hocinesze

A nap idézete

"Miként Adam Smith megjegyezte, a csere és a tranzakció szabadsága már maga is nélkülözhetetlen része azoknak az alapvető szabadságjogoknak, amelyeket az emberek jó okkal becsülnek.
A piacokat általában elutasítani majdnem olyan furcsa volna, mint azt ellenezni általában, hogy az emberek egymással beszélgessenek (habár egyes beszélgetések egyértelműen aljas szándékúak, és másokra vagy akár magukra a beszélgetőpartnerekre bajt hoznak). Azt a szabadságot, hogy szavakat, árukat vagy ajándékokat cserélhessünk, nem kell azzal megvédenünk, hogy milyen kedvező, ámbár távoli hatásuk van; e szabadság ugyanis része annak, ahogy az emberi lények társadalomban élnek, és egymással kapcsolatot létesítenek (hacsak valamilyen szabályozás vagy rendelet ezt meg nem tiltja). A piaci mechanizmus hozzájárulása a gazdasági növekedéshez természetesen fontos, de ez csak azután jön, ha már elismertük annak jelentőségét, hogy szabadságunkban áll szavakat, javakat, ajándékokat cserélni." Amartya Sen: A fejlődés mint szabadság (1999)

Címkék: idézet

Közvetlen ajánlat

Unatkozik? Elege van az örökös TV nézésből? Vagy csak egyszerűen szeretne okosabbnak látszani? Most itt a megoldás! Fedezze fel az olvasás páratlan élményét! A Kapitalizmus.hu egy igazi különlegességgel szolgál Önnek, egy valódi Bastiat kötettel. Igen, jól látta! Most az Öné lehet egy Bastiat kötet 1890 Ft 1500 Ft-ért. Ne szalassza el a lehetőséget! Itt a vissza nem térő alkalom, hogy megszabaduljon a kádárista gondolkodástól! Mások sok ezer forintot költenek gyenge minőségű napilapokra, de Önnek elég csak megrendelnie a Bastiat kötetet, amihez most ajándékba megkapja a Morality of Capitalism című könyvet. Az ajándék könyv kereskedelmi forgalomban nem kapható, kizárólag a Bastiat kötet megrendelésével juthat hozzá. Ne késlekedjen, rendelje meg most a Bastiat kötetet az ajándék könyvvel mindössze 1890 Ft 1500 Ft áron! Olvasson, és környezete már néhány hét után érzékelni fogja Önön a változást!

"Kipróbáltam a Bastiat-t, és nekem segített. Sokkal szabadabbnak, felszabadultabbnak érzem magam." (Gipsz Jakabné, Mária (48))

"Amióta olvasok, a pasim elvisz társaságba." (Kasza Blanka (26))

Címkék: könyv bastiat

Hogyan működik a gazdaság?

Roger E.A. Farmer - Hogyan működik a gazdaság?A brit születésű Roger Farmer keynesiánus közgazdász, a Kalifornia Egyetem közgazdaságtan tanszékének vezetője, több központi bank tanácsadója. Hogyan működik a gazdaság? című könyve tkp. egy 2008-as cikkének (vagy kettőnek) kis kötetté bővített változata, ami a lényeget illetően nem is szól többről.

A klasszikus elmélet (classical theory of asset markets) szerint a részvények árát a gazdaság fundamentumai határozzák meg. Azaz, a foglalkoztatottság a cégek bevételeit, a bevételek a profitokat, a profitok a részvényárakat. Röviden, velősen. Ámde Farmer szerint a valóság ennek épp ellenkezője: a tőkepiacon uralkodó hangulat, a bizalom határozza meg a részvények árát, a részvényárak a háztartások vagyonát, az meg a háztartások fogyasztási kedvét. A fogyasztási kedv pedig a foglalkoztatottság szintjét à la Keynes. Mindazonáltal a keynesiánusok tévednek, állítja Farmer, amikor a fogyasztói kereslet alakulása tekintetében a jövedelmet tekintik döntő tényezőnek, és nem a vagyont. De tévednek a klasszikus közgazdászok is (classical economists), amennyiben nem csak a fundamentumok mozgatják az értékpapírpiacot, hanem éppúgy a befektetői pszichológia. Farmer kvázi egy új általános elmélet alapvetését vázolja fel: a klasszikus közgazdaságtan (classical economics) arra a különös esetre vonatkozik, amikor a bizalom elég magas ahhoz, hogy fenntartsa a teljes foglalkoztatottságot. És mindebből Farmer egy meglehetősen merész javaslatra jut: a központi bankoknak kellene a tőkepiaci ingadozások kiküszöbölésével stabil befektetői bizalmat kialakítaniuk, ami biztosíthatná a reálgazdaság stabilitását. Ennek eszköze pedig valamilyen tőzsdeindex célzása lenne az indexkövető alapok befektetési jegyeinek előre meghirdetett áron történő vételével és eladásával. Magyarán a jegybankok direkt tőzsdei beavatkozásával. (Farmer szerint e javaslat félúton van Hayek és Keynes között, ami annyiban igaz, hogy Lenin elvtárs sem lövetett a labdázó gyerekek közé, pedig megtehette volna.)

(A fordítás nem éppen bravúros, de nem jönnék ezzel, ha nem lenne néhány súlyos hiba. A "checkable deposit" ui. nem "ellenőrizhető betét", hanem "csekkszámla", a „money supply” magyarul „pénzkínálat” és nem „pénzkészlet”,  a „multiplier” bevett fordítása „multiplikátor” és nem „szorzó”, az „overnight” magyarul „egynapos” és nem „éjszakai”, a „rational expectations” mindenhol „racionális elvárásként” szerepel „racionális várakozások” helyett stb., stb. Emellett szerencsés lett volna az eredeti szöveg Bob Lucasait és Bill Phillipseit is lecserélni.)

2011\12\06 ricardo 1 komment

[Az árak, a bérek és a kamatráták funkciója]

[Az árak, a bérek és a kamatráták funkciója]

(Szemelvény Ludwig von Mises 1946-os The Trade Cycle and Credit Expansion: The Economic Consequences of Cheap Money című szövegéből)

A kamatráta piaci jelenség. A piac által meghatározott árak, bérek és kamatráták rendszere hivatott egy piacgazdaságban a vállalkozásokat mindazon tevékenységek felé irányítani, amelyek a fogyasztói igények legjobb és legolcsóbb kielégítését szolgálják. Egyfelől az eszközök ára, a bérek, és kamatráták, másfelől az értékesíteni kívánt fogyasztási javak várható ára játszik szerepet egy vállalkozó üzleti kalkulációjában. Az üzletemberek számára ezek a kalkulációk mutatják egy projekt jövedelmezőségét. És ha valamilyen kormányzati intervenció következtében egy vállalkozó üzleti kalkulációjához alapul vett piaci adatok hamisak és torzak, akkor az megtévesztő eredményre vezet: az illuzórikus számokon alapuló kalkuláció miatt a vállalkozó belefog egy olyan projekt megvalósításába, ami ellentétben van a fogyasztók legsürgetőbb igényeivel. És mihelyst a termék piacra kerül, fény derül a beruházás megalapozatlanságára, mert nem lehet az árut megfelelő áron eladni. Kiderül, hogy az egész egy „rossz biznisz”.

Ha - egy a kormány által nem babrált - piac adatai alapján kalkulált projekt előreláthatóan veszteséges, akkor az csak azt jelenti, hogy az adott helyzetben a fogyasztók más projekteket preferálnak inkább. Más szóval, az a tény, hogy egy üzleti vállalkozás veszteséges, azt jelenti, hogy a termék előállítása során felhasznált termelési tényezők árát a fogyasztók a vásárlásaikkal nem hajlandók megtéríteni a vállalkozónak, miközben a hasonló termelési tényezők árát másféle termékek előállításában más vállalkozások számára viszont igen. A szuverén fogyasztók így fejezik ki kívánságaikat, egyúttal rá is kényszerítik az üzleti életet, hogy az igazítsa tevékenységét a fogyasztók által leginkább sürgetőnek ítélt kereslet kielégítésére. A nyereséges vállalkozások valójában a fogyasztók ítélete által növekednek, minként a veszteséges vállalkozások szintén a fogyasztók ítélete által zsugorodnak.

Nem tévedés azt állítani, hogy az árak, a bérek és a kamatráták állapota az, ami bizonyos projektek megvalósítását közvetlenül megakadályozza. Ellenben komoly tévedés volna azt gondolni, hogy a gazdasági tevékenység bővítésének alapja pusztán a pénzben mért olcsóság. Az, ami a termelés terjedelmének valójában korlátot vet, a termelési tényezők szűkössége. Az árak, a bérek és a kamatráták lényegében a szűkösség jelzőszámai. A közösség ezeken a jelzőszámokon keresztül figyelmezteti a vállalkozókat az egyes projektek tervezésekor: ne nyúlj ezekhez a termelési tényezőkhöz, mert azok másfajta, sürgetőbb igények kielégítésére vannak elkülönítve!

A növekedéspártiak (ahogy manapság az infláció bajnokai magukat nevezik) a kamatrátában semmi egyebet nem látnak, mint a gazdasági növekedés akadályát. Pedig ha következetesek akarnának lenni, akkor hasonlóképpen kellene vélekedniük a bérekről és a termelőeszközök áráról is. Ha pl. egy kormányrendelet a piaci béreket a felére vágná vissza, akkor egyes projektek, amelyek a tényleges piaci bérek mellett veszteségesek, immár nyereségesnek mutatkoznának. Annak az állításnak tehát, hogy az aktuális kamatráta akadályozza a beruházásokat, nincs több értelme, mint annak, hogy az aktuális bérszínvonal akadályozza. Az, hogy a növekedés fetisiszták mégis mindig a magas kamatokban látják a gazdasági növekedés akadályát és soha nem a magas bérekben vagy épp a magas alapanyag árakban, jól bizonyítja, hogy a gondolkodásukat emóciók irányítják, és nem józan megfontolás.    

(saját fordítás)

A tragédia akarása, avagy pszichológia a trafikból

 

Szorongásaink második oka abban a meggyőződésünkben gyökerezik, hogy valami elviselhetetlen (4. irracionális érzés). Ez ötlik fel bennünk mindannyiszor, amikor rossz jegyet kapunk, válunk, kirúgnak az állásunkból, vagy visszautasításban részesülünk szeretteinktől. No igen, mindez kellemetlen és roppant sajnálatos, de igazán egyik sem szörnyű, rémes, elviselhetetlen avagy katasztrófális esemény. Nekünk mégis az a neurotikus meggyőződésünk, hogy ha kellemetlen dolgok történnek velünk, az nem egyszerűen sajnálatos, hanem a világ vége. Amikor ilyen katasztrófastílusban társalgunk magunkkal, és be is beszéljük magunknak, hogy minden rémes, iszonyatos, szörnyűséges avagy elviselhetetlen, hát előbb-utóbb szépen kiborulunk. Ehelyett azt ajánlom, legyünk csak normálisan izgatottak, igerültek és frusztráltak. Már ez is sokkal jobb, mint félni, idegeskedni, aggódni.
(...)
Csak az nem nyer, aki nem mer. De persze hibákat a nyerő is követ el. Sőt! Még több hibát, mint az, aki veszít. A kettő között szerintem az a legfőbb különbség, hogy a nyerő nem fecsérli azzal az idejét meg az energiáját, hogy utálja magát a tévedéseiért vagy éppenséggel bűntudatot érezzen miattuk. És nem fél újra próbálkozni.

Az idióta és az individuum

Antikrisztus című művében Nietzsche Jézust idiótának nevezi. Az idióta görög szó. Ha jól tudom, a következőt jelenti: különös, sajátos, önmagával azonos, csak rá jellemző. Az idióta ember tehát olyasvalaki, aki erőteljes, csak rá jellemző sajátosságokkal bír. Más szóval, öntörvényű ember.

Az individuum viszont latin szó. Jelentése: oszthatatlan. Az individuum olyan ember, aki oszthatatlan, mert minden körülmények között ugyanannak mutatkozik, ugyanaz a lényeg. Az ember persze többnyire megosztott: olyannak mutatkozik, mint amit a körülmények épp megkívánnak tőle. Másmilyen az ember, ha a főnökével van, másmilyen, ha a beosztottjával, megint másmilyen, ha a kedvesével, másmilyen, ha az anyjával.

Minél öntörvényűbb egy ember, annál inkább tűnik mások szemében valami nem e világból valónak. Flúgos egy kicsit a lelkem, mondják rá, csöppet idióta. Az önmagával azonos, öntörvényű személyiség mindig egy kicsit flúgosnak hat. És minél inkább eluralkodik egy emberen az öntörvényűség, annál jobban elhalványulnak körülötte a világ törvényei. Az abszolút öntörvényű, a leginkább individuum az őrült. Az őrült ember teljességgel nem e világból való, mondhatni egy saját, önmagával azonos, csak rá jellemző külön világa van, - mindig ugyanaz a lényeg, körülmények diktálta elvárásokhoz, idegen törvényhez egyáltalán nem igazodik. Világ a világban.

Nietzsche klasszika-filológus volt. Amikor Jézust idiótának nevezi, bókol.

Pilinszky 90

Pilinszky János

Fátyol

Nincs nap. Nincs hold.
És nincs gyerekkor.
És főként föld nincs, anyaföld.

Nincs koporsó és nincs haza.
Nincs bölcső és nincs megvetett ágy,
fejünk alá igazitott halál.

Tűhegyen forog, aki él,
s a mi békénk, az se egyéb,
mint egy lekonyult szárny, mely ráalél,
mint egy levetett, vagy le se vetett
menyasszonyfátyol ájul rá a szögre.

Fityeg.

Fityegünk

Temetőnk sincs.

(1974-75)

Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

(1971-72)

Címkék: pilinszky90

Ősfasizmus

Jóllehet manapság senki nem hirdeti Auschwitz újbóli megnyitását, vagy épp az árja népek teóriáját, ugyanakkor az >>ősfasizmus<< mégis szüntelenül (és fenyegetőn) lappang. Vélekedik Umberto Eco. A mindenkori fasizmus című esszéjében (In) Eco a fasisztoid mentalitás egy tucat jellemzőjét sorolja fel. Címszavakban: túlzott hagyománykultusz, ami elutasítja a felvilágosodást és a modernizmust, agnoszticizmusra való hajlam, elméleti szinkretizmus (Szent Grál legenda, primitív ősiség kultusz, rovásírás és new age mind együtt), idegenkedés a magaskultúrától, macsóizmus, a rögeszme, hogy a médiában kizárólag >>hülye komcsik és buzi liberálisok vannak<<, a titkos világhálózatok rögeszméje, a betolakodó idegenek rögeszméje, a másságtól való félelem, a parlamentarizmus lekicsinylése, a rögeszme, hogy a különvélemény árulás, az ellenséggel való megalkuvás, frusztrált középosztályi ressentiment stb. A mindenkori fasizmus kétségtelenül létezik.

Címkék: eco ősfasizmus

Ludwig von Mises az árkontrollról

Az árkontroll

(Részlet Ludwig von Mises Interventionism: An Economic Analysis című 1940-es művéből)

1. Az alternatíva: törvényi erő versus gazdasági törvény

Az árkontroll célja az árak, bérek és kamatlábak olyan értéken történő rögzítése, ami eltér azok szabadpiaci értékétől. Az árkontroll lényege, hogy a hatóság vagy egy, a hatóság által (nyíltan vagy hallgatólagosan) megbízott csoport rögzíti az árakat valamilyen minimum vagy maximum értéken. Aztán ezeknek a rendelkezéseknek akár karhatalmi erővel is érvényt szerez.

A piaci árakba való ilyetén beavatkozásnak a célja, hogy előnybe részesítse vagy az eladókat (minimálár előírásával), vagy a vevőket (árplafon előírásával). A minimálár lehetővé teszi, hogy az eladók jobb árat kérhessenek az általuk kínált javakért, az árplafon viszont a vevőknek teszi lehetővé, hogy olcsóbban juthassanak hozzá az általuk keresett javakhoz. A politikától függ, hogy épp mikor kinek kíván kedvezni, az eladóknak vagy a vevőknek. Így aztán van, hogy a hatalom árplafont vezet be, van, hogy minimálárt; van, amikor minimálbér van, és van, amikor bérplafon. Épp csak a kamatráta az, amire mindeddig még nem írtak elő minimális értéket, mindig csak plafont. A politikai számítás valahogy mindig csak az utóbbi megoldáshoz folyamodott.

A politikai gazdaságtan az árak, bérek és kamatlábak kormányzati kontrolljának zavaros gazdaságpolitikai vitáin túl fejlődött. Több száz, vagy inkább több ezer éve törekszenek már a hatalmak befolyásolni az árakat a maguk hatalmi apparátusával, súlyos büntetésekkel sújtva azokat, akik nem engedelmeskedtek rendeleteiknek. Számtalan élet veszett már ebben a küzdelemben. Meglehet, nincs még egy terület, ahol a karhatalom oly nagy buzgalommal használná a maga erejét, és nincs még egy terület, ahol a hatalom bosszúvágya lelkesebb támogatásra találna a tömegek részéről. De az árkontroll mégsem működött soha.

Ezek az elhibázott intézkedések egyúttal magyarázatot nyertek maguknak a filozófiai, teológiai és politikai irodalomban is, amely magyarázat a hatalom és a tömegek véleményét tükrözte. E szerint az emberek természetüknél fogva önzők és rosszak, a hatalom pedig túl sokáig volt gyenge, és túl sokáig vonakodott erőszakot alkalmazni, amikor kemény és könyörtelen uralkodókra lett volna szükség.

Az árkontroll egy speciális alkalmazásának vizsgálata vezetett aztán az igazság felismeréséhez. A különböző árkontroll jellegű intézkedések között különös jelentősége volt ui. a hatalom azon törekvésének, hogy olyan értéken tartsa a hamis pénzérméket, mintha azoknak teljes fémtartalmuk volna, és ezáltal fenntartsa az arany és az ezüst közötti cserearányt, illetve később a nemesfémek és a leértékelődött papírpénz közötti cserearányt. E hatalmi törekvések sorozatos csődjének magyarázatát viszonylag korán felismerték, és Gresham-törvénynek nevezték el. Ám e korai kezdetektől hosszú út vezetett még a XVIII. század skót és angol filozófusainak nagy felfedezéséig, miszerint a piac meghatározott törvényeket követ, amely törvények minden piaci jelenséget szükségszerű kölcsönös kapcsolatba állítanak.

Tovább olvasom

Klozetológia - két idézet

"Nem arról van szó, hogy a Zalaegerszeg és Budapest között közlekedő vonat első osztályú kocsijának vécéjében bele kell lépnem egy vízből és vizeletből álló tócsába, amelyben papírtörölközők áznak, mert a vonat rázkódásától kizuhantak annak a fémpántnak a szorításából, amelynek a papírtörölközők tartására alkalmas szekrénykét kellene megfognia, ha minden mással együtt nem vitték volna el, nem is arról van szó, hogy a többszörösen levizelt, lehányt és leszart, hosszú évek óta ismerősen törött deklit a cipőm csücskével kell felemelnem, s végig a lábammal kell megtartanom, mert az ügyes kis szerkezet, mely meggátolná, hogy visszacsapódjon, a szerelvényekből csurgó és spriccelő víztől már évek óta elrozsdásodott, nem is arról a kérdésről lenne szó, hogy ebben a pozícióban el tudom-e végezni úgy a dolgomat, hogy a vonat rázkódásai közepette ne vizeljek se a deklire, se a földre, se a saját lábamra, ne csúfoljam hát meg a saját szocializációmat és az emberek közötti szolidaritás szükségességébe vetett hitemet, hanem inkább arról van szó, hogy hová a csudába nézhetnék még öklendezés nélkül. A vécé porcelán csészéje évek óta el van törve. Évek óta hiányzik belőle egy jó nagy darab. Levezető csövének billenő zárja évek óta ugyanabban a helyzetben fityeg, s mivel mindezeken a hibás helyeken vastagra gyűl a szar, miközben vonatunk halad, az ütemesen csapkodó zár visszaveri a csőből a fülkébe, amit a vízöblítés segítségével el kellett volna távolítani.
Demokráciában az történik meg, amit megtesz az ember. Én most bejelentem a csődöt. Ezzel a csőddel az államelnöknek immár nincsen hová fordulnia.
Vagy megbeszéljük a viszonylag egyszerű logisztikai problémát, megegyezünk, takarítunk, reparálunk, vagy nincs megoldás."

Nádas Péter: A szabadság tréningjei (In Hátországi napló, 2006.)


"Nem mindenre jut egyforma gond, türelem és takarítóbuzgalom, ezért Közép-Kelet-Európa ambivalenciáit a vécék állapotáról lehet leolvasni, a polgárosodás újabb jelei szembetűnők, a toalettológia sokat mond városaink lelkiállapotáról.
Ennek a kultúrantropológiai tudományszaknak meggyőző és széles körű tapasztalaton nyugvó alaptézisei szerint szignifikáns összefüggés mutatkozik a vécék és a politika állapota között. A tisztaság és a tisztátalanság nem véletlen jelenségek. Minél inkább rendben van egy országban a demokrácia, annál tisztábbak a vécék. És megfordítva, minél több az ellenségeskedő, harsány ideológiai frázis a közbeszédben, minél forróbb a nacionalizmus, kommunizmus, vallási fundamentalizmus, vagyis minél inkább a gonosz másik ördöngös műveleteivel, elviselhetetlen jelenlétével vagy szomszédságával magyarázzák a helyi bajokat (lehet az egy másik ország, országcsoport, vallás, etnikum, bőrszín, szem- és/vagy orrhajlat, bármi), minél tisztábban nemzetiek, avagy más szigorú elvhez ragaszkodóak akarnak lenni egy város hangadó emberei, neves vagy névtelen írói, törzsasztalfőnökei, vécéköltői, hogy eredeti tézisünkhöz visszakanyarodjunk, nos, annál gyakoribbak a vizelettócsák a mosdóban, és annál több műszaki nehézség áll fenn, ha felmerül a vécékagyló leöblítésének szándéka."

Konrád György: A mi furcsa városaink (In Az író és a város, 2004.)

Címkék: wc nádas konrád

Fichte, fogalom, szabadság

"A természet nem kezdi jobban az emberrel, mint többi művével: cselekszik helyette ott, ahol ő mint szabad intelligencia még nem tud maga cselekedni", mondja Schiller. Vagy ahogy Fichte tanítja, amíg az ember nem emelkedik fel a szabadsághoz, tisztán természet: az ész gondolkodik benne, mint természet, de az egyén maga még nem emelkedett fel ehhez a benne lakozó észhez és természethez. Még közvetlenül egybeesik vele. Vagyis az egyén még nem emelkedett fel a fogalom fogalmához, az ész még némán konstruálja számára a gondolatot. És mert a fogalom még nem magért-való, így nincs Én sem, tehát szabad önmeghatározás a fogalomban. (Világos: amíg nincs magért-való fogalom, addig nem lehet az individuum szabad öntételezése sem a fogalomban.) (Nota bene, Kantnál a szép tulajdonképpen az ész spontán konstrukciójának fogalom előtti megsejtése az érzékiben. Más szóval, az esztétikai szépben az öntudatlanul konstruálódó természet kilógatja a lólábát, amennyiben az egyedi jelenség megjelenítésekor a hangoltságban felvillan az értelem rendje, és az egyedi jelenség célszerű illeszkedése ehhez a rendhez.) 

Kirzner a piac működéséről

Israel Kirzner az osztrák közgazdasági iskola egyik kiemelkedő képviselője. How Markets Work című írása remekül mutatja be a piac működésének neoklasszikus és osztrákista felfogása közti különbséget. Az utóbbiban a hangsúly az éles szemű vállalkozón van, aki képes megpillantani a piacban rejlő feltáratlan profit lehetőségeket. Főként a szétszórt tudásra és a versenyre, mint felfedező folyamatra vonatkozó hayeki gondolatokat folytatva fejti ki Kirzner a piac működésének a vállalkozói felfedezésen alapuló elméletét. A szöveg értelmezéséhez némi támpontot nyújthat egy korábbi posztom.

Címkék: piac hayek kirzner
süti beállítások módosítása