ismétlődnek." Francis Bacon: A kiadásokról (1597) (In Esszék) 

Benoît Delépine (r.): Aaltra (2004)
Laila Marrakchi (r.): Marokkó (Marock) (2005)
Duncan Jones (r.): Hold (Moon) (2009)
Jason Reitman (r.): Egek ura (Up in the Air) (2009)

Az árkontroll

(Részlet Ludwig von Mises Interventionism: An Economic Analysis című 1940-es művéből)

1. Az alternatíva: törvényi erő versus gazdasági törvény

Az árkontroll célja az árak, bérek és kamatlábak olyan értéken történő rögzítése, ami eltér azok szabadpiaci értékétől. Az árkontroll lényege, hogy a hatóság vagy egy, a hatóság által (nyíltan vagy hallgatólagosan) megbízott csoport rögzíti az árakat valamilyen minimum vagy maximum értéken. Aztán ezeknek a rendelkezéseknek akár karhatalmi erővel is érvényt szerez.

A piaci árakba való ilyetén beavatkozásnak a célja, hogy előnybe részesítse vagy az eladókat (minimálár előírásával), vagy a vevőket (árplafon előírásával). A minimálár lehetővé teszi, hogy az eladók jobb árat kérhessenek az általuk kínált javakért, az árplafon viszont a vevőknek teszi lehetővé, hogy olcsóbban juthassanak hozzá az általuk keresett javakhoz. A politikától függ, hogy épp mikor kinek kíván kedvezni, az eladóknak vagy a vevőknek. Így aztán van, hogy a hatalom árplafont vezet be, van, hogy minimálárt; van, amikor minimálbér van, és van, amikor bérplafon. Épp csak a kamatráta az, amire mindeddig még nem írtak elő minimális értéket, mindig csak plafont. A politikai számítás valahogy mindig csak az utóbbi megoldáshoz folyamodott.

A politikai gazdaságtan az árak, bérek és kamatlábak kormányzati kontrolljának zavaros gazdaságpolitikai vitáin túl fejlődött. Több száz, vagy inkább több ezer éve törekszenek már a hatalmak befolyásolni az árakat a maguk hatalmi apparátusával, súlyos büntetésekkel sújtva azokat, akik nem engedelmeskedtek rendeleteiknek. Számtalan élet veszett már ebben a küzdelemben. Meglehet, nincs még egy terület, ahol a karhatalom oly nagy buzgalommal használná a maga erejét, és nincs még egy terület, ahol a hatalom bosszúvágya lelkesebb támogatásra találna a tömegek részéről. De az árkontroll mégsem működött soha.

Ezek az elhibázott intézkedések egyúttal magyarázatot nyertek maguknak a filozófiai, teológiai és politikai irodalomban is, amely magyarázat a hatalom és a tömegek véleményét tükrözte. E szerint az emberek természetüknél fogva önzők és rosszak, a hatalom pedig túl sokáig volt gyenge, és túl sokáig vonakodott erőszakot alkalmazni, amikor kemény és könyörtelen uralkodókra lett volna szükség.

Az árkontroll egy speciális alkalmazásának vizsgálata vezetett aztán az igazság felismeréséhez. A különböző árkontroll jellegű intézkedések között különös jelentősége volt ui. a hatalom azon törekvésének, hogy olyan értéken tartsa a hamis pénzérméket, mintha azoknak teljes fémtartalmuk volna, és ezáltal fenntartsa az arany és az ezüst közötti cserearányt, illetve később a nemesfémek és a leértékelődött papírpénz közötti cserearányt. E hatalmi törekvések sorozatos csődjének magyarázatát viszonylag korán felismerték, és Gresham-törvénynek nevezték el. Ám e korai kezdetektől hosszú út vezetett még a XVIII. század skót és angol filozófusainak nagy felfedezéséig, miszerint a piac meghatározott törvényeket követ, amely törvények minden piaci jelenséget szükségszerű kölcsönös kapcsolatba állítanak.

The Rolling Stones: Sympathy for the Devil (részlet)

"Nem arról van szó, hogy a Zalaegerszeg és Budapest között közlekedő vonat első osztályú kocsijának vécéjében bele kell lépnem egy vízből és vizeletből álló tócsába, amelyben papírtörölközők áznak, mert a vonat rázkódásától kizuhantak annak a fémpántnak a szorításából, amelynek a papírtörölközők tartására alkalmas szekrénykét kellene megfognia, ha minden mással együtt nem vitték volna el, nem is arról van szó, hogy a többszörösen levizelt, lehányt és leszart, hosszú évek óta ismerősen törött deklit a cipőm csücskével kell felemelnem, s végig a lábammal kell megtartanom, mert az ügyes kis szerkezet, mely meggátolná, hogy visszacsapódjon, a szerelvényekből csurgó és spriccelő víztől már évek óta elrozsdásodott, nem is arról a kérdésről lenne szó, hogy ebben a pozícióban el tudom-e végezni úgy a dolgomat, hogy a vonat rázkódásai közepette ne vizeljek se a deklire, se a földre, se a saját lábamra, ne csúfoljam hát meg a saját szocializációmat és az emberek közötti szolidaritás szükségességébe vetett hitemet, hanem inkább arról van szó, hogy hová a csudába nézhetnék még öklendezés nélkül. A vécé porcelán csészéje évek óta el van törve. Évek óta hiányzik belőle egy jó nagy darab. Levezető csövének billenő zárja évek óta ugyanabban a helyzetben fityeg, s mivel mindezeken a hibás helyeken vastagra gyűl a szar, miközben vonatunk halad, az ütemesen csapkodó zár visszaveri a csőből a fülkébe, amit a vízöblítés segítségével el kellett volna távolítani.
Demokráciában az történik meg, amit megtesz az ember. Én most bejelentem a csődöt. Ezzel a csőddel az államelnöknek immár nincsen hová fordulnia.
Vagy megbeszéljük a viszonylag egyszerű logisztikai problémát, megegyezünk, takarítunk, reparálunk, vagy nincs megoldás."

Nádas Péter: A szabadság tréningjei (In Hátországi napló, 2006.)

"Nem mindenre jut egyforma gond, türelem és takarítóbuzgalom, ezért Közép-Kelet-Európa ambivalenciáit a vécék állapotáról lehet leolvasni, a polgárosodás újabb jelei szembetűnők, a toalettológia sokat mond városaink lelkiállapotáról.
Ennek a kultúrantropológiai tudományszaknak meggyőző és széles körű tapasztalaton nyugvó alaptézisei szerint szignifikáns összefüggés mutatkozik a vécék és a politika állapota között. A tisztaság és a tisztátalanság nem véletlen jelenségek. Minél inkább rendben van egy országban a demokrácia, annál tisztábbak a vécék. És megfordítva, minél több az ellenségeskedő, harsány ideológiai frázis a közbeszédben, minél forróbb a nacionalizmus, kommunizmus, vallási fundamentalizmus, vagyis minél inkább a gonosz másik ördöngös műveleteivel, elviselhetetlen jelenlétével vagy szomszédságával magyarázzák a helyi bajokat (lehet az egy másik ország, országcsoport, vallás, etnikum, bőrszín, szem- és/vagy orrhajlat, bármi), minél tisztábban nemzetiek, avagy más szigorú elvhez ragaszkodóak akarnak lenni egy város hangadó emberei, neves vagy névtelen írói, törzsasztalfőnökei, vécéköltői, hogy eredeti tézisünkhöz visszakanyarodjunk, nos, annál gyakoribbak a vizelettócsák a mosdóban, és annál több műszaki nehézség áll fenn, ha felmerül a vécékagyló leöblítésének szándéka."

Konrád György: A mi furcsa városaink (In Az író és a város, 2004.)

"A természet nem kezdi jobban az emberrel, mint többi művével: cselekszik helyette ott, ahol ő mint szabad intelligencia még nem tud maga cselekedni", mondja Schiller. Vagy ahogy Fichte tanítja, amíg az ember nem emelkedik fel a szabadsághoz, tisztán természet: az ész gondolkodik benne, mint természet, de az egyén maga még nem emelkedett fel ehhez a benne lakozó észhez és természethez. Még közvetlenül egybeesik vele. Vagyis az egyén még nem emelkedett fel a fogalom fogalmához, az ész még némán konstruálja számára a gondolatot. És mert a fogalom még nem magért-való, így nincs Én sem, tehát szabad önmeghatározás a fogalomban. (Világos: amíg nincs magért-való fogalom, addig nem lehet az individuum szabad öntételezése sem a fogalomban.) (Nota bene, Kantnál a szép tulajdonképpen az ész spontán konstrukciójának fogalom előtti megsejtése az érzékiben. Más szóval, az esztétikai szépben az öntudatlanul konstruálódó természet kilógatja a lólábát, amennyiben az egyedi jelenség megjelenítésekor a hangoltságban felvillan az értelem rendje, és az egyedi jelenség célszerű illeszkedése ehhez a rendhez.) 

Your love
It feels so good
And that's what takes me high
Higher than I've been before
And your love
It keeps me alive
Thought I should let you know
That your touch
It means so much
When I'm alone at night
It's you
I'm always thinkin' of
Ooh, ooh baby

Sonique: It Feels So Good

Fatih Akin (r.): Soul Kitchen (2009)
Lone Scherfig (r.): Egy lányról (An Education) (2009) (5*)
Pedro Almodóvar (r.): Megtört ölelések (Los abrazos rotos) (2009)

Israel Kirzner az osztrák közgazdasági iskola egyik kiemelkedő képviselője. How Markets Work című írása remekül mutatja be a piac működésének neoklasszikus és osztrákista felfogása közti különbséget. Az utóbbiban a hangsúly az éles szemű vállalkozón van, aki képes megpillantani a piacban rejlő feltáratlan profit lehetőségeket. Főként a szétszórt tudásra és a versenyre, mint felfedező folyamatra vonatkozó hayeki gondolatokat folytatva fejti ki Kirzner a piac működésének a vállalkozói felfedezésen alapuló elméletét. A szöveg értelmezéséhez némi támpontot nyújthat egy korábbi posztom.

Bibó István Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című 1948-as híres tanulmánya valójába nem annyira történetírás, mintsem inkább lélektan.

Lelki alkata szerint, vélekedik Bibó, az ember kétféleképpen viszonyulhat a problémákhoz: vagy összeszedi a bátorságát, és illúziók nélkül felméri a problémát, hogy a dolog természetének megfelelően racionális, gyakorlati lépéseket tegyen a reális megoldás felé, vagy - jóllehet nagyon is tudja és érzi az igazi problémát - nem képes szembenézni a nagy és nehéz feladattal, hanem helyette inkább mindenféle álproblémával foglalatoskodik és látszat ügyekbe menekül, hátrahagyva és elodázva ezáltal az igazi teendőt.

Az igazi nagy problémákat mindenkor azok a körülmények jelentik, amelyek meggátolják, hogy az ember továbblépjen egy élethelyzetből: a falak, amelyekbe rendre beleütközik, és amelyek ily módon helybennjárásra, egy helyben toporgásra kárhoztatják. A zsákutcás élethelyzet azt jelenti, hogy egy fal mind újra gátat vet az előrelépésnek, és ezáltal a kiteljesedés lehetőségének.

Az ember vagy álproblémákkal foglalatoskodik, és akkor minden látszólagos szorgoskodása ellenére is benne ragad a zsákutcás helyzetben, vagyis marad lényegében ott, ahol volt, vagy nagy levegőt véve felgyűri az ingujját a fal előtt, mert belátja - még ha egyébként egészen kilátástalannak tűnik is számára helyzete -, hogy végső soron nincs más választása, ha egyszer valóban tovább kíván lépni. Nekiállni a valódi feladatnak. Mert az álproblémák körüli sürgéssel csak becsapja önmagát, csak húzza az időt, és marad az élethazugságban.

És nincs ez másként a népek életében sem. Lelki alkata szerint egy nép is kétféleképpen reagálhat csak a problémákra: vagy álproblémákat kezelve azt mímeli, hogy történik valami, vagy feltűri az ingujját a súlyos falak előtt. Mert a tulajdonképpeni megoldás mindig az, ha a nép kitör a torlaszok közül, ha kilép a hazugságokból, a helyben járásból, a zsákutcában tartó látszat problémákból, hogy aztán tiszta helyzetet teremtve elinduljon egy olyan irányba, amin tovább is lehet menni.

Liszt Ferenc: Orfeusz (Drezdai Filharmonikus Zenekar/Michel Plasson)

Temetni jött Friedmant cikkében Dani Rodrik, nem dicsérni. Dicséretét a Kínai Népköztársaság Államtanácsának tartja meg. Történt ugyanis, hogy a kommunista kormány áldásos tevékenységének köszönhetően Kína mára nagyhatalom lett ceruzában.

Mármost a ceruzáról ez esetben azt kell tudni, hogy az a XVIII. század terméke. Akkoriban a ceruza volt a jövő. Épp ahogy manapság az iPhone.

(Friedman itt mesél arról a bizonyos ceruzáról. És innen ceruza története.)

Az állami intervenció és a szocializmus gondolata távolról sem a tömegek fejében szökkent szárba, vélekedik Ludwig von Mises egy 1951-es cikkében. A tömegnek ui. többnyire nincs semmiről semmiféle elképzelése. Még a proletariátus sem gyárt csak úgy magának elméleteket. Ezek az ideológiák eredendően értelmiségi kreálmányok. Valójában az értelmiségiek változtatták az embereket a szocializmus és az állami intervenció híveivé. Éppen ezért ahhoz, hogy ezeknek a gondolatoknak a jelenlegi hegemóniája megtörjön, vélekedik Mises, mindenek előtt szintén arra lenne szükség, hogy az értelmiség antikapitalista mentalitása megváltozzék. Így aztán örvendetes, ha vannak olyan kezdeményezések, mint most a kapitalizmus.hu, még ha jelenleg nem is tudható, hogy ennek az új internetes oldalnak mekkora lesz majd a látogatottsága (és persze pontos profilja), és ezáltal a véleményformáló szerepe. De hajrá! Mert ha az értelmiségiek gondolkodása megváltozik, állítja Mises, akkor idővel a tömegek gondolkodása is követni fogja ezt a változást.

Kristijan Milić (r.): Élők és holtak (Živi i mrtvi) (2007)
Oren Moverman (r.): A harcmező hírnökei (The Messenger) (2009)
Sam Mendes (r.): Továbbállók (Away We Go) (2009)
Anton Corbijn (r.): Az amerikai (The American) (2010)

A házajtó be van zárva.

Geiser úr igazában nem a lépcső alján ül, hanem az asztal mellett a padlón; az egyik szék felborult -

A tükörben nem látni arcsérülést.

A foltos szalamandra még a fürdőszobában van.

A bal oldali szemhéj az. Nem fáj. Ha az ujjával megérinti az ember a szemhéjat, semmit sem érez a szemhéj. Később csöngettek a házajtónál. Hisz van áram megint, és Geiser úr nem süket. Újra meg újra csöngettek.

Geiser úr nem óhajt látogatót.

Mi van még a konyhában: mandula, egy üveg uborka, méz, hagyma, egy doboz olajbogyó, egy doboz paradicsom, liszt, dara, zabpehely minden mennyiségben; Geiser úrnak ki sem kell lépnie a házból.

Mégis a fején a kalapja.

Dorian Electra: Roll With The Flow (ráadás)

"A természet nem kezdi jobban az emberrel, mint többi művével: cselekszik helyette ott, ahol ő mint szabad intelligencia még nem tud maga cselekedni." Friedrich Schiller: Levelek az ember esztétikai neveléséről (III. levél) (1795)

U2: October