John Lukacs helyesen mutat rá, hogy a magyar szóhasználatban az "európai" jelzőhöz kimondatlanul is hozzátapad az européer kifejezés jelentése. "Európai" az, aki művelt, urbánus, nyugati nyelveket beszélő, irodalmat, művészetet ismerő ember, és persze sok mindenben kozmopolita. Nota bene nincs ebben semmi új, ez lényegében a XVIII. század szellemi és politikai arisztokráciájának voltairei szellemisége, mely szerint az "európai" leginkább egy nemzetek feletti, felvilágosodott, racionalista attitűdöt jelent. Ha pedig ehhez azt is hozzávesszük, hogy a Kádár-rezsim alatt itthon "Európa" egyet jelentett a vasfüggönyön túli nyugati mennyországgal, de legalábbis a Milka csokoládéval, akkor nem meglepő, hogy az "európai" jelzőnek nagyon erős pozitív töltete van. És én hajlamos vagyok egyenesen azt gondolni, hogy a magyar értelmiséginek az Európai Unióhoz való viszonyát az "európai" jelzőnek ez az européer felhangja nagyban meghatározza: ti. magát kicsit is műveltnek tartó ember csak nagyon óvatosan kritizálja az EU-t, mert a végén még kiderül róla, hogy nem européer. Vagyis nem racionalista, nem felvilágosult, nem művelt, hanem inkább nacionalista, és legszívesebben visszamenne Ázsiába. Rovásírásos útlevéllel. Azt hiszem, az "európai" jelző nagyban tabusítja az Európai Uniót, mint politikai projektet.

Most olvasom, hogy itthon az online társkeresőknek 2 millió regisztrált felhasználója van, és egy átlagos napon 80 ezer társkereső lép be valamelyik oldalra. 

Eötvös Péter: Korrespondenz (1992-93)
Pellegrini String Qurtet

Michael Bay (r.): Pearl Harbor (2001)
Neil Jordan (r.): A másik én (The Brave One) (2007)
Koltai Lajos (r.): Este (Evening) (2007)

A divatos magazinok gasztronómiai rovatainak ételkölteményei kizárólag a szemnek készülnek, állítja Roland Barthes 1957-es Mitológiák című kis könyvében. Nincs ui. az a háziasszony, aki ezekből a lapokból sütne-főzne. És ezt a konyha rovatok szerkesztői is pontosan tudják. Az ételekről közölt színes képek valójában dekorációk a magazinhoz. Miként az ételek is lényegileg csak dekorációk. Csinos fotók, ám látványuktól mégsem leszünk éhesek. Barthes szerint ezeknek a képeknek valójában az a szerepe, hogy az előkelőség álmával ajándékozzák meg az olvasókat, akik nagyrészt kispolgárok és szinte soha nem esznek a hétköznapokban a képeken látható ételekhez még csak hasonlót sem.

„Tisztázzuk valamit: a bizonyítékok nem azt mondják, hogy a kormányzati kiadások csökkentése mindig gazdasági fellendüléshez vezet, hanem azt, hogy a kiadáscsökkentés sokkal kisebb megterhelést jelent a gazdaság számára, mint az adóemelések, valamint azt, hogy egy kiadáscsökkentésen és más növekedés ösztönző intézkedésen alapuló, gondosan eltervezett deficitcsökkentési terv teljesen kiküszöbölheti azt a kibocsátási veszteséget, amit egy ilyen kiadáscsökkenéstől egyébként várnánk. Ezzel szemben, az adóemelésen alapuló deficitcsökkentés mindig recessziós hatású” – írja tanulságos cikkében Alberto Alesina, a Harvard Egyetem közgazdász professzora.

Amerikai államadósság, kézi- és exportvezérelt kínai gazdaság és a Tao. James Dorn cikke.

„Ha a kínálat korlátlan (a fölkínált javak soha nem fogynak el), akkor a kereslet zéró” – írja Tamás Gáspár Miklós Szolidaritás és kritika című legutóbbi cikkében. Bár a mondat bármelyik gazdasági szakközépiskolában évismétlést vonnak maga után, én mégis hajlok arra, hogy Tamás Gazsi esetében a valóság irányába tett bátor lépésként értékeljem, mivel tényleg van olyan, hogy kereslet és kínálat. Ugyanakkor sajnálattal kell tudomásul vennem, hogy a cikk mondatainak többségéből hiányzik még ez a fajta előremutató törekvés. 

Van egy filmes sablon sztori. Az elődóművész (operaénekes, balett-táncos, drámai színész stb.) nagy szerepet kap (többnyire egy klasszikus darab címszerepét). A próbaidőszakban a művészt számos magánéleti krízis éri. Aztán eljön a premier: a művész saját belső drámáját viszi színpadra, amitől tökre hiteles lesz az előadás. Standing ovation. Ahogy Gadamer mondja, létrejön a "totális közvetítés": a játékos a játékkal teljességgel azonosulva a művet önmagához juttatja, felmutatva ezáltal annak mély igazságát, melynek ragyogó fényében a közönség is megigazul (további részletek az Igazság és módszerben). Privát szenvedései által a művész felnő a nagy szerephez, és nagy művész lesz. (És mindeközben megtudjuk azt is, hogy a színfalak mögött milyen csúnya dolgok mennek művész berkekben. Szereposztó dívány, könyöklés, intrika, ilyenek.) Nos, Darren Aronofsky filmje, a Fekete hattyú is nagyjából erre a sablonra épül, csak itten a sztori rendesen befreudul, mert hogy Ninának, a balerinának (Natalie Portman) konkrétan fel kell nőnie, hogy felnőjön a Hattyúk tava Hattyúhercegnő szerepéhez. De a filmet a táncjelenetek teszik emlékezetessé.

Vállalkozás, verseny, egyéni kezdeményezés. A 102 éves Nobel-díjas közgazdász, Ronald Coase és Ning Wang cikke arról, miként lett Kínában kapitalizmus (a tudás hayeki szerepének némileg sajátos interpretációjával).

Sharon Maguire (r.): Bridget Jones naplója (Bridget Jones's Diary) (2001) (5*)
Ridley Scott (r.): Mennyei Királyság (Kingdom of Heaven) (2005)
Andrew Dominik (r.): Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford) (2007)
Darren Aronofsky (r.): Fekete hattyú (Black Swan) (2010) (5*)

Claudio Monteverdi: Missa a 4 voci da cappella
(Ensemble Elyma/Gabriel Garrido)

Faragó József Tőzsdejátszmák című könyve amolyan szórakoztató tőzsdesuli mazsoláknak, megtudni, mi az a blue chip. A Korunk hőse a kegybankár című fejezetből a mazsolák azt is megtudhatják, hogy a FED és az EKB válságkezelő programjai, az elegánsan csak Quantitative Easingnek és Credit Easingnek hívott pénzpumpálás (amelyeket "ugyanúgy számozzák, mint annakidején az 5 éves terveket") legfőképpen "medvepiaci ralikat" okoznak a világ tőzsdéin. Nem árt, ha a tőzsdesuli olvasói képben vannak.   

"Eichmann azt vallotta jeruzsálemi perében, hogy ő sosem volt antiszemita, s bár a per hallgatósága itt nevetésben tört ki, én korántsem tartom lehetetlennek, hogy igazat mondott. Ahhoz, hogy zsidók millióit meggyilkolja, a totális államnak végső soron nem annyira antiszemitákra, inkább jó szervezőkre van szüksége. Világosan kell látnunk: egyetlen párt- és államtotalitarizmus sem lehet meg diszkrimináció nélkül, a diszkrimináció totalitárius formája pedig szükségszerűen a tömeggyilkosság." Kertész Imre: A Holocaust mint kultúra (1992)

Depeche Mode: Policy Of Truth

„A betegség metaforáját gyakran használták arra, hogy a romlott és igazságtalan társadalom kritikáját élesebbé tegyék” – írja Susan Sontag 1979-es klasszikus művében. És valóban. Ben Vosloo pl. az európai jóléti államok gazdasági szklerózisáról (elmeszesedéséről) beszél cikkében, illetve tanácsot ad a „gyógyuláshoz” (de írhatnék „kilábalást” is). (vö. a gazdaság „egészséges” működése)

Minél kevésbé van tisztában az orvostudomány valamely betegség lényegével, annál inkább hajlik a közvélekedés arra, hogy azt alapvetően lelki eredetűnek tekintse. A XIX. század még ismerte a tuberkulózisra hajlamos személyiséget, írja Sontag. E szerint a szenzibilis, mély érzésű és intelligens ("finom lelkű"), ámde vágyaikat elfojtó, zárkózott emberek voltak úgymond tuberkulózisra hajlamosak. Nota bene a vágyak elfojtása mint a betegségek oka amolyan archaikus képzet. Ahogy Schopenhauer mondja: "a betegség annak a jele, hogy maga az akarat beteg". A betegség lemondás, a tudattalan halálvágy testi megjelenése. "Boldog ember nem kapja meg a pestist" - mondották anno. Régi romantikus regényekben ha az imádott férfi meghalt, az asszonyt a következő télen elvitte a tbc. "Aki vágyik, de nem cselekszik, pestist idéz" - írja Blake. Persze a tuberkulózisra való hajlam téveszméje csak addig létezett, amíg Koch nyilvánosságra nem hozta 1881-ben a tuberkulózisbacilus felfedezését. Azóta a melankolikus alkat nem rizikófaktor. Ám az archaikus képzetek tovább élnek. Tudjuk, manapság elsősorban azokat viszi el a rák, akik feladják. Más szóval, a rákból való kigyógyulás döntő feltétele, hogy a beteg visszanyerje az élni akarását. A népi bölcsesség szerint ma is Schopenhauer beteg akaratát kell mindenekelőtt meggyógyítani, az elfojtott élan vitalt. De csak amíg nem jön az új Koch.

Miként a legtöbb erkölcsprédikátor, Bogár László is szereti a képes beszédet: apokaliptikus Savonarola-szónoklataiban rendre megjelenik a "globális hatalomgazdaság három fő jelszavának" („liberalizálj, deregulálj, privatizálj") mint rákos betegségnek a metaforája. Bogár ilyenkor előszeretettel hivatkozik Susan Sontag A betegség mint metafora című művére. És a műben valóban szó esik "szabályozatlan, torz, értelmetlen növekedésről", mint a "rákot leíró nyelvről". Ám ennek kontextusát Sontag így fogalmazza meg: "A rák ma a paranoia szélén egyensúlyozó, mindent leegyszerűsítő világkép szolgálatában áll". Hab a tortán, hogy Sontag a "rák nélküli világról", mint a szélsőjobboldal fixa ideájáról beszél.

Pjotr Iljics Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny, op. 35
Lendvay József/Győri Filharmonikus Zenekar/Berkes Kálmán
2013. január 18. (saját fotó)

Ivan Reitman (r.): Hat nap, hét éjszaka (Six Days Seven Nights) (1998)
Jean-Pierre Jeunet (r.): Hosszú jegyesség (Un long dimanche de fiançailles) (2004)
Sidney Lumet (r.): Mielőtt az ördög rádtalál (Before the Devil Knows You're Dead) (2007)
Tomas Alfredson (r.): Suszter, szabó, baka, kém (Tinker Tailor Soldier Spy) (2011)

G. W. F. Hegel szerint a sztoicizmus lényege az, hogy a tudat a sokféle természetes meghatározottságából folyamatosan kihátrál, és visszahúzódik a gondolkodás egyszerű, tiszta közegébe, amely közegben - éppen mert a gondolkodás tiszta közege - minden különbség maga is csak valami gondolt különbség. Így aztán a sztoikusnak mindegy, hogy gazdag-e vagy szegény, úr-e vagy szolga, egészséges-e vagy beteg, jó épp úgy nem érheti, mint rossz, balsors épp úgy nem, mint szerencse. A gondolkodás elvont közegébe visszahúzódó tudat számára ezek a különbségek nem valóságosak, hiszen az a különbség, amit csak a gondolat tételez a gondolat által meg is szüntethető. A sztoikus nem nyugtalankodik: a különbség csak vélekedés kérdése, és nem érinti a tiszta gondolatnak azt az elvont közegét, amelyben a sztoikus él.

Václav Klaus cseh elnök remek beszédet mondott a Mont Pèlerin Társaság tavaly szeptemberi prágai találkozóján. A beszéd szerkesztett változata. 

Beeban Kidron (r.): Érzelmek hullámain (Swept from the Sea) (1997)
Cameron Crowe (r.): Vanília égbolt (Vanilla Sky) (2001)
Milos Forman (r.): Goya kísértetei (Goya's Ghosts) (2006) (5*)
Clint Eastwood (r.): Elcserélt életek (Changeling) (2008)

Az eltecon blog ma beszámol Albert O. Hirschman haláláról, aki tavaly december 10-én - 97 évesen - az örök vadászmezőkre távozott. Az érdekek és a szenvedélyek, illetve a Kivonulás, tiltakozás, hűség - a két legismertebb Hirschman mű - viszont egy darabig még biztosan itt maradnak velünk. Robert J. Shiller írja Az érdekek és a szenvedélyek kötetről:

Ez egy nagyszerű mű, ami egy kibontakozó gondolat történetét követi nyomon. Egy olyan belátásét, amely ma központi jelentőséggel bír egész civilizációnkat illetően. Ez a belátás pedig az, hogy az emberi természet alapvetően szeszélyes és destruktív (vagy képes azzá változni), amivel szemben kigondoltunk egy olyan társadalmi rendet, ami civilizált keretet teremt ezeknek a destruktív ösztönöknek. És ez a rend a kapitalizmus. Így amikor a kapitalizmus egynémely borzalmát mérlegeljük, azt is számításba kell vennünk, hogy e nélkül a rendszer nélkül valójában még sokkal rosszabbul állnának dolgaink: a harcokat a gazdasági helyett valódi csatamezőkön vívtuk volna. Ez a teória, ez a belátás az, ami ténylegesen a kapitalizmus, avagy a szabad vállalkozás rendszerének elfogadáshoz vezetett szerte a világon.    

Magam is írtam ezen a blogon a könyvről. Miként a Kivonulás, tiltakozás, hűség című Hirschman klasszikusról is. Olvassák!

(UPDATE! Az ÉS friss száma is búcsúztatja Hirschmant. Rév István nekrológja a következő mondattal zárul, idézem: "Könyveit, azok, akik úgy vélik, a gazdaság nem önmagáért való tevékenység csupán, Polányi Károly könyvei mellett tartják a könyvespolcukon". Rév valamit nagyon tud: bizisten, nem utólag raktam egymás mellé.)

Az ötletek szexuális életéről, avagy a csere